Mechler Anna első könyvének főszereplője Bartoló, a kis markoló. Egy építkezés az otthona, ahol társaival, a többi munkagéppel együtt egy új metróvonal kialakításában vesz részt.
Vajon milyen lehet a világ az építkezést körülvevő kerítésen túl?
Bartoló kíváncsi, akár egy kisgyerek. Kalandjai során eljut egy játszótérre, rájön, hogy kirándulni nagyon jó, és azt is megtanulja, hogy a tűzijátéktól nem kell félni. Vajon ki bujkál itt, a védőkorlát mögött? A könyvből ez is kiderül!
"A férjem a Keleti pályaudvarnál található metróállomás építkezésén dolgozott munkavédelmi felügyelőként, és Bartoló, a markoló mindennapjaihoz ő szállította az ötleteket. Ezt a belső szemet megőriztem a többi mesénél is, mindig van egy kapcsolatom az adott világhoz, ettől lesz hiteles a történet. Szerintem egy igényes gyerekkönyvben az összes szakkifejezés legyen a helyén. A legelevenebb impulzust a tűzoltólaktanyában kaptam: a kedvemért riadót fújtak, lecsúsztak a rudakon, és megmutatták a feszítő-vágót, valamint a légzőálarcot működés közben. Innen már nem volt nehéz ihletet meríteni." (Mechler Anna)
Bartoló megérkezik
Bartoló bemutatkozik
Bartoló munkába áll
Munka a résfalnál
Bartoló a játszótérre megy
Bartoló és Bobcat a kertészetben
Twixer a Balatonhoz megy
Bartoló beteg
Bartoló és a tűzijáték
Munkabaleset a Keleti pályaudvarnál
Bartoló kirándulni megy
Ünnep az építkezésen
2. Pedró, a tűzoltóautó
Kiadás éve: 2014
A Kerék mesék újabb részének hőse Pedró, a tűzoltóautó, aki nem csak a tűzoltó-parancsnokságon pihen egész nap, hanem egy sor izgalmas kalandot él át. Segít az áruházban, az autópályán és a kisvasútnál, föld alatt és vihar után egyaránt. Megment egy kiscicát, és a lóversenypályán sem tétlenkedik.
Vajon Bartolóval, a markolóval is összebarátkozik? És ki lehet Roninó?
A történetek nem csak szórakoztatnak, hanem rengeteg hasznos dolgot is megtanítanak a tűzoltók munkájával kapcsolatban.
Kertész E. Krisztina
3. Tóbiás, a kukásautó
Kiadás éve: 2015
A Kerék mesék legújabb részének hőse Tóbiás, a kukásautó, aki szemetet szállít hétről-hétre és egy sor izgalmas kalandot is átél: kincset talál, lomtalanít az Operaháznál, és még a budai Várba is ellátogat egy éjjel.
Lehet, hogy Bartolót, a markolót és Pedrót, a tűzoltóautót is viszontlátjuk? Vajon milyen lehet egy karácsony a munkagépeknél? A könyvből ez is kiderül!
Tóbiás hajnali útja
Tóbiás piszkos lesz
Tóbiás kincset talál
Almák potyognak az égből
Lomtalanítás az Operaházban
Armandin szelektív hulladékot gyűjt
Éjszakai műszak a Várban
Tóbiás, a világ legklasszabb kukásautója
Állati kaland a játszótér mellett
Morgána túl lassan halad
Tóbiás és a szánkózó madarak
Közeledik a karácsony
Összesen tizenkét mesét tartalmaz a kötet, melyek meglehetősen eltérőek. Vannak pörgősebb, cselekményesebb történetek, és akadnak elmélkedőbb, elvontabb sztorik. A Lomtalanítás az Operaházban vagy az Éjszakai műszak a Várban például az utóbbi csoportba tartozik, nem is ezek lettek a kisfiam kedvencei. Az Almák potyognak az égből, a Morgána túl lassan halad, a Tóbiás és a szánkózó madarak azonban a gyakrabban kért mesék közé tartozik. A Tóbiás kincset talál című epizód számomra túl talányos, lezáratlan maradt, de a gyermekem egyelőre még nem firtatta az elvarratlannak tűnő részleteit, pedig gyakran szokott kérdezni felolvasás közben.
A figurák aranyosak, szerethetőek, Hajba László rajzai pedig nagyon bájosak. Valószínűleg mindenkinek más történet „jön be”, de éppen ez a jó a mesék sokféleségében. A kötet a Kerék mesék-sorozat részeként jelent meg, és a széria többi könyvének szereplői is fel-felbukkannak ebben a kiadványban. Kukásautó-kedvelő gyerekeknek kihagyhatatlan!
4. Zebulon, az autódaru
Kiadás éve: 2016
Hallottatok már pizzaimádó autódaruról? És olyanról, aki barátságot köt egy kiselefánttal?
A Kerék mesék legújabb részének hőse – Zebulon – ilyen. Ellátogat egy cirkuszba, egy osztálynyi gyerek pizzakirállyá választja, irodaházat épít, majd máskor Bartoló, a markoló segédletével medencét varázsol egy udvarra.
