Görcs nagyon szenved attól, hogy a tőle nem messze lévő Kik-falva lakói imádnak karácsonykor ünnepelni, miközben ő ki nem állhatja a meleg karácsonyi fényeket, a fenyőkoszorúkat, a boldog gyerekek lármáját hajnalok hajnalán, és az éneklő felnőtteket a hatalmas, közös fenyőfa alatt.   Annyira undorodik mindettől, hogy elhatározza, ellopja a karácsonyt.   Annak, aki utálja az ünnepet, a karácsony nem jelent mást, mint ajándékot, karácsonyfát és fejedelmi étkeket, s ebből más nem is következhet, mint az, hogy a lelki nyugalma érdekében épp ezeket kell ellopnia.         Görcs álmikulásnak öltözik, kutyája fejére rénszarvasagancsot akaszt ("rénszarvast hamisít"), s véghezviszi szörnyű tettét. A jól látható jelek szerint Kik-falva lakóinak semmijük sem marad.         A gaz undorodó már éppen elégedetten dörzsölné össze a tenyerét, amikor az oly áhított zokogás helyett mégis öröméneket hall a faluból. Görcs gonoszul ámult, keze-lába görcsbe rándult. "Hát van ilyen, van ilyen, VAN ILYEN? Nincs szép csomagocska, fa semmi sem: mégis van KARÁCSONY?"   És így állt a hóban három óta hosszat. Még ilyen rosszat! „Talán”, gondolta hirtelen, "A KARÁCSONY mégsem annyi, amit a boltban kapni, És ajándékot kapni – valami több a KARÁCSONY, Ezek szerint... Barátom! Tanultam valamit megint?"