Hatalmas árvíz söpört végig a völgyön, s a fenyegető áradat elől menekülő állatsereg riadt tagjaitól búcsúzhattak a gyerekek az előző kötet utolsó lapjain. Új helyszínek, új szereplők körében folytatódik a mesefüzér alkotta történet.   A dús lombú fák övezte erdei birodalomban törpék fogadják a menekülteket. Az ő ügyességüket, önzetlenségüket, jó szívűket dicsérik a következő történetek, végül az állatokban megfogalmazódik a gondolat: hirdesse emlékmű a törpék barátságának megtartó erejét. A rozoga létra helyett liftet szerelnek a magas fa mellé, a békának pedig hőlégballont készítenek, hogy kipróbálhassa, milyen a repülés.   A mókus úgy dönt, hogy köszönetképpen szobrot kell emelniük a törpéknek.     Tony Wolf örökzöld mesegyűjteményében elragadó, vidám illusztrációk kísérik a történeteket! A mesekönyv varázsa ezúttal is elsősorban a színes rajzok fantáziagazdagságban rejlik.   Tartalma: A törpék Teknősverseny A legjobb festő A felvonó Tüsi és az almák A csodaszer Utazás lághajóval Az aranykulcs Az erdőtűz Színház a tisztáson S.O.S. a hóban Beteg az orvos Az emlékmű     Eredeti kiadások: Mesél az erdő állatokról, törpékről   Kiadó: Ifjúsági Könyvkiadó, 1989 Fordította: Zátonyi Tibor Oldalszám: 44 Fordította: Krasznai Emese Kiadó: Juventus, 1996 "Kedves Gyerekek! Én vagyok az írótörpe. Társaimmal régóta a Nagyerdőben lakunk. A völgybeli állatok a nagy árvíz elől hozzánk menekültek, s azóta itt élnek velünk. Nagyon kedvesek, és ők tanítottak meg bennünket a vidámságra.   Mi pedig segítünk nekik mindabban, amihez értünk. Amióta nálunk laknak, sokkal színesebb lett az életünk. Sok örömet kívánok Nektek az olvasáshoz!"

Vissza a sorozathoz

VISSZA AZ ADATBÁZISHOZ