A történetek nemcsak szórakoztatnak, hanem rengeteg hasznos dolgot is megtanítanak a daruk munkájával kapcsolatban. Ajánljuk a daruk és járművek szerelmeseinek, és annak, aki szerette a Kerék mesék korábbi köteteit – most sem fog csalódni!
5. Jonatán, a kamion

Ugye milyen érdekesnek tűnik a kamionok munkája?

Újabb közlekedési eszközzel bővült a Kerék mesék sorozat járműparkja: megérkezett Bernát, a mentőautó! Egy mentőjármű élete csupa kaland; hol baleseti sérülteket szállít, hol nehezen lélegző betegeket - olykor maga is életet ment, de elkísérhetjük a havas erdő szélére, az autópályára vagy a mentősofőrök versenyére is.
A történetek nemcsak szórakoztatnak, de rengeteg hasznos dolgot megtanítanak a mentősök munkájáról. A tizenkét izgalmas mesét Mechler Anna írta, és Hajba László részletgazdag rajzai keltik életre.
“Anya, ne a királyfiról mesélj, hanem a munkagépről!”
– interjú Mechler Annával -
Mit tehet egy anya, ha nem talál megfelelő gyerekkönyvet? Hát ír egyet! Fiús szülőként eleve szoros viszonyt ápolok a járművekkel, de Mechler Anna hősei teljesen új dimenzióba emelték a rajongásomat. Bartoló, a markoló, és Pedró, a tűzoltóautó már családtagnak számítanak nálunk, kalandjaikat rendszeresen újraolvassuk a kedvenc gyerekkönyveinkben. Az idei könyvhéten pedig új társat kaptak Tóbiás, a kukásautó "személyében". Az alkotás és a nagycsaládos lét összeegyeztethetőségéről is kérdeztem a négygyerekes írónőt.
A kisgyerekes szülők gyakran akkor is felsóhajtanak egy-egy szebb darus autó vagy betonkeverő láttán, amikor teljesen egyedül ülnek az autóban… így látta meg először Bartolót, a markolót is?
Amikor este odaguggolok a fiaim (Marci 10, Jácint 8, Donát 5, Nándor pedig majdnem 3 éves) mellé, és belekezdek a mesébe a királyfiról, sokszor félbeszakítanak: “Anya, ne a királyfiról mesélj, hanem a munkagépről!” El kellett fogadnom, hogy őket nem a tündérmesék érdeklik. Sokáig keresgéltem, de nem találtam kedvemre valót gyerekkönyvet. Sok járműves mese van, de egyik se mesél úgy, ahogyan én szeretek. Márpedig a fiaim minden nap tűzoltós meg markolós meséket kérnek…
Kénytelen volt tehát írni egyet.
Igen, bár Bartoló, a markoló kalandjait valójában egy meseíró-pályázat miatt vetettem papírra. Sajnos az eredeti kiadó végül anyagi nehézségek miatt nem tudta megjelentetni a gyerekkönyvemet, ekkor jött a klasszikus kilincselés a kézirattal. A Manó Könyvek Kiadó sem bólintott rá elsőre, kellett hozzá egy főszerkesztőváltás, hogy kiderüljön: ez a történet jó!
Innentől viszont már nem volt megállás.
A kiadó eleve sorozatban gondolkodott, ráadásul a kis sárga markoló élményeit nagyon szerették az olvasók. A Kerék Mesék sorozat következő kötetében a szívemnek igazán kedves témát, a tűzoltóságot választottam helyszínül. Bevallhatom: Pedró, a tűzoltóautó karaktere áll hozzám a legközelebb. Pont olyan pörgős, dinamikus, mint én.
Gondolom, már az anyaggyűjtés is egy élmény lehetett.
A férjem a Keleti pályaudvarnál található metróállomás építkezésén dolgozott munkavédelmi felügyelőként, és Bartoló, a markoló mindennapjaihoz ő szállította az ötleteket. Ezt a belső szemet megőriztem a többi mesénél is, mindig van egy kapcsolatom az adott világhoz, ettől lesz hiteles a történet. Szerintem egy igényes gyerekkönyvben az összes szakkifejezés legyen a helyén. A legelevenebb impulzust a tűzoltólaktanyában kaptam: a kedvemért riadót fújtak, lecsúsztak a rudakon, és megmutatták a feszítő-vágót, valamint a légzőálarcot működés közben. Innen már nem volt nehéz ihletet meríteni.
Azért elsőre nem ezt várnám az egyházzene doktorától…
Sokan meglepődnek, ha megtudják, hogy eredetileg zenész vagyok, az írás csak a második nyelvem. Mindkét terület jelen van az életemben, az egyik nem zárja ki a másikat. Zeneművészeti szakközépiskolát végeztem, majd a Zeneakadémián diplomáztam, később ugyanitt doktoráltam. De közben folyamatosan írtam, eleinte főleg íróasztallírát. Ami biztosan megkülönböztet sok más írótól: én füllel írok. Mindig hallom, amit írok, elképzelem, ahogy felolvassák, ahogy megszólal, ahogy a nyelv is zenél benne.
