10/ A kuflik és a szélposta
2019.02.14. 11:53
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 48
SSZSSSFUŰŰSSHH! SSZHUSHHHŰŰŰFF! Fű, de fúj a szél az elhagyatott réten! És hogy bosszankodnak a kuflik, hogy elviszi az összes levelet!
Várjunk csak! Elviszi a leveleket? Hohó! Ezen akkor érdemes elgondolkodni, igaz?
Egy másik napon Bélabá észrevesz a távolban valamit, ami olyan, mint egy… vagy nem is, inkább mint valami…
Hogy igazából mi lehet, azt nem látja rendesen, de érdekesnek tűnik, az biztos!
Elő is veszi a távcsövét, de sajnos kiesik és elgurul az üvege…
|
konyvutca.blogspot.com
Mondhatnám azt is, hogy ez most nagyon időszerű, hiszen mikor működik a legjobban a szélposta, mint ősszel, sőt a mai napon szerintem gőzerővel dolgozik, mindenféle szelek közlekednek a mi kertünkben is.
Kicsi szelek, amelyek csak a kicsi leveleket viszik el, de volt egy hatalmas nagyon nagy szél, amelyik a ruhaszárítómat is felborította, a frissen mosott ruhákkal, sőt volt egy erős, játékos kedvű is, amelyik, egy egész lepedőt dugott el a kertemben, keresgéltem vagy két percig is, hogy hová lett. Ugyanis zöldesbarna volt, teljesen beleolvadt a zöld rétbe, vagyis a zöld kertbe.
A kufliknak is meggyűlt a baja a széllel. Először az összes levelet lefújták a fáról, ők pedig jó kuflikhoz illően előkapták a zsebvarrókészletüket és visszavarrták az összes levelet. De ekkor jött egy másik szél és upsz, a levelek ismét útra keltek. A kufliknak adott gondolkodnivalót az ősz és a szél, de ez a probléma sem maradt megoldatlan.
A Bélabá távcsöve című másik mesében egy igazán érdekes szereplőt ismerhetünk meg, mégpedig csocsótányt, akinek mindene van, de főleg egy doboza tele mindenféle kütyükkel, zimettyűkkel. Tokmányok, peckek és flaknik között keresgélték azt a valamit, ami a távcsőhöz kellett. A régi típusú egyszerre-néző egy igazán különös találmány volt, talán csak a varázsgombák vehetik fel vele a versenyt.
|
|