A válogatás gyerekeknek és a roma folklór iránt érdeklődő felnőtteknek egyaránt izgalmas, letehetetlen olvasmány.   A roma mesék világát tovább színesíti a roma életszemlélet, életszeretet, foglakozásaik, pl. medvetáncoltatás, hegedülés, zenélés és a tánc, nem különben a pipázás. Meséikben megjelenik a becsapott, ostoba ördög, illetve az együgyű óriás, amelyek ismertek az európai népek meséiben, vélhetően a világ népmesei örökségéből sem hiányoznak. Kimutatható a halált okozó csont motívuma, az ősök kardját tokjából egyedül kihúzni képes főhős alakja, valamint a menedékjog kérdése és megadása, azaz az idegenek befogadása, a szállásnyújtás szokása.   A kötet rajzait, amelyek tükrözik a mesék különleges hangulatát és humorát, Herbszt László készítette. Tartalom DRÁVA MENTI CIGÁNY NÉPMESÉK Az isten és a béka 5 Mikor van földrengés? 6 A fukar kenyérsütő asszony 6 Kiből lett a teknősbéka? 9 A fiú és a rossz lánytestvér 10 A kilenc pávalány és az aranyalmafa 19 A faruhás lány 29 A szolgálólány és a királyfi 33 A cigány és a Halál koma 39 Szorgossá vált világ lustája 42 Szélkomák 46 Mindenki saját bőrén tanul 48 Miért jutott akasztófára a három testvér? 50 A négy testvér 51 A kis kígyó ajándéka 56 Hogyan talált magának feleséget Jancsi? 59 A banya és a Halál 63 Mitől kövér, illetve sovány az ördög? 64 Okos Kata 65 Péró cigány és a pap 69 „Isteni igazság" 71 Az igazat mondó lóbőr 72 A pap és a cigány 78 A cigány kovács felesége latinul tanul 83 Az atyai örökség 85 CIGÁNYOKRÓL SZÓLÓ DRÁVA MENTI HORVÁT NÉPMESÉK A tojásból teremtett lány 86 Hogyan szedte rá az ördögöt a cigány? 91 Kit illet meg a nyúl? 95 BALKÁNI CIGÁNY MESÉK ÉS MONDÁK Az Isten megteremtette az embert 98 A cigányokká vált aranymadarak 100 Az ember életének évszázadai 101 Az Isten és a cigány császár háborúja 101 Miért föld nélküliek a romák? 102 Mar Amengo Dep, a romák uralkodója 104 Csen és Gan 104 A roma császár, Peng aranykocsija 106 Firaun, a cigány császár 109 Miért ünneplik a romák Vaszilicát? 110 A cigány kovács négy szege 112 Szent Péter a romáknak szánta a hegedűt 113 A bűvös puska 114 Hogyan csapta be a roma az ördögöt? 120 A nap és a hold titka 124 Az öregember és az ördög 128 A három ravasz testvér 134 Anyai könnyek 138 Roma, a varázsló 140 A szenvedést és a szomorúságot megtapasztaló roma 142 Roma a mennyországban és a pokolban 149 Hogyan járt túl a roma az óriás eszén? 158 Legenda a hegedűről 165 A gazdag ember és a roma I66 A szegény ember meg a lánya 170 Bibija Tetkica legendája 175 A legény és fogadott testvére, a vámpír 177 A vámpír és felesége 180 BabaAta, a vámpírasszony 182 Legenda a lurikról 185 A cigány császár, Peng, meg a Jóisten 186 Milyen is volt Peng császár meg annak lova? 188 A cigány császár, Peng a túlvilágon 189 UTÓSZÓ 193 SZAVAK ÉS KIFEJEZÉSEK MAGYARÁZATA 201   mora.hu     Ez a meseválogatás éppen olyan sokszínű, mint maga a cigány kultúra: eredetmonda, vámpírtörténet, tréfás mese és fordulatokban gazdag, egzotikus népmese egyaránt található benne. A történetek hősei többnyire nagy szegénységben élő romák, akik kalandjaik során a legkülönfélébb alakokkal találkoznak: keménykötésű sárkánnyal, szaunában melegedő ördöggel, kacér pávalánnyal, vámpírasszonnyal, huncut pappal vagy éppen a Halál komával. A hiánypótló kötet három részre tagolódik. Az elsőben Frankovics György néprajzkutató saját gyűjtését olvashatjuk: Dráva menti beás cigány népmeséket, elsősorban tréfás meséket és világteremtő eredetmonda-részleteket. Tőlük markánsan eltérnek a balkáni cigány mesék, melyek a kötet harmadik részében kaptak helyet, és a sémi népek mesekincse, szellemi öröksége, indiai motívumok és ószövetségi jelenetek köszönnek vissza bennük. Ezek horvátországi, szerbiai és bosznia-hercegovinai mesék fordításai. A kettő között a cigányokról szóló – szintén személyes gyűjtésből származó – Dráva menti horvát népmesék találhatóak. Az itt megjelenő hősök furfangosak, leleményesek, ám sokszor negatív figurák. A mesék sokszínűségéről és jellegzetességeiről a gyűjtő, Frankovics György utószavából idézünk:   "Mesekötetünket gyermekeknek szánjuk, ama szándéktól vezérelve, hogy megismertessük velük a cigány népmesék és mondák fantasztikus, irracionális világát.   