Két Jonas létezik. Az egyik az utrechti főiskola elsőéves hallgatójaként próbálja túlélni a szemesztert; a másik Sanoj névre hallgat, és üzembiztosan zúzza porrá az útjába kerülő ellenfeleket a Rift nevű számítógépes játékban. Vajon melyik az igazi Jonas? Melyikük karaktere kerekedik felül az életnek nevezett játék utolsó szintjén? A Tilos az Á Vészkijárat című sorozatának újabb darabja ismét húzós témát feszeget.
A holland Jelmer Soes első magyar nyelven megjelenő regénye nem finomkodik, nem eufemizál, nem maszatol: meztelen valójában mutatja be, milyen tud lenni a játékfüggőség very hard módban. A Restart azokról a gamerekről szól, akik elfüggönyözött szobákban görnyednek a monitor kékes derengése előtt mosásra váró szennyessel és üres energiaitalos-dobozokkal körülbástyázva, akikből a külvilág csak a billentyűk kopogását érzékeli. Mindezt azonban nem egy didaktikusan okoskodó, a jelenséget felülről elítélő nézőpontból kapjuk az arcunkba, hanem egy olyan srác szemén keresztül, aki bármelyikünk lehetne.
Jonas a gimis évek langyos középszerűsége és egy négyszáz szóban összefoglalható franciaországi utazás után úgy dönt, beiratkozik a főiskolára. Nincsenek nagy ambíciói, leginkább kezdeni akar valamit az életével. A középiskola számára csak eltelt, közben pedig „nem történt semmi”, hogy az ő szavait idézzük, és a nagy európai kaland sem rajzolja fel sorsának csillagos egére a nagybetűs jövőképet. Jonas és legjobb barátja, Björn világában az egyedüli biztos koordináta a számítógépes játék: a Fifázások, az Assassin’s Creed partik, az éjszakába nyúló virtuális félálmok.
Amikor beiratkozik az egyetemre, Jonas élete gyökeres fordulatot vesz. Utrechtbe költözve új barátokra tesz szert, albérletébe betoppan a nagy Ő, és még egy fontos esemény történik: elkezd játszani egy új, egyre elterjedtebb online játékkal, a Rifttel. Innentől fogva az élete két szálon fut: a való életben ő Jonas, az egyetemista, akinek az a feladata, hogy minél jobb eredményeket érjen el a vizsgákon, és végül lediplomázzon, a virtuális valóságban viszont Sanojként ismerik (a fordított névadás nagyon beszédes), akinek az a szent küldetése, hogy minél több pontot szerezve egyre feljebb emelkedjen a rangsorban az Arany–szintig.
Soes regénye ügyesen játszik a gamer kultúra lehetőségeivel, és épít bele a regénybe olyan kortárs jelenségeket, mint például az e-sportok vagy a live stream (amikor egy játékos élőben közvetít egy játékmenetet): csupa olyan édesítőszert, amelyek segítenek Jonasnak, hogy saját gamerségére mint egyfajta főállásra tekintsen. Jonas kezdetben még Björn unszolására alkotja meg alteregóját a Riftben, de rövidesen barátján is túltesz az átvirrasztott éjszakák és a játékkal töltött órák számában. De mi lesz így a tanulással? A fordulópont egyértelműen a féléves vizsgák időszaka, amikor Jonas a halogatás, a kötelesség ólomsúlya, majd a vizsgák kudarca és az ezekből fakadó szégyenérzet hatására egyre jobban elmélyed a játékban.
E-sport közvetítéseket követ YouTube-on, csak hogy ne kelljen szembesülnie az asztalon tornyosuló könyvek látványával, majd egy finn játékos lebilincselő taktikai húzásait látva elhatározza: az új életcél a minél jobb rank, vagyis az Arany-szintű, szponzorált játékosi rang elérése. Ezután Jonas mindent alávet Sanoj fejlődésének. Eldobva egyetemet, barátokat, még újdonsült szerelmét is, élete innentől a Hold sötét oldalán zajlik, ahová nem szűrődik be a kinti világ fénye és morajlása.
Soes regénye - bár elsőre úgy tűnhet - nem a számítógépes játékok és az azokkal játszók ellen íródott. Azzal, hogy Jonas nézőpontjából látunk rá a jelenségre, személyesebb formában kapunk képet a játékfüggőség veszélyeiről és lehetséges következményeiről, könnyebben tudunk azonosulni Jonassal. A regény megdöbbentő természetességgel mutatja be Sanoj diadalmenetét, ami együtt jár Jonas zuhanórepülésével a valóság és a valós szociális viszonyok keretei között.
Végig hangsúlyosak a személyes motivációk, azok a mozgatórugók, amelyek Jonast az elmagányosodás felé terelik. Az egyetem nem adja meg az üresség és a semmi érzetére keresett válaszokat, sőt csak még komolyabb kihívások elé állítja a fiút. A tanulás nehézkes, bonyolult művelet számára, és bár új élete új barátokkal, sőt szerelemmel, a testiség és a szexualitás felfedezésével gazdagítja, a vizsgák nyomasztó súlya elől menekülve fokozatosan olyan világba lép át, amelyikben könnyebben és látványosabb módon megy a pontszerzés.
Úgy tűnhet, hogy az egy évet felölelő pokoljárás egyre mélyebb állomásai csakis Jonas személyes döntésein és hozzáállásán múlnak. Jellemző és visszatérő motívuma a regénynek Jonas védekezése, amikor környezete kérdőre vonja: „ez csak egy hobbi, nincs ebben semmi rossz.” A Restart szelíden suttogja az olvasó fülébe: nem lehet pusztán a játékokat hibáztatni, elítélni – de akkor mégis mi történik? Hogy lehet, hogy Jonas barátja, Björn egy idő után besokall attól, hogy mennyire eluralkodik fölötte a játék, és egyik napról a másikra abbahagyja az egészet, Jonas viszont megy tovább, egyre mélyebbre? Miért menekül a valóság kihívásai elől egy másik valóságba könnyű válaszokért, szuperképességekért és elismertségért? Ezekre a kérdésekre talán nem is ad egyértelmű választ a regény, hiszen a függőség sokkal mélyebben gyökerezik annál. De azt megmutatja, hogy van kiút.
A Restart komor üzenete mellett egyszerre nagyon élvezetes olvasmány is. Lendületes, pazar elbeszéléstechnikája, meghökkentő formai megoldásai, élvezetes és az egyetemi élet apró részleteit érzékletesen bemutató részletei teszik az év egyik legizgalmasabb magyar nyelvű young adult regényévé. Jonassal együtt az olvasó is csak előrefelé tud menekülni a meghökkentő zárlatig, ahol az is kiderül, vajon létezik-e Jonas számára a valóságban is restart gomb.
Forrás: pagony.hu
|