4/4 Ne felejtsük a népmeséket!
Egyre több a jó és igényes kortárs mese, de van, amit a modernek sem tudnak kárpótolni. Mert ugyan szeretünk tobzódni az abszurd elemekben, és azt is örömmel vesszük ha a hősök árnyaltabb személyiségek, mint "egyarcú" társaik, de mégis csak úgy szerencsés, ha a kezdetekben inkább annak a bizonyos kétpólusú világnak a határain belül tanulunk meg eligazodni.
És ne higgyük, hogy elődeink történeteinek már nincs mondanivalója a mai gyerekek számára! Ha hihetünk a szakértőknek (már pedig miért ne hihetnénk), még mindig ezek azok a mesék, amelyek a legtöbb segítséget nyújtják a belső problémák megértéséhez és megoldásához. A mesevilág rendezett, igazságos keretein belül mindenkinek lehetősége van a boldogulásra, amennyiben elég nagy a kitartása, és nem futamodik meg idő előtt.
Az igazi mesék sosem áltatnak, nem kecsegtetnek könnyű győzelemmel. Ahogyan Komáromi Gabriella mondja:
"a mesék nem arról szólnak, hogy minden rendben van, hanem hogy minden rendbe hozható. Még a legerősebb, legbátrabb hősöknek is meg kell küzdeniük a boldog végkifejletért. Útjuk során számtalan megpróbáltatás vár rájuk, de ha a szabályok szerint játszanak, és kellőképpen állhatatosak, mindig kapnak segítséget, és küzdelmüket végül siker koronázza.
Az olvasó/mesehallgató számára közvetített üzenet világos. A való élet is buktatókkal szegélyezett, de csak az bukik el, aki feladja a harcot és engedi, hogy legyűrjék a megpróbáltatások. "
|
Mai szemmel gyakran indokolatlanul rémisztőnek tűnhet egy-egy fordulat, de sose felejtsük, hogy a klasszikus mesékben egyrészt mindennek meghatározott funkciója van, másrészt akármin is menjünk keresztül a hősökkel együtt, a pozitív végkifejlet minden esetben garantált. A gyerekek ráadásul annyit vesznek a meséből, amennyit el is bír a lelkük. Annak idején rendszerint kivert a víz a kisgömböc meséjétől, de furcsa mód mégis többször újraolvastam, és sosem lettek tőle rémálmaim. Hogy akkor mégis mi vonzott benne újra meg újra? Szakértők szerint nem véletlenül választ a gyermek mesét. Pont azokra a történetekre érdemes a szülőnek legjobban odafigyelnie, aminek újramesélését többször kéri a gyermek, hiszen valószínűleg azok a történetek tudnak neki a legtöbbet nyújtani. A mese segíthet a kicsiknek, és árulkodhat nekünk felnőtteknek, ha tudjuk, hogy hogyan olvassunk a sorok között.
Már 3-4 éveseknek is bátran olvashatunk népmesét, csak arra ügyeljünk, hogy a rövidebb, kevésbé bonyolult darabokkal kezdjünk. Olvassunk olyan állat-, mondóka- és novellameséket, amelyek a ritmikus ismétlődésekkel, és az érdekes, állatokkal kapcsolatos témákkal tartják fent az érdeklődést. Szerencsés, ha illusztrált kiadványt választunk, hiszen ebben a korban a rajzok segíthetik a megértést, mintegy támogatják a szöveget.
Bizonyára sokan nőttek fel Arany László meséin, és Reich Károly csodás rajzain. A "Szép magyar népmesék" című kiadványt még mindig lehet kapni. A kiscsoportos óvodásoknak szokták "A kiskakas gyémánt félkrajcárja", "A kakaska és a jércike", a "Kitrákotty mese", vagy az "Icinke-picinke" című meséket olvasni, melyek megtalálhatók például a "Tréfás farkas", és az "Icinke picinke - Népmesék óvodásoknak" című kötetekben is.
A 4-5 éves korosztálynak már mehetnek a többfázisú, terjedelmesebb állatmesék, a novellisztikus-realisztikus mesék és a novellisztikus- tündérmesék, mint "A kisgömböc", "A három kismalac", vagy "A három kívánság", melyet az előbb említett három köteten kívül még "A három tündérnarancs" és az "Égig érő fa" című kiadványok is tartalmaznak.
Az 5-7 évesek már szívesen hallgatják a hosszabb, bonyolultabb szövésű, cselekménydúsabb tündérmeséket, valamint a csali- és tréfásmeséket is. Benedek Elek "Világszép Nádszál kisasszony" című kötete, K. Lukáts Kató rajzaival immár a tizedik kiadást érte meg. Inkább a szöveg, mintsem az illusztráció dominál, de ez sokak szerint nem is baj, hiszen ez a korosztály már csupán hallás után is képes követni a történéseket, így pedig a fantáziájuk is jobban fejlődik.
|
|