- Hallod-e te, komám, nincs kedved eladni azt a szamarat?
A paraszt így válaszolt:
- Miért ne volna, uram?!
Erre a gazdag kereskedő ezt mondotta:
- Hát akkor nyisd ki jól a füledet, és hallgass ide, milyen alkut akarok veled kötni. Minden jószágomat, árumat, birtokomat és egyéb portékámat odaadom a szamaradért.
A parasztlegény nagy szemeket meresztett, és közelebb húzódott a szamárhoz. Félt, hogy a gazdag kalmár eszelős.
De az komolyan nézett rá, és így folytatta:
- Ha el tudsz nekem egy mesét mondani anélkül, hogy így kezdenéd: „Egyszer volt, hol nem volt...." - akkor tiéd minden portékám, és egy csapásra gazdag ember leszel. Ha azonban így kezded: „Egyszer volt, hol nem volt..." - akkor elveszíted a szamaradat, és fel is út, le is út!
A parasztlegény nagyot nevetett, azt hitte, már nyert ügye van, és gyorsan belecsapott a gazdag kereskedő kinyújtott tenyerébe. Ekkor az megkérdezte, hány napot kér, hogy a mesét kigondolja.
A paraszt így válaszolt:
- Három napot.
A három nap hamar elmúlt, a paraszt jókor reggel felkereste a gazdag kereskedő házát. Az parolázott vele, és biztatta:
- Halljuk hát a mesét!
A paraszt nekifohászkodott, és nagy buzgón elkezdte:
- Egyszer volt, hol nem volt...
-Állj! - vágott.a szavába a kereskedő. - Elvesztetted az alkut. Hiszen abban állapodtunk meg, hogy mesét mondasz, de éppen ezeknek a szavaknak nem szabad benne lenniök: „Egyszer volt, hol nem volt..."
A parasztnak leesett az álla. Nem tudott mást mondani:
- Jaj, istenem, egészen elfelejtettem!
Odaadta a gazdag úrnak a szamarat, és nagy búsan elindult hazafelé. Otthon kérdezték az öccsei, milyen szerencsével járt a nagyvilágban. A legidősebb fiú legyintett.
- Elmentem a városba - mondta -, hogy eladjam a szamarat. Láttam egy gazdag kereskedőt, amint éppen kikönyökölt az ablakon. Megkérdezte, nem adnám-e el a szamarat. Fogadtunk, én vesztettem, és most az övé az állat.
A történet szeget ütött a középső fiúnak a fejébe. Kedve kerekedett, hogy ő is szerencsét próbáljon. Nyakába akasztotta a nyerget, és ő is elindult a városba, ő is meglátta ugyanazt a gazdag kereskedőt, és megkérdezte, nem akarja-e megvenni a szamárhoz a nyerget is. A kereskedő ráállott, megint fogadást kötöttek, és a középső fiú ugyanúgy elveszítette, mint a bátyja. Ő is kitalált egy jó mesét, és amikor nekifohászkodott, hogy elmondja, csak úgy kezdte ő is: „Egyszer volt, hol nem volt..."
Hazament ő is, fejét búnak eresztve, és elmondta bátyjának meg öccsének, hogyan járt. Erre felkerekedett a legkisebbik fiú az apjától örökölt hevederrel, és ő is megkereste a városban a gazdag kereskedőt. A legkisebbik fiúnak nem kellett nagyon rábeszélnie a kalmárt, hogy kössenek fogadást. A kereskedő már kétszer nyert, most harmadszor is felajánlotta minden jószágát, birtokát és portékáját a szamár hevedere ellenében, ha a legkisebbik fiú mesét mond neki, de nem kezdi ezekkel a szavakkal: „Egyszer volt, hol nem volt..." Egyéb se kellett a legkisebb fiúnak, gyorsan kézfogással pecsételték meg a fogadást. A gazdag kereskedő tőle is megkérdezte:
- Hány napi gondolkodásra van szükséged?
Erre rávágta a fiú:
- Nem kell nekem egy óra sem.
- Jó - mondta a kereskedő -, halljuk a mesét.
Odaállt a legkisebbik fiú azon nyomban, és már mondta is:
- Az én édesanyám egy kis kendermagos jércét nevelgetett az udvaron. Nagyon szerette, dédelgette, legkedvesebb jószágának becézgette. Tojt is a tyúkocska két tojást, anyám meg kosárba rakta őket, és menten ráültette a tyúkocskát. Az kotlott és kotlott, mígnem a nagyobbik tojásból kikelt egy kis kakas. Zöld volt a tolla, arany a szárnya, rubinpiros a taraja. Csak nézte, nézte az én édesanyám, nézték a szomszédok, milyen csodakakas kelt ki a kis kendermagos tyúk első tojásából. Hát egyszerre csak felkapaszkodott a kicsi kakas a szemétdombra, és elkezdett kukorékolni. Azt kukorékolta: „Kikeriki, kereskedőcske, kukurikú, a nagyvárosban, fogd gyorsan a vándorbotot, kikeriki, mert elnyerte minden jószágodat, birtokodat, portékádat, kukurikú, az én gazdasszonyom legkisebbik fia."
Nagyot nézett a kereskedő, de már nem volt mit tennie. A fogadást elvesztette. A legkisebbik parasztfiú olyan mesét mondott, hogy egyszer sem ejtette ki a száján a megszokott szót: „Egyszer volt, hol nem volt..."
A kereskedő fogta a vándorbotot, és elindult világgá. A legkisebbik fiú pedig elhívatta két bátyját, visszaadtam legidősebbnek a szamarat, de adott hozzá nyerget is, hevedert is, visszaadta a középsőnek a nyerget, de adott hozzá szamarat, hevedert is, telt neki, hiszen beköltözött a gazdag ember házába, beült a boltjába.
Még most is ott él, ha meg nem halt.
|