A felnőttversek legtöbbször szomorúságból vagy kételyekből íródnak. Ha egymás mellé tesszük a felnőtt- meg a gyerekkönyveimet, a felnőttkönyveknek sötétebb tónusa van, szomorúbbak, a gyerekverseimben viszont végre örülhetek: nagyon szeretek örülni. Írtam már verset mosogatás közben, utcán, sok helyen. A vers fejben születik: nagyon ritkán ülök le úgy, hogy most verset akarok írni, de ha így ülök le, akkor is van a fejemben egy sor, ami segít.  És hogyan születtek az Adventi kalendárium című kötet versei? Nekem a karácsony a legfontosabb ünnep. Gyermekkorom óta a karácsony jelenti azt a biztonságot, amire tulajdonképpen mindenki vágyik: a felnőttek is abba a megélt vagy elképzelt biztonságba vágynak vissza, amit egy kisgyerek érez az anyja ölében. A karácsony az illataival, az énekeivel nekem mindig erről a biztonságról szól. Egy nagyon hagyományos erdélyi családban nőttem fel, hozzánk az angyal jött, ezért örülök nagyon, hogy az Adventi kalendárium borítóján az angyal van. A karácsony maga az istenhelyettesítő, mindenható angyal, aki ajándékot hoz, és ért a gyerekek nyelvén, ugyanakkor csodáljuk, mert nagy és különleges. A versek nagy részét egyébként májusban írtam: bedugtam a fülemet és elfedtem a szememet, így próbáltam beleélni magam a hangulatba, de nekem ez nem olyan nehéz, mert a szívem mélyén mindig karácsony van. A szívemben rejtegetett zug, ahova visszajárok örülni, maga a karácsony. Énekelni is szeretek, és ezek mind énekversek: az ember mindig dobol a lábával vagy az asztalon, próbálja visszaidézni a gyerekkort, amikor még mindennek ritmusa volt. A kötetet Rofusz Kinga illusztrálta, melyik a te kedvenc képed ebben a kötetben, és miért? Elsősorban a borító az angyal miatt, de borzasztóan szeretem ezeket a varjakat is. A varjak mindenhol ott vannak a világon. Indiában voltam, Goában, egy napot töltöttem ott a Kalákával, és ahogy egy szállodai medencében partiztunk, a varjak odajöttek, megfürödtek a medencében, és figyeltek minket. Nagyon rejtélyes madarak a varjak, valamiképpen ők a mi fekete angyalaink, télen különösen figyelnek minket, ezért választom ezt a képet, de a többi is elképesztően tündéri. Látom, hogy Kinga több képbe is becsempészte a szárnyakat, a madarakat, a szelet: a szél nekem amúgy is kedves, ha valamit nagyon szeretek a természetben, az a természet mozgása, a szél.