A szerzők egyike, Tasnádi István a bemutatón azt mondta, hogy a kezdet kezdetén olyan sztoriban, olyan zsánerben gondolkodtak, ami érdekelheti a kiskamasz-kamasz korosztályt, így jutottak el végül az időutazáshoz. A hangjáték műfaja ráadásul elég nagy szabadságot adott nekik abban, hogy pusztán a hangok segítségével térben és időben is sokfelé kalandozhassanak, így szereplőik eljutottak az ókori Rómába, a 18. századi Bécsbe és a jövőbe is. Jeli Viktória szerint az idősíkok kiválasztásában nagy szerepe volt annak, hogy ők mit találtak izgalmasnak, Tasnádi pedig hozzáfűzte, hogy ő maga sem gondolta volna, hogy a 18. század vége ennyi érdekességet rejthet. Az nagyon hamar eldőlt, hogy Kempelen Farkas fontos szerephez jut a történetben, és Tasnádi sokáig nagyon szerette volna, ha Martinovics Ignác is belekerül, de az ő figurája „mindig kislisszolt” a kezeik körül. Vészits Andrea arról mesélt, hogy a szereplők gyakran önálló életet éltek, és elkezdték befolyásolni a történetet, melynek cselekménye emiatt időnként nem is arra kanyarodott, amerre ők eredetileg szerették volna. A kedvenc szereplők közül egyébként Jeli Viktória és Vészits Andrea is Hanna nénit emelte ki: az ő figurájába eredetileg „csak egy epizódnyi csavart” akartak beleírni, Pogány Judit azonban olyan csodálatosan megjelenítette őt, hogy továbbírták a szerepét. Tasnádi István szerint azok voltak a leginspirálóbb pillanatok, amikor az írás nehéz helyzet elé állította őket. A pánik, hogy megoldást kell találniuk, olyan fordulatokat eredményezett, melyek korábban eszükbe sem jutottak, és a végeredmény sokkal jobb lett annál, mint amit eredetileg elképzeltek. A bemutatón persze, hogy kikerülhetetlen volt az esetleges folytatás kérdése. Az alkotók erre sejtelmesen annyit mondtak, hogy „lehet, hogy a szereplők egyszer visszatérnek, de szép, hogy ennek most itt vége van” - nyilatkozta a 6. kötet után 2015-ben. Forrás: konyves.blog.hu Király Csenge Az Időfutár sorozat egy szuper sorozat. Látszik rajta, hogy itt és most írták, nem a reneszánszban. Megvan benne minden, ami egy jó könyvhez kell: humor, kaland, szerelem, fő gonosz… A regény egy mindennapi helyzetből indul ki és egy nem mindennapi nagy kaland lesz belőle. A főgonoszok a felnőttek, de a furfangos gyerekek át tudják őket verni. Ennyit még nem izgultam egy főhősért sem, mint Hannáért. Talán, mert ő is gyerek, mint én… ő is küzdött más problémákkal is, ahogy én is. Az is jó volt a könyvben, hogy itt játszódott Budapesten, és nem New Yorkban vagy Tündérországban. Ha akartam volna, én is követhettem volna Hanna budapesti útját (amíg a mostaniban volt). A regény szorosan összekapcsolódik a magyar történelemmel, mégsem vált át egyszer sem „és vala szép idő” változatba. A régi szavakat is viccesen mutatja be. A könyv egyike azoknak a könyveknek, amiket élvezünk, és amíg élvezzük őket, észre sem vesszük, de tanulunk belőlük. Miután elolvastam őket rengeteg infóval, sztorival és viccel lettem gazdagabb. A könyvben furcsa karakterek is vannak, mint például az ufómániás Bulcsú. Jó ötletnek tartom, hogy a borító belső oldalain az írók viccesen bemutatják a regény főbb szereplőit. Annyiféle szereplő van benne, hogy szerintem mindenki magára ismer az egyikben. A regényben mindenkinek van egy kis „bogara”. Az ember néha felfedezhet a könyvben helyeket ahol a szereplőket állatokhoz hasonlítják. Például Tibi-víziló, Szabi-majom, Bulcsú-dalek stb. Az egész helyzet izgibb és viccesebb oldalát megtudhatjuk Hanna e-mailjeiből. A régi kort, amitől a legtöbb ember idegenkedik, az írók Sándor által teszik viccessé, érezhetővé, kézzelfoghatóvá… Bemutatja az akkori és a mostani világot is, ugyanolyan könnyed, kamaszos humorral. Nekem nagyon tetszett a könyv, és a testvéremnek is, aki rengeteg ideig rágta anya fülét a második részért. Még valami nagyon tetszett ebben a könyvben: ez a könyv NEKÜNK, gyerekeknek íródott és egy felnőttet nem is érdekelne az egész sztori. A nyelvezete is gyermeki, a főszereplők is majdnem mind gyerekek. Nekem rengeteg újat mutatott. Megmutatta nekem például, hogy nem kell különlegesnek, szépnek, okosnak vagy ügyesnek lenni ahhoz, hogy különleges kalandokba keveredjünk. Egy ilyen nagy kaland velem, vagy akár veled - aki most olvasod ezt a bekezdést – is megtörténhet. (Hogy milyen, azt derítsd ki te, de annyit elárulok, hogy nem lesz unalmas.) A könyv írói ügyeltek arra is, hogy mind a három főszereplőben legyen valami megnyerő, ami a legtöbb tinédzserben megvan. Látszik, hogy a regény szereplői is emberek és ők is hibáznak. Engem ez a könyv nagyon megnyert: a könnyed mai stílusa, az izgalmas helyzetei, a szereplők, akik mind ügyesen állják a megpróbáltatásokat… Rengeteg újat tanultam az életről, a kitartásról és a reményről. Az Időfutár megmutatta, hogy ha az embernek van egy barátnője, akkor még az idő sem választhatja el őket egymástól.