– Nem veszek sapkát – jelentette ki Napóleon, a csíkos kis vadmalac, és dacosan hátat fordított.
Az anyja a kezében tartott kék csíkos sapkára nézett, amelyen vidáman billegett a jókora bojt.
– Ajjaj, kezdődik – sóhajtotta a férjének. – Itt a dackorszak.
A nagy vadkan kissé tanácstalanul megvakarta a fejét. Aztán megköszörülte a torkát.
– Napóleon. Vedd fel, mert megfázol – mondta szigorúan. – Hallgass édesanyádra.
– Nem veszem. A menők nem hordanak sapkát. A Róka Berci sem, meg a Borz Palkó sem.
– A menők?
Az apa elfordult, hogy elrejtse a mosolyát, a felesége meg intett neki, hogy hagyják rá.
– Jól van, Napóleon. Akkor menj csak sapka nélkül.
A kis vadmalac iszkolt kifelé, nehogy meggondolják magukat. Az apja fejcsóválva nézett utána.
– Nézd csak, milyen büszkén megy a csupasz kobakjával – mondta a feleségének.
– Hát, hallod, ez a menő – felelte az nevetve.
Napóleon örömmel kocogott a tisztás felé. Lába alatt hívogatóan zizegett az avar, ő pedig nagy élvezettel meghempergett a vastagon terített aranysárga, rőt vörös, rozsdabarna faleveleken.
– Szia, Napóleon! – köszönt rá valaki. – Látom, te sem vettél sapkát.
A legkisebb nyest fiú, Ábris támaszkodott egy fiatal nyírfa törzsének hajadonfőtt, dideregve.
– A sapka lányoknak való – jelentette ki önérzetesen Napóleon, bár most, hogy a nap elbújt, már igencsak kezdett fázni a füle.
– Az – nyögte a barátja vacogó fogakkal.
– Jössz velem a tisztásra fogócskázni? – kérdezte tőle Napóleon.
– Öööö… mennék, de most jutott eszembe, hogy sietnem kell haza. Szia!
Azzal már el is tűnt, szaporán szedve a lábát a jó meleg nyest odú irányában.
Napóleon tanácstalanul téblábolt egy darabig, aztán bandukolt tovább a tisztás felé. Amikor a magas bükk alatt ment el, rárikkantott Mókus Rézi.
– Hé, Napóleon, hát a sapka hol maradt? Lefagy a füled.
– A menők sapka nélkül járnak – nézett fel rá dacosan Napóleon.
– Ó – hökkent meg a mókus – nahát, ezt nem is tudtam. Majd a jó meleg odúmban eltöprengek rajta.
– Ahol nem fagy le a fülem – tette hozzá, azzal borzas farkával intve el is tűnt az odújában.
Napóleon sértődötten odébb állt. Körbe– körbe bóklászott a tisztáson, de nem talált játszótársat. Mindenki behúzódott a jó meleg kuckójába. Végül kikötött a vadgesztenyefa tövében. Nagyon szerette nézegetni a barna kis golyókat, gyönyörködött a fényes bőrükben. Most is hevert néhány a fűben. Napóleon föléjük hajolt.
Ekkor feltámadt a szél, és megrázta a fa lombját.
– Au! Ez fájt!
Egy tüskés kis zöld gömb éppen fültövön találta a kismalacot. Szemrehányóan felpillantott a fára. A játékos szél most bebújt a fa lombjába, és pörögni– forogni kezdett benne. Csak úgy záporoztak a tüskés kis zöld bombák Napóleon sapkátlan fejére.
– Uiiii, uiiii – visított fel Napóleon, és torkaszakadtából sivítva futott hazafelé, ahogy a lába bírta.Kifulladva esett be az ajtón.
– Mami, mami, vegyük elő a sapkám.
– De hát, Napóleon, a sapka nem menő – válaszolta a mamája.
– Nem akarok menő lenni – motyogta Napóleon. – A menőknek lefagy a füle, és a tüskés gesztenyék jól megverik a fejüket.
– Én inkább jó meleg sapkás kismalac akarok lenni. Jó? – tette hozzá az anyjához törleszkedve.
– Jó. Gyere, megkeressük. És… Napóleon – nézett rá az anyja huncutul csillogó tekintettel. – A sál vajon most éppen menő lehet?
Könyvparfé blog
A történet szereplői erdei és patakparti állatok. Találkozhatunk mókusokkal, sünikkel, pisztrángokkal, vaddisznókkal, katicabogarakkal, de még pókokkal is. Olvasva pedig rájöjöhetünk, hogy a fűben és fákon nem csak rovarok, bogarak és kisállatok laknak, hanem igazi személyiségek.
