Tartalma: Bátky András: Egy csepp hó se Berg Judit: A zöldlábú angyal Boldizsár Ildikó: A Gyöngyszemű Lány Böszörményi Gyula: Lopotnyik és a banyabú-dugó Finy Petra: A télember Jász Attila: ***, jóccakát, angyalfa Kamarás István: Karácsonyi maradék Kántor Péter: Váci utcán egy hóember Kiss Ottó: Holle anyó, Mikulásos, villamosos, Ha tél van Kukorelly Endre: Jönakar Lackfi János: Karácsonyi mese Lugosi Viktória: Brokkoli May Szilvia: Egérrágta karácsony Máté Angi: Volt egyszer egy hideg,  Volt egyszer egy csend Mészöly Ágnes: December Németh Zoltán: Karácsonyfagyerekek, Találmány Nyulász Péter: Kamor varázsló csillagos ötöse Petőcz András: A fejedelmi parkban, Karácsony volt, majdnem karácsony Podmaniczky Szilárd: Téli karácsony Scheer Katalin: Elfelejtett lények boltja Tóth Krisztina: Brummogda     gyerekszemle.reblog.hu Az Elfelejtett lények boltja a cím és a borítón alapján kevésbé látszik karácsonyi mesegyűjteménynek (a Mikulás például félig elrejtve szerepel csak a borítón) – ez az indirektség és a karácsonyi mesekönyvektől szokatlan további megoldások pedig a kötet egészében érvényesülnek. A sokszerzős gyűjteményes kötetek mindig izgalmasak: a tematikus kötöttség miatt jobban érzékelhető, milyen szempontbeli, eszközbeli – és természetesen: milyen színvonalbeli – különbségek vannak a kortárs gyerekirodalmi mezőnyben. Az Elfelejtett lények boltja pedig a szokottnál is eklektikusabb: a kötetbe négy illusztrátort, huszonnégy szerzőt, prózát, verset, eltérő módokon megünnepelt karácsonyokat, régi és új szövegeket, különböző hangulatokat sűrítettek. Már a tartalomjegyzéket felütve kétkedés vegyül a kíváncsisághoz: hogyan lehet ennyiféléből valamilyen egészet összerakni? Az olvasáskor aztán kiderül, hogy valószínűleg sehogyan sem, hiszen az egyetlen, ami összeköti ezeket a szövegeket, kizárólag a könyv fűzése és az illusztrációk technikája. Így viszont markánsabb lesz a kötet „minden napra egy mese” jellege – sőt kifejezetten furcsa hatást érne el, ha egy estén hangozna el például a kötetben egymást követő két mese, Lackfi János klasszikus karácsonyi története és Podmaniczky Szilárd (jó értelemben) földhöz ragadt monológja. Az Elfelejtett lények boltját éppen az egymástól élesen elütő hangulatú, világképű szövegek teszik unikálissá. Egy kötetben fér meg Lugosi Viktória meséje a stresszes előkészületekről, Bátky Andrásé a magányos ünnepről, Berg Judité a varázslatos karácsonyról, vagy a versek esetében Schein Gábor melankolikus költeménye Tóth Krisztina szójátékaival és Petőcz András kamaszos hangjával. Különféle ízlések, hitek és karácsonyképek keverednek a könyvben, így megjelennek a fanyalgó, kritikus hangok is. Azok a szövegek is, amelyek az angyalokról, a Jézuskáról, mesebeli lényekről szólnak, összetett problémákat vetnek fel, sokszor a sorok között bánat, szorongás, csalódás bújik meg, és ezek nem is feltétlenül oldódnak fel a történet végére. A kulturális és a karácsonyhoz kapcsolódó intertextuális utalások a legtöbb mesében csak igazodási pontot szolgáltatnak ahhoz, hogy a klasszikus, az ideális, vagyis a csak és kizárólag a mesékben létező karácsony helyett egy valóságosabb ünnepet mutassanak meg. A kötetben a nagyon valóságos érzésekből, pillanatokból építkező mesék és versek mellett találni a téli varázslatban kicsit hitetlenkedő vagy abban teljes mértékig hívő szövegeket is – mint amilyen például Böszörményi Gyula meséje, a Lopotnyik és a banyabú-dugó. Ezek többsége miatt lehet azt mondani, hogy az Elfelejtett lények boltja 9-12 éveseknek szól. De a karácsonyt (néha tudatosan túl) ünnepietlennek, izzadságszagúnak bemutató történetek inkább a nagyobbaknak mondhatnak valamit. Egy válogatáskötet különösen próbára teszi a szerkesztőt. Lovász Andrea ügyesen illeszti egymás mellé a szövegeket, arányosan, tematikusan rendezte el azokat a műnemek és a téma feldolgozása alapján.  Egyes szövegekbe azonban nem ártott volna jobban belenyúlni. Aki például nem ismeri Mészöly Ágnes meseregényét, a Sünimanót, annak nehezen követhető a válogatás December című meséje: az olvasónak elképzelése sincs arról, hogy amikor a „négy-plusz-egy Gedeon gyerek” elindul, akkor mégis ki az a négy? Mert rendben van, hogy a plusz egy, az Süni, a manó – de a sztoriban mindössze Gergőről, Misuról és Csengéről esik szó. A következetlen névhasználat is megakasztja az olvasást: zavaró, hogy egy négy és fél oldalas mesében Csengét és Misut is többféleképpen szólítják, minden átvezetés nélkül. Szulyovszky Sarolta illusztrációja   Finy Petra meséjében pedig több mondat is döcög, csikorog, például: „A télember már nem hallotta a szavait, úgy iszkolt ugyanis el a kislány elől.” Az erős, jól megírt és felépített szövegek mellett a hibák még inkább kitűnnek – de egy átlagos adventi kalendáriumban sem egyformán finomak a csokoládék. Annál nagyobb az öröm, amikor egy-egy különlegesség, valódi érték lapul az ablak (vagy az Elfelejtett lények boltja esetében a cím) mögött. A karácsonyi mesekönyvek kínálatába új, friss hangot visz az Elfelejtett lények boltja. Az viszont kérdés, hogy a mesékben való kimondása annak, hogy a karácsony elvesztette eredeti üzenetét, bátorság-e vagy csak divatos hozzáállás. A kötet egészének a karácsony megítélésében is jelentkező eklektikussága előtt szemléletesen kirajzolódik a kortárs gyerekirodalomban megfigyelhető három erőteljes álláspont. Míg egyes szerzők továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a mese mese maradjon, addig mások részben vagy szinte egészen elmozdítják azt a valóságosság felé. Egy dologban azonban valamennyi mese és vers közös: a magyar karácsonyi hagyomány, az ahhoz kapcsolódó szokások, a most kérdései jelennek meg az Elfelejtett lények boltja lapjain. Szegedi Katalin illusztrációja