edespofa.blog.hu

Mennyit kísérleteztem már, hogyan tegyem szerethetővé a gyerekeknek a pasztinákot. Rejtettem zöldborsós raguba, curry-kbe, kevertem édességbe, kínáltam sült köretként. Arra nem számítottam, hogy egyszer majd egy mesekönyvből sütök pasztinákpitét, és szó nélkül fogy. Kalas Györgyi Tilda és a kövér macska című meseregényének alapja az ételmentés, és közelebb visz olyan alapanyagokhoz, amelyekhez kevesebben nyúlnak. A sütésen kívül a szerzővel is beszélgettem, például arról is, hogyan oldja meg egy vegetáriánus és egy húsimádó lány mellett a főzést, és hogy meséjében miért olyan fontosak az érzelmek és a humor.

Vitaminnal teli mesék kicsiknek

A meséket általában szeretem, és elnéző vagyok a sutábbakkal szemben is. Azokat a meséket még inkább, amelyek magas zöldség- és gyümölcstartalmúak, tele vannak vitaminnal, antioxidánssal, közelebb viszik a gyerekeket a természethez, illetve a főzés szeretetére tanítják. A kisóvodás korosztálynak van is ennek megfelelő könyv. Például a Terka a piacon, Hohol Ancsa és Boris Juli zöldségkölteménye, vagy Marék Veronika Hol terem a sok gyümölcs?  című nosztalgikus felelgetős könyve. Bakó Eszter Zöldségmesék  című könyve a szülői példamutatást ösztönzi, a Scolar kiadó mini sorozatából a Mi nő ott?   kötet pedig az otthoni kertészkedéshez próbál kedvet csinálni. És vicces Rutkai Bori Palánta planéták című verse a Sárkányjárgányból, amelyben egy nyúl álmában szeretett gyökérzöldségei közt kering az űrben. 

A nagyobbaknak nem nagyon láttam hasonló mesét az elmúlt hetekig,  amikor is megjelent Kalas Györgyi Tilda és a kövér macska című, sok saját gyerekkori élményből építkező gasztromeseregénye a Pagony gondozásában. Négyévesemnek fejezetről-fejezetre olvastam, aki a mesében megjelenő intrikákat és a szakmai féltékenységet még nem értette, de többször sóhajtozott, hogy a történetben szereplő emblematikus pasztinákpitét meg szeretné kóstolni. Úgyhogy végül együtt megsütöttük. A poszt végén találjátok a gluténmentes Édes pofa-verzióját, de előtte még a szerzővel beszélgetek.

Paradicsomos tészta három Michelin-csillaggal

Kalas Györgyi az Index újságírójaként jó néhány éve gasztronómiával foglalkozik. Követi az új helyeket, a gasztro trendeket, ő maga viszont a kevés összetevős, egyszerű ételeket szereti. A szezonális, helyi alapanyagokból, fenntartható módon készülő ételekben látja a jövőt. Nemrég egy három Michelin-csillagos olasz étterem nyűgözte le őt azzal, hogy egyik fő fogásuk a paradicsomos tészta volt. 

“Klasszikus nagymama mellett nőttem fel, aki miután degeszre ebédeltem magam rántott csirkecombbal, megkérdezte, mit főzzön vacsorára. Akkor persze sokszor értetlenkedtünk, hogy lehet állandóan a kajáról beszélni, de utólag látom, milyen fontos volt, hogy az egész folyamatot lekövettük. Részt kellett vennünk az ültetésben, kapálásban, krumplibogár szedegetésben, szilvaszedésben, gyógynövénygyűjtésben, csirkevágásban, a tej begyűjtésében, és a disznóvágásban is. Utólag azt gondolom, ez biztosan egy jó alapot adott az ételek szeretetéhez, de kellett hozzá nyilván az érdeklődés is”- meséli.

Egy vega és egy húsimádó kislánnyal

Kalas Györgyi és olvasói a Könyvhéten

A nagymamájához hasonlóan Györgyi is próbál több igényt összehangolni a családjában. Ez sok tervezést és logisztikát jelent. 

“Őszinte leszek, nekem a főzés sokszor kifejezetten nagy teher. A kisebbik lányom, Matild születése óta nem eszik húst, amit tiszteletben tartunk, de elég nehéz, hogy neki állandóan külön kell főzni. Míg ő vödörszámra enné a levest meg a főzeléket, a nagyobbik lányom, Abigél kéri a sült húst, mi meg legszívesebben minden este salátát ennénk, szóval nem nagyon találkoznak az igények. És tudom, hogy ha aznap az iskolában hús volt, akkor a Matild csak rizst evett, szóval igyekszem mindenképpen főzni. Engem ez az egész mit vásároljunk és ki mit eszik dolog nagyon stresszel. Egyetlen szerencsém, hogy a férjem viszont imád főzni, és hétvégén gyakran mentesít engem a főzés alól.”