17 mese került bele a kötete, melyek egytől egyig irtó édesek! Az tetszik bennük a legjobban, hogy nem csak fontos tanulságokra világítanak rá, hanem közben az állatokról is rengeteget tanulhatnak a gyerekek. Mint például, hogy mit szeretnek rágcsálni a mókusok, vagy hogy a nyurga, barna, torzonborz hernyóból csodálatos pillangó válhat.
Találkozhatunk nappal alvó állatokkal, és azt is megtudhatjuk, hogy a kakukkfű kicsi, illatos és lilás virágú növény. (Csakúgy, mint a kígyószisz, az ibolya, a Szent Péter kulcsa és a harangvirág.)
A szereplők viccesek, személyes kedvenceim Sün Samu, aki szemüveges lesz és a vidám Muslincák, akik egy pöttyet becsiccsentek, amikor erjedt gyümölcsökből lakmároztak. Kedves közösséget alkotnak a szereplők, fontos számukra a barátság és a becsület. A történetek rávilágítanak arra, hogy mennyire fontos az összetartás, és bizony jól érvényesül az egyik leglényegesebb tanítás, miszerint mindenütt jó, de legjobb otthon.
De álljuk csak meg egy szóra! Ők nem CSAK mókusok, meg CSAK pókok ám! Neveik vannak, méghozzá tündériek! Itt van rögtön Marci, a gekkó, vagy Dönci a tömzsi kis barna varangy. Meg Potyka Peti, Csiga Béla, a kócos hernyó Szepi, meg Sólyomszem, a pápaszemes kígyó. Nagyon jó, nem?
Palásthy Ágnes szerint szinte bármiből lehet mese, néha elég egy név, vagy egy fotó. Nagyon szerettem az írásait olvasni, azt gondolom, hogy ez az értékrend, amit közvetít, valóban lényeges és fontos. Egy biztos, ezt a könyvet biztosan kedvelni fogják a gyerekek (és a felnőttek is). És hogy ki rabolta el a siklót? Ezt a poént nem lövöm le, olvasd csak el!
Végezetül nem mehetek el szó nélkül az illusztrációk mellett. Ezeket a vidám rajozokat Szőnyi Gergely készítette, melyet ha egy szóban kellene jellemeznem az lenne: vagány! Az állatok sportcipőt, vagy félrecsapott baseball sapkát viselnek. A nyuszi répa mintás pulcsit hord, és a Hétpettyes katicaborának is kicsi piros cipőcskéje van, sárga masnival. A mezei poloskák úgy néznek ki, mintha éppen egy Harley Davidsonról pattantak volna le, a pisztrángok pedig úszószemüveget hordanak. (Kéket a fiú és rózsaszínűt a lányok.) Sorolhatnám még, de a lényeg, hogy az alkotó fantasztikus grafikus és a rajzokat látva Neked is mosolyognod kell majd.
Ajánlom a könyvet 5 éves kortól felolvasásra, vagy önálló olvasáshoz 7 éves kortól. Egy biztos! Remek ágyba bújós mesék ezek, melyeket biztosan olvasni fogok a gyerekeimnek.
Hamarosan érkezik Ágnes következő mesekönyve is, melyet
"- Hihihi, te ültél rám, Samu? - nevetett a nyúl. - Hát nem látsz a szemedtől? Hihihi.
A nyúl elkomolyodott.
- Te Samu, ez így nem mehet tovább - mondta. - Múltkor addig ráztad a mókust, amíg ki nem pottyant a kezéből az alma, mert azt hitted, hogy almafa. És már kétszer is nekimentél a borznak. Meglátod, egyszer még beesel egy mély árokba, és összetöröd magad.
- Neeem, dehogyis, nem esek sehova - mondta kezével hadonászva Samu.
- Samu - nézett rá szigorúan a nyuszi. - Szemüveg kell neked, és kész.
- Nem akarok - tiltakozott elkeseredetten a sün.
- De hát miért?
- Nem akarom, hogy csúfoljanak - susogta Samu.
Ettől egy pillanatra elállt a nyuszi szava.
- Samu - mondta aztán -, itt mindenki szeret téged. Nem fognak csúfolni. - De - tette hozzá vigyorogva -, aki mégis csúfolni mer, annak velem gyűlik meg a baja.Samu erre elvigyorodott."
|