Aki valamennyire is járatos a mesék világában, észrevehette, hogy a meséket több kategóriába lehet sorolni. Vannak mesék, melyek a gyermek logikai készségét mozgatják meg, vannak olyanok, melyek teret engednek a gyermek szabad fantáziájának, akad olyan, mely a humorral, kedveséggel hat a kicsikre és van olyan, ami a leendő felnőttet látja már olvasójában, és igyekszik utat mutatni a még kialakulóban lévő gyermeki szellem és lélek számára. Manapság már szinte divat a szeretetet emlegetni, hiányát és hiányának következményeit hangoztatni. Számomra azonban a szeretetadásnak és elfogadásának művészete azért fontos, mert ez a valóban kiveszőfélben lévő érzés teszi legvédettebbé, egészségesebbé a gyermeki és felnőtt lelket egyaránt. Egy tiszta lélek felé nem találhatunk jobb tolmácsot a meséknél. A mese oda-vissza hat, hiszen miközben gyermekünknek felolvasunk, mi magunk is sok mindent megértünk, megérzünk. Boldizsár Ildikó mesekutató ebben a sorozatban számos olyan mesét ismertet meg velünk, melyet eddig nemigen olvashattunk máshol. Természetesen nem maradhatott ki a kötetből jó néhány klasszikusnak számító mese sem, mint pl. Oscar Wilde: A boldog herceg vagy Andersen: A rendíthetetlen ólomkatona. De találunk itt különböző nemzetektől népmeséket és más ritkaságokat is. A kötet (és egyben at Esti mesék sorozat) illuszrátora Elek Lívia. Emlékszem, bennem gyermekkoromban félelmet keltettek A rendíthetetlen ólomkatona akkori illusztrációi. Komorak voltak és vészjóslóak. Emiatt viszont sokáig fenntartásaim voltak a mesével kapcsolatban is. Ennél a kötetnél ez az érzés hiányzik. A rajzok színességüknél, oldottságuknál fogva közelebb engedik a kis olvasót a mesehősökhöz. (Lantos p. István)