Vége van a Könyvfesztiválnak, de de a kicsik most sem maradnak igazi élmények nélkül. Végre itt van Vadadi Adrienn Óvodás lettem!-sorozatának legújabb kötete, amiben Peti hős tűzoltóvá, majd rendőrré változik. A gyerekek kipróbálják magukat a különböző szerepjátékok világában, miközben megtanulnak együttműködni és sokat nevetni. Akár most hangolódsz az oviválasztásra és beszoktatásra, akár már veterán ovis a gyereked, a Peti tűzoltó lesz tökéletes választás, mert tökéletesen rímelnek minden kisgyerek életére. Nincs annál szívet melengetőbb és viccesebb, mint amikor csöppnyi gyerekeink visszatükrözik a szüleiket és az őket körülvevő felnőtteket. Olyan mint egy bájos karikatúra, ahogy megpróbálják leutánozni apa-anya gesztusait, mondatait, vagy éppen a szomszéd néni, boltos bácsi viselkedését. Ezek a szerepjátékok nélkülözhetetlenek egy egészséges gyermek személyiségfejlődéséhez, és felejthetetlen emlékeket jelentenek számunkra. Vicces, ahogy gyermeki lélekkel kiszűrik maguknak a lényeget a felnőttek működéséből, és tükröt tartanak felénk. Nem véletlen, hogy Vadadi Adrienn legújabb könyve az Óvodás lettem!-sorozatban pont ezekről a játékokról mesél. A Peti tűzoltó lesz című könyvben három nagyon helyes történetet olvashatunk, hogy bújik egy ovis kisfiú egy tűzoltó, egy mentős és egy rendőr bőrébe. Eleve a gyerekek – saját tapasztalataim szerint több típusra oszthatók ebben a korban. Vannak a homokozóban órákig elszöszmötölő, alkotó gyermekek, akik hihetetlen intenzív belső "vetítésben" vannak, és a szerepeket, történeteket odabent, a fantáziavilágukban játsszák el. Vannak az azonosulós lurkók, akik szívesen harcolnak, válnak hősökké, vagy játszanak családi jeleneteket, akik szívesen sütnek, vagy pelenkáznak. Az ingereket játékosan feldolgozzák, a szerepeket nagyszerűen le tudják modellezni, és alaposan levezetni az energiájukat is. Vannak a ragaszkodó-rajongók, az autómániások, akiknek mindegy mi az, csak guruljon, berregjen, száguldjon, és vannak a póniőrültek, akik egész nap sörényeket fésülgetnek. Ők minden masinát és paripát bűvölettel néznek.   Peti is szeret azonosulni, és hős tűzoltók és rendőrök bőrébe bújni. Fantáziájában is nagy a tűz, lelkesen szalad, hogy eloltsa a tüzet a csoport minden szegletében. Elég hozzá egy ugrókötél, hogy a locsolócsövet imitálja, meg a szirénázó hang, és természetesen az események folyamatos közvetítése, és máris megelevenedik egy igazi tűzoltóautó egy igazi tűzoltóval. Ha izgalmas a játék, könnyű társat találni hozzá: Ákos hatalmas tornyát spriccelik földig, és a végén már együtt tapossák le az utolsó hamvakat. A közös játék persze nem mindig egyszerű. Amikor Peti rendőrbőrbe bújik, és mindenkit igazgatni szeretne, akkor a többieknek már nem akaródzik annyira szót fogadni. Hiába kiabál, hiába próbál mindenkit irányítani, hiszen ő benne van a szerepében, ő bizony egy igazi rendőr! Nem érti a gyerekek ellenállását, hiszen a rendőrnek szót kéne fogadniuk! Aztán Peti olyan dühös lesz, hogy, már-már tettlegességig fajul a dolog, ezért az óvónéninek kell közbe avatkoznia. Végül közlekedési rendőrből nyomozóvá változtatja a fiúkat, akik nagy "nínózás" közben keresgélik a kertben a zebra elveszett csíkjait.   Sokszor elég egy szirénázó mentőautó, ami elszáguld az ovi előtt, és máris meg van a délelőtti program. Az orvososdi amúgy is a legnépszerűbb szerepjátékok közé tartozik, hiszen a betegséget minden gyerek megtapasztalja néha. Míg Peti mentősként száguldozik a csoportszobában, addig a lányok vicces dialógust folytatnak az épp betegeskedő hosszú hajú baba felett. Mi a megfelelő gyógyszer? Milyen az egészséges étel? Aztán Peti hirtelen kikapja a lányok kezéből a babát, és mentősként száguldozik vele. Maja és Lea sipítozva szeretnék visszaszerezni a műanyag gyermeket, de Petit nem érik utol. Mígnem a mentős elbucskázik, és a csibészség sírásba fordul. Peti végül az óvónéni ölében kap vigaszt, miközben az összes kis ovis kipróbálhatja, milyen igazi doktornak lenni.  Az ovis évek és játékok meghatározóak a gyermek életében. A gyerekeknek "nincs más dolguk", mint a világot feldolgozni maguk körül, sok játékkal és kreativitással. Kirajzolni, eljátszani, kimesélni és kiugrálni magukból. Kipróbálni helyzeteket, megvívni konfliktusokat, megélni érzelmeket. Alkotni, megfigyelni, és nagyon sokat nevetni. Ez a könyv, akár az Óvodás lettem!-sorozat többi része is abban ad nagy segítséget az oviba készülő, vagy már oda járó gyerekeknek, hogy kedvet csináljanak ahhoz a rengeteg érdekes dologhoz, ami egy pici gyerekre vár, vagy segítenek egy mesével feldolgozni az ott történteket. Egy háromévesnek önmagában nagy feladat leszakadni a szüleiről, és beilleszkedni más gyerekek, és idegennek számító felnőttek között. De a szülőknek sem egyszerű elereszteni azokat a szorosan összenőve töltött hétköznapokat. Vadadi Adrienn olyan kedvesen ír ezekről az ovis helyzetekről, hogy az embernek megjön a kedve az óvodához. Ezek a történetek nem csak a gyerekeknek kínálnak megnyugvást, hanem a kölyküket elengedni készülő felnőtteknek is. Forrás: pagony.hu