Marci mese

Azt hiszik a felnőttek, Miden gyerek egyforma, mindig vidám, mindig nevet, éjjel-nappal elégedett. Megepő az, ha egy ovis néha kicsit mogorva?   Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy kisfiú, Marci.   Szőke hajú, kék szemű fiú volt, aki családjával egy kicsi, sárga színű házban lakott. Sok mindent szeretett, mint a legtöbb óvodás kisgyerek. Szerette az anyukáját és szerette az apukáját, szerette a tejbegrízt, és szerette a kopott gőzmozdonyos pólóját. Szeretett játszani, szeretett nagyokat nevetni, bohóckodni, és szerette nézni a hangyákat a parkban. Szerette nézni a kukásautót is, meg azt, ahogy apa borotválkozik reggel. Persze voltak olyan dolgok is, amiket nem szeretett. Például nem szerette a spenótot, nem szerette a kiabálós óvó nénit, és nem szerette, ha elvették a játékát. Nem szeretett este lefeküdni, és nem szeretett reggel felkelni, nem szeretett elindulni az óvodába, és kifejezetten utálta azt hallgatni, hogy igyekezz már, mert mindjárt elkésünk! Időnként morcos volt meg durcás, meg dühös is sokszor, de azért nevetős is meg jókedvű, sőt még kedves és rendes is tudott lenni. Róla, az óvodás Marciról szólnak a meséim. TOVÁBB A SOROZAT KÖTETIHEZ>>