Amikor este odaguggolok a fiaim (Marci 10, Jácint 8, Donát 5, Nándor pedig majdnem 3 éves) mellé, és belekezdek a mesébe a királyfiról, sokszor félbeszakítanak: “Anya, ne a királyfiról mesélj, hanem a munkagépről!” El kellett fogadnom, hogy őket nem a tündérmesék érdeklik. Sokáig keresgéltem, de nem találtam kedvemre valót gyerekkönyvet. Sok járműves mese van, de egyik se mesél úgy, ahogyan én szeretek. Márpedig a fiaim minden nap tűzoltós meg markolós meséket kérnek…Kénytelen volt tehát írni egyet.
Igen, bár Bartoló, a markoló kalandjait valójában egy meseíró-pályázat miatt vetettem papírra. Sajnos az eredeti kiadó végül anyagi nehézségek miatt nem tudta megjelentetni a gyerekkönyvemet, ekkor jött a klasszikus kilincselés a kézirattal. A Manó Könyvek Kiadó sem bólintott rá elsőre, kellett hozzá egy főszerkesztőváltás, hogy kiderüljön: ez a történet jó!
Innentől viszont már nem volt megállás.
A kiadó eleve sorozatban gondolkodott, ráadásul a kis sárga markoló élményeit nagyon szerették az olvasók. A Kerék Mesék sorozat következő kötetében a szívemnek igazán kedves témát, a tűzoltóságot választottam helyszínül. Bevallhatom: Pedró, a tűzoltóautó karaktere áll hozzám a legközelebb. Pont olyan pörgős, dinamikus, mint én.
Gondolom, már az anyaggyűjtés is egy élmény lehetett.
A férjem a Keleti pályaudvarnál található metróállomás építkezésén dolgozott munkavédelmi felügyelőként, és Bartoló, a markoló mindennapjaihoz ő szállította az ötleteket. Ezt a belső szemet megőriztem a többi mesénél is, mindig van egy kapcsolatom az adott világhoz, ettől lesz hiteles a történet. Szerintem egy igényes gyerekkönyvben az összes szakkifejezés legyen a helyén. A legelevenebb impulzust a tűzoltólaktanyában kaptam: a kedvemért riadót fújtak, lecsúsztak a rudakon, és megmutatták a feszítő-vágót, valamint a légzőálarcot működés közben. Innen már nem volt nehéz ihletet meríteni.
Azért elsőre nem ezt várnám az egyházzene doktorától…
Sokan meglepődnek, ha megtudják, hogy eredetileg zenész vagyok, az írás csak a második nyelvem. Mindkét terület jelen van az életemben, az egyik nem zárja ki a másikat. Zeneművészeti szakközépiskolát végeztem, majd a Zeneakadémián diplomáztam, később ugyanitt doktoráltam. De közben folyamatosan írtam, eleinte főleg íróasztallírát. Ami biztosan megkülönböztet sok más írótól: én füllel írok. Mindig hallom, amit írok, elképzelem, ahogy felolvassák, ahogy megszólal, ahogy a nyelv is zenél benne.
A gyerekkönyvek mellett oratórium és gyerekkar szövegét is jegyzi zenészként. Négy fiú mellett mikor jut erre ideje?
Anyaként annyira oda kell adnunk magunkat a gyerekeinknek, hogy nagyon értékessé válik az idő. Ha bármennyi időm is marad, az egy kincs. Amikor a két fiam iskolában van, egy óvodában, egy pedig alszik, akkor én nem mindig a vasalót kapom fel, hanem azt mondom: most írnom kell! Az írásban az a jó, hogy ha van ihlet, akkor 20 perc alatt is létre lehet hozni valamit. Szerencsére az írásra nagyon könnyen rá tudok hangolódni, ha írok, akkor semmi más nem érdekel.
Feltölti az írás?
Igen, ahogy a zene is. Szerintem jobb anya az, aki nem fárad bele az anyaságba, hanem igenis van valami, ami feltölti őt. Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan dolgokkal foglalkozom szakmai szinten, amik feltöltenek.
Esetleg máris egy újabb gyerekkönyvön dolgozik?
Mint a legtöbb író, én sem szeretném, ha beskatulyáznának. Nem lenne szerencsés, ha elkönyvelnének annak a nőnek, aki mindig a munkagépekről ír. Szívesen kipróbálnám magam más műfajokban, a következő időszak az útkeresésről szól.
Bartoló, Pedró és Tóbiás még együtt is karácsonyoznak az utolsó kötetben. Lehet, hogy többet nem találkozunk velük?
Ha igen, akkor feltétlenül darukkal fognak barátkozni! Imádom a darukat ugyanis, ilyen gyerekkönyv pedig tudtommal még nincs a piacon!
Névjegy:
Dr. Mechler Anna
Születési év: 1974
Doktori cím: Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem, egyházzene, 2004
Foglalkozása: zenetanár, karvezető, író, négy gyerek édesanyja
Könyvei: Bartoló, a markoló; Pedró, a tűzoltóautó; Tóbiás, a kukásautó
Forrás: nlc.hu