A macska, a sün és az óriáspele sétál az erdőben… – ez nem egy állatos vicc eleje, hanem Ruff Orsolya A zöld macska titka című kalandregénye, mely június elején, a Könyvhétre jelenik meg a Manó Könyveknél. Nagy az izgalom a Hét Dombon, ugyanis az erdő népe egy kislányt talál a vén fenyő tövében. A váratlan vendég érkezésének hamar híre megy a Lármás Rumli nevű tejivóban is, ahol cickányok, sünök és egyéb állatfajták szorongatják tejes korsóikat. Aztán eltűnik az erdőlakók elnöke, ami alighanem a ravasz patkánybanda műve. Zizi, a macskalány, Berci, a cickány, Süti bácsi, a sün, Sámuel, a fekete macska ered a rejtélyek nyomába. Ruff Orsolya az erdei közösséget úgy mutatja be, mint egy izgő-mozgó minitársadalmat, ahol mindenkinek megvan a maga helye, feladata és élettörténete. A könyv elején egy-egy jópofa rajz és némi háttérinformáció segít megismerni a szereplőket. Hét Domb tele van szerethető állatokkal, de ahogy a valóságban, itt is találunk árnyaltabb karaktereket: szerepel a történetben talpraesett macskalány, nagyképű hegyi mormota, fontoskodó pocok és félős patkány. A pletykák egyik fő forráshelye mi lenne más, ha nem egy talponálló? A különbség csak annyi, hogy a könyvben az állatok olcsó szeszesital helyett mézes tejet kortyolgatnak, miközben arról diskurálnak, hogy vajon a galád menyétek már megint mire készülnek. A szerző hétköznapi emberek tulajdonságaival ruházta fel szereplőit, felnőttként egy-egy társadalmi áthallást is felfedezhetünk a sztoriban. “A teremben félhomály uralkodott, a falba vágott parányi ablakon poros pászmákban szűrődött be a kinti napsugár. Az üveg fájdalmasan mocskos volt, ám ez a bent ülőket a legkevésbé sem zavarta. – Egy korsóval, galambom! – rikkantotta egy reszelős hang. – Galamb ám a jó édes… – érkezett foghegyről a válasz, majd pohár koppant, és lágy csobogás zaja ütötte meg a közelben kornyadozók fülét. – Kettő tétova lesz! – vetette oda a kocsmároslány, és hevesen dörgölni kezdte a fényes pultot. – Itt van kettő és fél. A többi a magáé… cicus – dörmögte az ősz, púpos cickány, és élvezettel markolt rá a korsóra. Ahogy pofájához emelte, hátán megfeszült a szilvazöld kabát. Törzsvendég volt a Lármás Rumliban, ahogy az apja, az öregapja és az ô apja is sok-sok korsónak a fenekére nézett már a kérges falak között.” A könyvet Megyeri Annamária fantáziadús illusztrációi színesítik, melyeknek köszönhetően az olvasó még könnyebben maga elé képzelheti Hét Domb népét és kalandos történetét. A kötetben olyan erkölcsi erények is fontos szerepet kapnak, mint például az elfogadás és az önzetlenség: az erdő lakóinak egy része befogadja és segíti a rejtélyes módon közéjük keveredett kislányt, noha többen attól tartanak, hogy kém. A könyvön tetten érhető az értékközvetítői attitűd, de elsősorban szórakoztatni kíván, nem prédikálni. Forrás: librarius