egypercek.blog
Nekem ez a kis könyv tetszett, bár igaz, hogy nagyon magyarázós, de a könyv szándékában ez is áll: összeszedni vagy ha már tudják a gyerekek, akkor átismételni (inkább unos-untalan) azokat a szabályokat, jó tanácsokat, amelyeket a gyerekek leghamarabb megismernek, megtanulnak egészségükkel és megőrzésükkel kapcsolatban: ilyen pl. az étkezés előtt moss kezet, vagy gyakran moss kezet, igyál üdítő helyett tiszta vizet, vigyázva közlekedj, nézz szét, mielőtt átmész a zebrán, ne egyél mosatlan gyümölcsöt – és ezekhez hasonlók.

De kibővülnek olyan új ismeretekkel is, amik bizonyos évszakhoz, pl. vegyél fel sapkát napszúrás ellen, ne ugorj a medencébe felhevült testtel, nagy melegben gyakran igyál vizet, kend be magad jól naptejjel, menj árnyékba, hűvösre ha nagyon tűz a nap, vízbe csak úszógumival, karúszóval menj, vagy az erdei túrához kapcsolódnak: a kullancs (és az agyhártyagyulladás) ellen leghatékonyabban a megfelelő öltözködéssel (sapka, zokniba húzott nadrágszár) és kullancsirtóval védekezhetsz; darázzsal szemben legjobb védekezés, ha maradsz mozdulatlanul, nem hadonászol.
És a kisállatok veszélyeire: a cica megkarmolhat, ha a kölykeihez, vagy a kutya megkaphat, ha az ennivalójához közeledsz.
Sőt érint még olyan témákat, amelyek – sajnos – szinte minden mai család életét megkeserítik, mint pl. a pollenallergiával járó folyamatos tüsszögés, ami nem fertőző betegség, és nem tévesztendő össze a náthával; ill. modern jelenségeket, mint pl. biciklizéshez feltétlenül viselj sisakot, vagy a forró sütőhöz ne érj hozzá.
Örültem annak, hogy felhívta a gyerekek figyelmét arra, hogy
Ne csellengjenek el a felnőttek közeléből, ha olyan helyen vannak, ahol sok ember fordul meg. pl. strand.
És örültem annak is, hogy olyan alapvető egészségügyi (higiéniai) tudnivalókat is közvetít, mint pl. a lehorzsolt sebeket fertőtleníteni kell, a bőrünkbe fúródott szálkát kifertőtlenített tűvel lehet kipiszkálni, napszúráskor hűvös, sötét szobába kell vonulni és hideg vizes borogatást tenni a homlokunkra, vagy a könnyen romlandó ételeket mielőbb hűtőbe kell tenni, mert
„megsavanyodnak, megzöldülnek, megpenészednek, ha hűtés nélkül tároljuk őket.”
Azt hiszem, az ételek megromlásával kapcsolatos mese volt a kedvenc történetem a könyvben: Játszótér és bevásárlás.
Kedveltem a szövegekben meghúzódó könnyed (és félig meddig szleng formájában megjelenő) humort: pl. a romlott párizsit evő apuka megállás nélkül rókázott, nem szabad elkolbászolni a felnőttek szeme elől, vagy az olyan ovis, aki már klasszul bringázik, ne hagyja az iskolásoknak, hogy pisisnek csúfolják. Jót nevettem magamban, ahogyan a mesékben a virágportól prüszkölő tündérek megjelentek képzeletemben.
Ami talán hasznos dolognak tűnt, hogy sok-sok védekező eszközzel (gyógyszerrel) ismerteti meg a gyerekeket: allergiagyógyszer/allergiateszt, sebfertőtlenítő, sebtapasz, kullancsriasztó spray, kullancseltávolító csipesz, naptej, napsapka/napkalap (mondjuk ezeket a szavakat még nem hallottam), karúszó, hideg vizes borogatás, csípésre való krém, gyógyszer, hogy ne dagadjon fel, (a fákat és a rajtuk fejlődő gyümölcsöket permetezik, ezzel védekeznek a kártevők ellen). (És fontos: a Strand Törvénykönyve – ezt utólag jegyeztem ide meg!)
És végül, ami a leginkább tetszett és a leginkább melengető volt a szívemnek, az a nagyikkal kapcsolatos részletek:
pl.
„Hintáztak, csúszdáztak, homokoztak. Sokáig maradtak. Mert a nagyi ráért. A nagyikban az a jó, hogy ráérnek. Meg persze az, hogy isteni palacsintát sütnek vacsorára.” (24.old.)
„Mert igen, a nagyi mindig ráér. Vagy legalábbis olyan, mintha ráérne. Ha kapál a kertben, Fanni húzhatja ki a gazokat. Ha gombócot készít, Fanni magozhatja ki a szilvát. Ha varr, Fanni fűzheti be a tűbe a cérnát. És együtt etethetik meg az állatokat. És mindent közösen csinálnak”. (54.old)
Továbbra is tetszenek Horváth Ildi rajzai – a kerekfejű, vidám, kiegyensúlyozott, boldog gyerekfigurái, és a gazdag színvilág, amit használ szintén boldogabbá, jó hangulatúvá teszi az olvasást.
Kedvencem a jégkrémevős kép a 19. oldalon – Ákos a mamájával megy haza – a város pedig tipikus mediterrán belváros – szűk, zöldspalettás ablakokkal, utcára teregetett, száradó ruhákkal.
|