Jelen kötet meséit a neves mesekutató, Boldizsár Ildikó válogatta és szerkesztette az első, 1825-ben kiadott német kiadás szerkezetét követve.

Wilhelm Hauff (1802-1827) Németországban született és abban a korban élt, mikor a mesemondás nagyon népszerű, divatos volt. Ekkortájt állították össze a Grimm-testvérek híres mesegyűjteményüket, a romantikus költők és írók kezdték feldolgozni Európa-szerte a népmeséket. A keleti mesekincs is az ő idejében vált egyre szélesebb körben ismertté.

Hauff a német és a keleti mesék ötvözésével rendkívül érdekes és változatos történeteket alkotott. Egyes történeteit nem is lehet igazi meséknek nevezni, valóságos vérfagyasztó kalandtörténetek. Természetfölötti, csodás elemek sincsenek mindegyikben, viszont észrevétlenül is komoly tanulságokkal szolgálnak. Olykor kemény kritika, szatíra szólal meg bennük a korabeli polgárokról és életvitelükről.

A három nagy fejezet: A Karaván, Az Alexandria sejkje meg a rabszolgái, A spessarti fogadó ismert és klasszikussá vált meséi, mint pl. Az Orros a törpe,  A kis Mukk története mellett Az ifjú angol, A kísértethajó története című elbeszéléseket is olvashatjuk.

„Hauff meséiben is – mint minden igaz mesében – van gyógyító erő, de nemcsak lázbeteg gyerekeket lehet gyógyítani velük. Meggyógyul, vigaszt és erőt nyer tőlük mindenki, akit szomorúság gyötör.” – írja  Boldizsár Ildikó.