A kolostor szomszédságában élt egy elszegényedett nemesember. A három férjhez menés előtt álló lánya azon vitatkozott, hogy ki menjen el rabszolgának, hogy az egyikük férjhez tudjon menni. Ezt a beszélgetést hallotta meg a nyitott ablakból a püspök. Visszasietett a templomba, és egy marék kendőbe kötött aranyat bedobott az ablakon. A következő évben megint bedobott egy marék aranyat a második lánynak. A harmadik évben a nagy hideg miatt bezárva találta az ablakot, így a nyitott tűzhely kéményén dobta be az aranyat. A megajándékozott legkisebb lány éppen akkor tette a harisnyáját a kéménybe száradni, amikor az arany a harisnyájába esett. A névtelen jótevőről elterjedt a szóbeszéd, hogy a mindig hóborította Taurus hegységből maga a “Tél-Apó” az ajándékhozó. Az idők folyamán kitudódott a titok, hogy a jótevő Szent Miklós püspök. Ugyanis a legkisebb lánynak bedobott aranyak között volt egy olyan darab, amit a helyi aranykereskedő előzőleg adományozott Miklós püspöknek egy szerencsés üzletet követően. Ezt felismerve már mindenki tudta, hogy ki a titokzatos segítő! De kiderült ez abból is, hogy december 5-én, a névnapja előestéjén a hideg idő beköszöntével rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Ezért az adakozásaiért a nép elnevezte “Noel Baba” -nak, ami azt jelenti: ” Ajándékozó Apa”. A keresztényüldözések alatt őt is elfogták, éheztették, kínozták, de kivégezni nem merték.  325-ben részt vett a niceai Első Ökumenikus Zsinaton, ahol egy szenvedélyes vitában arcul ütötte Ariust. Ezért a tettéért azonnal elmozdították a Zsinatból, és felmentették püspöki teendői alól. Még azon az éjszakán a Zsinat több tagjának egyazon különös álma volt: Nikolas jelent meg előttük, egyik oldalán Isten állt, kezében az evangéliummal, a másik oldalon Szűz Mária érseki palásttal, így kinyilvánítva szimpátiájukat a magáról megfeledkezett püspök iránt. Az ámulatba esett tanácstagok azonnal Nikolashoz siettek, és bocsánatot kérve visszahelyezték pozíciójába. Ettől fogva óriási tiszteletnek örvendett, mindenki úgy tekintett rá, mint egy nagy emberre, aki nem esztelen dühből vágta arcon a szüntelenül istenkáromló Ariust, hanem Isten iránti buzgalmából. Hosszú, békés öregkort ért meg. A legenda szerint lelkét ( 342 december 6-án ) angyalok vitték végső nyughelyére, ahol egy tiszta forrás eredt. Ebből a tiszta forrásból áradó szeretettel küldi legendája a mai gyerekekhez utódát, a Mikulást. Azután minden évben a neve napja előestéjén rendszeresen megajándékozta a gyerekeket mindenféle édességgel. Képek forrása: Jánosréti (Szlovákia) templom főoltára - Szent Miklós csodái