A mesék gazdagítják a befogadók életét, új ismereteket közölnek, fejlesztik a gyermekek verbális képességeit, színesítve és gazdagítva képzeletüket. Elmondhatjuk, hogy mesékre szomjazók, a hősökkel azonosulni vágyók mindig is léteztek – a mese a régmúlt századok során a felnőttek világához tartozott, ők meséltek egymásnak, és csak az idő múlásával vált gyermekeknek szóló olvasmánnyá, többnyire stilizált formában.   A mesék mitikus hátterében megbújik a morális üzenet, az évszázadokon keresztül kialakult normák gyakorlata és az aszerinti élet. A ma embere velük és általuk kaphat útmutatást. Fontosnak tartjuk, hogy a meséket hallgatók már gyermekfejjel emberi értékeket, magatartási, erkölcsi normákat ismerjenek meg. [...]        A roma mesékben másként nyilvánulnak meg bizonyos dolgok, érthető módon a roma sajátosságoknak megfelelően, ők ugyanis a fáraó népének, azaz katonái leszármazottainak tekintik magukat, akik kiúsznak a felettük összecsapó hullámokból. Eredetmondáik színesek, többrétegűek.   A magyar és horvát népmesék cigány alakja ambivalens, általában pozitív, nem ritkán azonban negatív tulajdonságokkal van felruházva, pl. az ostoba ördög mesetípusban mindig túljár az ördög és öreganyja eszén. Emellett a tréfás, rövidebb mesékben a papot is becsapja, ámde a furfangos katona túljár az eszén, a roma kovács megbünteti feleségét, és annak szeretőjét.”   A népmeséket és a mondákat Frankovics György és Tihomir R. Đordević gyűjtése alapján Frankovics György fordította.       Fenyő D. György   A bűvös mesevilág   Ez a könyv gyönyörű: jó tapintani a vászonborítót, különlegesek, furcsák, érdekesek az illusztrációk. Színes ugyan, de csupa visszafogott, tört színnel élt Herbszt László illusztrátor. A formák mindig a körből indulnak ki, annak variációi, megsokszorozásai, és minden forma a dekoratív vonalból bontakoznak ki. Minden alak stilizált benne, és minden mögött ott van a háttér vonalrajzos, ornamentális díszítése, amelyen sok-sok nézegetés után is minduntalan új és új vonalakat, apró részleteket vehet észre az olvasó. És ez a mesevilág egy minden más szempontból is nagyon igényesen megformált könyvből bontakozik ki: nagyon szép a vastag, fehér papír, arányos a margó és a szöveg, finomak a meséket elválasztó apró jelek. Talán csak éppen a belső címlap kicsit túlzsúfolt és ezért zavaros, kár érte.   A meseválogatás a Népmesék romákról alcímet viseli. Zömmel a roma szót használja a könyv, ami egyrészt logikus az egységes roma nép-tudat és a politikai értékmentesség szempontjából, másrészt azért furcsa kicsit, mert a balkáni, délszláv népnyelvi megnevezés inkább a cigány szokott lenni. Fura az is, hogy nem „roma népmeseként” definiálja a szövegeket a könyv, hanem „romákról szóló népmesékként”, vagyis a meséket nem feltétlenül roma, hanem magyar és horvát, továbbá más délszláv mesélők mondták el. Persze a mesélők személye is valószínűleg inkább keveredést mutat: Dráva menti részben roma, részben magyar, vagy részben roma, részben horvát, sőt, egyszerre roma, magyar és horvát mesélők mondták el nagy részüket. Ez a kulturális keveredés a legizgalmasabb a könyvben. Hogy az ember lépten-nyomon már ismerős elemekre bukkan a magyar mesekincstől Firdusziig (arab alakban Firdausziig), török fordulatoktól Boccaccióig, a népballadáktól Shakespeare-től ismert vándortörténetekig, a Csongor és Tündétől a Bibliáig mindenféle keveredik bennük. Ez annak számára is izgalmas, aki ismeri az európai mesekincset, de annak is, aki itt olvassa először. A sok mesélőn, sok évszázadon, sok népi kultúrán áthagyományozódott mesék ugyanis olyan tudást, bölcsességet, szemléletet hordoznak, amelyek túl vannak az egyéni meseformálás tudásán és képességén. „A népmesék – írja Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyvében – »egységes« és »egylényegű« világképet mutatnak be, ami azt jelenti, hogy valamennyi mesetípus ugyanazt a tudást közvetíti, sőt, a mesék »tudása« a népi kultúra többi ágával is egyezést mutat. … A népmesék világképéhez szorosan kapcsolódtak azok a rítusok és hiedelmek, amelyekből a mesék táplálkoztak, s amelyek a szóbeli hagyományozódás során még nem veszítették el értelműket és kapcsolatukat az őket éltető közösséggel. … A mindenkori mesemondó olyan tapasztalati anyagot ad át, amely évszázadokon keresztül kristályosodott ki, és folyamatos ellenőrzés alatt állt.”   