Miért potyognak cigány gyerekek az égből, ha egyszer a gólya hozza őket is? És hol van az a hely, ahol a hétfejű sárkány fél a vihartól? Vagy tűzokádás helyett felcsap tűzoltónak a faluban. Hol hall nagyot a táltosanyó? Hol nem szeret mosakodni a legkisebbik démon? Hát ahol pálinkás szép jó napot kívánnak egymásnak az emberek. Hol, vagyis hol nem, valahol a Csallóközben, vagy épp Mátyusföldön. Legalábbis Fellinger Károly élvezetes mese könyve szerint. Egytől kilencvenkilenc éves korig szeretettel ajánlom az Olvasóknak! Hiszen azt is megtudhatják belőle, miért értékes az aranykukac, és miért kell a nyulat vagy a boszorkányt megpatkolni. Jó szórakozást! (Jász Attila - Csende Toll, költő, szerkesztő, esszéíró)       Wittman Ildikó Fellinger Károly 2016-ban megjelent klasszikus mesekönyvében, a küllemében is igen megkapó, Ilka vára címet viselő mese és mondagyűjteményben is izgalmas válaszokat kapunk arra a kérdésre, hogy hogyan kerültek a csillagok az égre is miért is vannak ott. Három ciklusba rendezte a szerző-gyűjtő a szövegeket: Hol volt, hol nem, ki tudja?…, Életre kel az ősi múlt, és Derűre derű címmel, a meséket, mondákat és anekdotákat tartalmazó részekben, viszonylag rövid, 1-2 oldalas szövegeket olvashatunk. Ám e rövidség korántsem okoz hiányérzetet bennünk, mert a tartalmas történetetek izgalmas nyelviségükkel együtt a valódi kalandozás élményét nyújtják. A meséket tartalmazó rész első szövege, A tündérfátyol, történetéből értesülhetünk, hogy a mátyusföldi emberek szerint hogyan is került a Tejút az égboltra. A költői szépségű történet szomorúságát egy égbekiáltó igazságtalanság okozza, amit mintha csak azzal lehetne jóvátenni, hogy égre varázsolják árulkodó jelként, hogy a kozmosz részeként tökéletes szépségében örökké ragyogjon. Egy másik, számomra eddig ismeretlen válasszal a Szent Péter és a kismácsédi pap című mese szolgált, mégpedig arra a kérdésre, hogy mi okozhatja, ha éjszaka nem látszik sem a hold, sem a csillagok. A mondák rész első történetében, a Valamikor régen című rövidke szövegben is sajátos, világot magyarázó csodás történetet olvashatunk, amely után úgy érezhetjük, mintha beavatottakká váltunk volna a titkok titkába. Most csak a csillagokról esett szó, de számos ismerős és jó pár ismeretlen történettel szórakoztathatjuk a család minden tagját, vagy akár magunkat is. Igazán megható és különleges élmény volt számomra, amikor az utolsó, anekdotákat tartalmazó részben rátaláltam arra a szövegre, ami nagymamám esti meséiből soha nem hiányozhatott esténként. Csak tőle hallottam ezt a történetet, azóta sem. Szinte hihetetlen volt, hogy váratlanul felbukkant, és milliónyi drága emléket idézett elő bennem. A kalandokban és megpróbáltatásokban bővelkedő történetekben a népmesék jól ismert karaktereivel találkozhatunk; Szent Péter, Lucifer, az ördög, a pap, a cigány, a szegény ember, a gazdag ember, a boszorkányok, a szerelmesek, a gonosz, kapzsi és mértéktelen lelkek ismerős karakterek, de a szövegek megszólalásmódját átható látásmód megkérdőjelezhetetlen egyedisége miatt olvasóként az az érzésünk támad, hogy egy ezidáig ismeretlen valóságdarabot vehettünk birtokba a szövegek segítségével. Mindenképpen dicséretet érdemel még az illusztrátor, Schall Eszter, akinek letisztult képi kifejezésmódja tökéletes párja Fellinger egyedi, jóízű, karakteres szövegeinek. Schall Eszter illusztrációja A cigányprímás meg az aranymentéjű kocsis című meséhez (Kép forrása: schalleszter.blogspot.hu) A szerző-illusztrátor páros tavalyi mesekönyve A kincsesláda is meghatározó volt a tavalyi gyermekkönyvek kínálatában, s azt kell mondanom, hogy ezt a könyvet is érdemes beszerezni minden meserajongónak. Forrás: gyermekirodalom.hu