– Nagy az én kérésem, polgármester úr! Szeretnék elmenni a harmadik erdőben lakó rokonaimhoz, de hát hogy is indulhatnék én el olyan hosszú útra? Arra kérlek, add kölcsön a nyuszifogatot. Talán még meg is hálálhatom jóságodat. – Ugyan már, mivel hálálhatnád meg? – nevetett a farkas. De mert tréfás kedvében volt, így folytatta: – Nem bánom, kölcsönadom a nyuszifogatot, ha előbb versenyt futsz velem a tisztás végéig. Ha hamarabb érsz oda, mint én, akkor annyit kocsikázhatsz, amennyi csak jólesik… No hiszen, hogy ő versenyt fusson a farkassal… Nem is látja már soha a rokonait! Nagy búsan útra kelt hát, estére haza is ért, és szomorúan mesélte a feleségének, hogy milyen csúfot tett vele a farkas. – Ha csak ez a baj, akkor sose búsulj! – felelte a felesége. – Versenyt fogsz futni a farkassal, és le is győzöd! A csiga azt hitte, hogy megbolondult a felesége, de hamarosan kiderült, hogy épp ellenkezőleg, több esze van, mint valamennyi csigának, farkasnak együttvéve. – Ide hallgass! Én már holnap hajnalban elindulok, elbújok a tisztás túlsó felén, s amikor a farkas odaér, elkiáltom magam: “Hopp, én már itt vagyok!” – Úgysem tud megkülönböztetni minket, és azt fogja hinni, hogy te vagy az… A csiga annyira megörült a ravasz tervnek, hogy egy szentjánosbogarat küldött rögtön a farkashoz, azzal üzente, hogy reggel kiáll a versenyfutásra. Így is történt. Reggel már ott állott a farkas és a csiga a tisztás elején. – Egy, kettő, három, indulhatunk! – kiáltott a csiga, és úgy nekirugaszkodott, mintha meg sem akarna állni a világ végéig. A farkasnak se kellett több, nem nézett ő semerre, csak szedte a lábát, és nekivágott a tisztásnak. De mielőtt a tisztás végére ért volna, már megszólalt a csiga felesége: – Hopp, én már itt vagyok! – No de ilyet – dörmögött a farkas –, hogy te előbb ideértél! Biztosan nagyon lassan szedtem a lábamat. Szaladjunk most visszafelé, és ha megint te győzöl, akkor nemcsak a nyuszifogatot, hanem a polgármesterséget is neked adom. A csiga felesége persze nem kérette magát, ő is úgy tett, mint aki futni készül, aztán elbújt egy lapu alá. A farkas pedig futott lóhalálában, de hiába, mert a tisztás másik felén már ott kiáltozott a csiga: – Hopp, én már itt vagyok! Így lett a csiga az erdő polgármestere, és így lett az övé az erdő híres nyuszifogata is. Meg is látogatta még aznap a rokonait, a feleségét is magával vitte, és az egész csigarokonság a rászedett farkason nevetett. De úgy nevettek, hogy majdnem kiestek a házukból…

<VISSZA A KÖNYVHÖZ