Most a kisebbik is kapott egy könyvet

Ételekről írni sem feltétlenül egyszerűbb, pláne mesekönyvet. Az idősebbik lány, Abigél születését és első közös évük dilemmáit, és a bama-mama kasztba illeszkedésüket édesanyja 2009-ben Anyakönyv című könyvében örökítette meg, és úgy érezte, igazságos volna, ha a második kislánya, Matild is kapna tőle egy könyvet. “Így született meg a Tilda és a kövér macska ötlete, mint kitalálhattad, a Tilda név az ő nevéből jön.”

A meseírás, mint módszer teljesen más, mint amivel a szerző nap mint nap foglalkozik. Néhány, számára fontos szempont alapján tervezte meg, hogyan is épüljön fel a történet fejezetről fejezetre.

"A humort a macskák irányából próbáltam belevinni"

Mesekönyvet Szalay György illusztrálta

“Leginkább az volt a szempont, hogy ne legyen egy klasszikus „jók” és „rosszak” felosztású mese, ahol a gonosz megbűnhődik, a jó meg elnyeri a jutalmát. Van ugyan a mesében negatív szereplő, de neki is megismerhetjük a másik oldalát, ami nekem nagyon fontos volt. A másik szempont a humor volt: a  lányaim a vicces szereplőket szeretik, és hogy legyen a történetben irónia és lehessen rajta nevetni. Ezt főleg a macskák irányából próbáltam belevinni.”

Fontos szempont volt még az is, hogy az érzelmek pontosan, az 5-10 éves korosztály számára követhető módon jelenjenek meg, mert ő is azt tapasztalja, hogy a gyerekei a meséken keresztül az érzelmeik megélését is gyakorolják. Ezért aztán - néhány szürreális elemet leszámítva - ez a mese olyan, ami akár velük is megtörténhetne. 

A cselekmény fő helyszíne egy menő, üdülőhelyi családi étterem, amelyet Tilda édesanyja vezet, és ahol nyáron, az őrült hajtás közepén elromlik a hűtő. Itt kezdődik a kaland, amely részben a szerző számára fontos téma, az ételmentés körül bonyolodik.

Önismereti és fejlesztő vacsora

Györgyi éppen egy évvel ezelőtt fotógalériákkal, infografikákkal illusztrált, több fejezetes riportban dolgozta fel az Indexen a magyarországi élelmiszerbank működését . Most a gyerekek is kapnak példát, hogyan lehet meglátni az értéket az  alapanyagokban, hogyan fedezhetnek fel új ételeket, ízeket, és hogy élmény együtt főzni. 

Amikor Tilda a barátaival köztük egy született gasztromacskával közösen süt, abban az összefogásban mindenki fejlődik: a gonosz jobb útra téríti magát, a pletykás önkritikát gyakorol, a sztár jóllakik, a rivalizálók megbékélnek, és elfogadják egymás konyhafilozófiáját. 

Ahogyan Györgyivel tovább folytattuk az ételmentés gondolatát, hamar eljutottunk odáig, hogyan dobjunk ki minél kevesebb ételt otthon és termeljünk minél kevesebb szemetet (erről írtam év elején egy részletes posztot, és azóta is tart a házi hulladékdiéta). Ez közös kattanásunk, mint kiderült.

Az egyik legnagyobb környezetszennyezés az ásványvíz

“A legjobban a csomagolásokat utálom, de ezt hoztam otthonról, apukám mindig is környezetvédelemmel foglalkozott. Gyűlölöm, hogy minden agyon van csomagolva, és magamat is utálom, amikor nincs időm piacra menni, és a boltban kell megvennem a csomagolt élelmiszert vagy a nagy rohanásban megint nem vittem szatyrot. Biztos, hogy nem veszem meg a gyümölcsöt, vagy bármilyen zöldséget, ha még egy tálcára is be csomagolva.

“Van néhány kattanásom, amit mindig betartok: soha nem veszek például ásványvizet, amit az egyik legnagyobb környezetszennyezésnek tartok. A gyerekek tejen kívül nem isznak olyan italt, ami be van csomagolva, sem üdítőt, sem gyümölcslevet, sem ásványvizet. Nyilván vannak kivételek, mint a szülinapi buli, meg a nyári kánikula, de a hétköznapi életünknek nem része, inkább teát iszunk. Szerintem erre a szelektív hulladékgyűjtés sem megoldás, mert az nem több a lelkiismeretünk megnyugtatásánál. Nem kell megtermelni a hulladékot: ez az egyetlen biztos útja annak, hogy kevesebb szemét legyen.”