Ha így olvassuk a könyvet, akkor nem egyszerűen egzotikumot látunk e mesékben, a titokzatos, érdekes és kívülálló cigányokról szóló tudást. Nem is a politikai rokonszenvvel, a másik nép megértés szándékával olvashatjuk, nem is a nálunk szegényebbek iránti érdeklődő együttérzéssel. Nem is csak egy értékes gyűjtő és összegyűjtő munka szellemi teljesítményét láthatjuk benne. Hanem mindezeknél jóval többet: az emberről, roma nyelven a rom-ról szóló történtekként. Ha pedig így olvassuk őket, akkor közös tudásunk és közös önmegértésünk egy fontos szöveggyűjteményét tartjuk kézben. Ebben a mesevilágban olvashatunk eredettörténeteket, néperedettörténeteket, tündérmeséket vagy varázsmeséket, novellameséket, legendameséket, a rászedett ostoba szörny-típusú meséket (főleg a rászedett ördögről szólóakat), csúfolómeséket, tréfás meséket, hazugságmeséket. Vagyis éppúgy teljes világot épít fel a kötet, mint más népek meséi. A szövegek két forrásból erednek: egyrészt a néprajztudós szerző saját gyűjtéséből, amelyet a Dráva menti – általában magyar nyelven is beszélő – cigány és horvát adatközlőitől gyűjtött több évtizedes munkával, másrészt olyan balkáni cigány népmeséket ad közre, amelyeket átvett másoktól. Így nagyon gazdag anyag gyűlt össze, egymást hol folytató, hol megismétlő történetekből. Legkevésbé a 3. ciklus, a Balkáni cigány mesék és mondák néhány darabja tetszett, főleg a rövidebbek. Ezek nem mindig tudtak kialakítani egy igazi mesevilágot, nem tudta az olvasó eléggé beleélni magát és elképzelni a leírtakat. Főleg azért, mert nem sikerült mindenütt olyan szép és érdekes nyelvet teremteni az egyes mesékhez-mítosztöredékekhez, ami élvezetes olvasmánnyá formált volna minden szöveget. Ahol az adatközlő elég izgalmasan, színesen mesélt, ott megteremtődött a meseolvasás a csodája, ott lehetett azonosulni, izgulni, nevetni, ahol ez a nyelvi gazdagság vagy érdekesség hiányzott, ott az ember hamar továbblapozott. Engem mindenekelőtt a bőségesen áradó, fordulatokban bővelkedő hosszú mesék bűvöltek el. A fiú és a rossz lánytestvér, A kilenc pávalány és az aranyalmafa, A szolgálólány és a királyfi, A cigány és a Halál koma, A bűvös puska, A nap és a hold titka, Az öregember és az ördög, Roma a mennyországban és a pokolban, Hogyan járt túl a roma az óriás eszén?, és az egészen különlegesen érdekes A faruhás lány. Ebben nyilvánvalóan minden meseközreadás dilemmája is benne van: az a kérdés ugyanis, hogy mennyire alakíthat a közreadó a szövegeken, hogy mennyire kell megőriznie az eredeti nyelvet, illetve hogy mennyire egészítheti ki saját maga a kapott szöveget. Az egyik véglet: a tudományos célú mesegyűjtemény, amelyben a szöveghűség az elsődleges szempont; a másik véglet: a mesét feldolgozó szépíró tevékenysége, aki egészen átformálja a készen kapott történetet. Ha a megcélzott gyerekolvasó szempontját szeretné inkább érvényesíteni, akkor bátrabban kell beavatkoznia a szövegekbe, ha egy népcsoport szellemi termékét akarja elsősorban bemutatni, akkor valóban érdemesebb hívebben követni a gyűjtött anyag nyelvét. (Gondoljunk egyfelől az Erdész Sándor közreadta Ámi Lajos meséire, másfelől A legkisebb boszorkány című Lázár Ervin mesére, amely Ámi Lajos meséjét formálta át saját szövegévé.) A mesekötetek zöme e kettő között helyezkedik el, így Frankovics György kötete is. A könyv egyrészt szellemi missziót lát el: nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy milyen fontos, hogy a többségi társadalom ismerje, minél több oldaláról és minél gazdagabban ismerje az együttélő kisebbségek, mindenekelőtt a romák kultúráját, továbbá jó látni, hogy a horvát, magyar és cigány együttélésnek milyen gazdag szellemi öröksége van. Másrészt szól arról a kulturális egységről, ami részben európai, részben ázsiai, és amelyből annyi gazdagság született. Harmadrészt pedig néhol varázslatos, néhol elgondolkodtató, néhol egészen mulatságos mesék gazdag és szép gyűjteménye. Forrás: uveghegy.com