A gyerekek kidobásra ítélt alapanyagokból sütnek finomat

Pite illusztráció, vagyis fáziskép

Györgyi a mesében is azt szerette volna bemutatni, hogy a gyerekek olyan alapanyagból főznek, amit mások már kidobásra ítéltek, és így derül ki, hogy mégis lehet belőle finomat alkotni.

“Emellett az is a célom volt, hogy egy lehetőleg ismeretlenebb alapanyag kússzon be a fülükbe, ezért lett a pasztinák. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nyáron már nem nagyon van pasztinák, de végül ezen túl kellett tennem magam.”

Valóban nem egyszerű pasztinákot beszerezni, ezt tapasztaltam én is már korábban, de nem csak nyáron. Pedig nagyon egyszerűen termeszthető, igénytelen gyökér, a középkor óta ismerik, meg tud élni még ott is, ahol más gyökérzöldségek nem. A fehérrépánál rövidebb és zsuffább, az íze hasonlóan gyökeres, csak jóval édesebb. Rokonaival ellentétben ennek a levele nem ehető, csak ami a föld alatt van.

Itthon nagyobb keletje volt régebben, például telente jól jött,  mert homokba rétegezve könnyen vermelhető, és szívesem főzték bablevesekbe, ragukba. Nem keresik annyian, mint a leveszöldségeket, kistermelők és biotermelők foglalkoznak vele leginkább, meg időnként a Tescóban, vagy Aldiban is lehet kapni. Ha sehogy sem sikerül hozzájutni, akkor a pitéban helyettesíthető fehérrépával.

Így készültem a pasztinákpitére

Ha a mese alapján szeretnénk sütni, akkor ez egy hagyományos összetételű quiche, aminek a főbb alapanyagaira és az elkészítés módjára kapunk támpontot, a mennyiségek, arányok, sütési idő nem szerepel. Szabadon értelmeztem én is a leírást, például előkészítéskor főzés helyett  sütöttem a pasztinákot, hogy édesebb és koncentráltabb legyen, a tésztáját pedig nem hagyományos búzalisztből gyúrtam, hanem rizsliszt és darált mandula, vagy dió keverékéből, mert azt nagyon szeretjük, omlós, ropogós, gluténmentes tésztát ad. 

Amitől viszont semmiképp nem akartam eltérni, hogy a mesehősöket követve én is reszeltem parmezánt a tésztába, és a töltelékbe is, majd abba kecskesajtot is morzsoltam Tilda ötlete alapján. Bár tejtermékeket nem nagyon használok a blogon posztolt receptekben, itt ezek adják a lényegét: ami egyszerre édes, egyszerre sós, egyszerre puha, egyszerre ropogós.  És a szirom alakban elrendezgetett zsályás díszítést, tört mogyoró szórást is követtem a mese alapján. Ez tehát egy gluténmentes Édes pofa-verzió, ami egyéves kortól kóstolható.

Elkészítés: 

A rizslisztet keverőtálba szitálom, elkeverem a darálmánnyal, sajttal, citromhéjjal, sóval. Hozzámorzsolom a hideg vajat, beleütöm a tojást, és összegyúrom a tésztát. Folpakkba, vagy méhviaszos kendőbe csomagolva 1-2 órára a hűtőbe teszem.

A pasztinákot megtisztítom, olajjal megkenve a sütőben 200 fokon sütni kezdem. Nagyjából 20 perc kell neki, időközben mellétolom a megtisztított, félbevágott, és olajjal megkent hagymát (legközelebb kipróbálom fokhagymával is, azt is sütök hozzá). 

A megpuhult zöldségeket aprítom, összekeverem egy tálban és krumplinyomóval tovább tördelem. 

A tésztalabdát egy kis rizsliszttel megszórt deszkán kör alakúra nyújtom, és piteformába lapogatom. Villával több helyen megszurkálom, és 180 fokon 20 percig vakon sütöm, nem fontos hozzá nehezék.

A mogyorót száraz serpenyőben megpirítom, konyharuhába csavarva ledörzsölöm a héját, a belsejét késsel felaprítom.

Az elősütött tésztát hagyom langyosra hűlni. Rákanalazom a tört pasztinátok. Felverek két tojást, belereszelem a kemény sajtot, csípek hozzá egy kis sót, belehúzom egy ág kakukkfű leveleit, összekeverem és a pasztinákra öntöm. Rámorzsolom a kecskesajtot, megszórom mogyoróval, szirom alakban zsályalevéllel díszítem és 160 fokon 15 percig sütöm. 

Készíts zöldségnyomdás konyharuhát!