Dr. Farkas Nóra: Összeköt a szeretet Dettivel több közös ismerősünk van, kölcsönösen tudtunk arról, hogy a másik élete első mesekönyvének megjelentetésére készül. Bár előtte személyesen nem ismertük egymást, a hasonló tervek, célok miatt a kapcsolatfelvétel nem váratott sokat magára. A közös hangot könnyedén megtaláltuk, rengeteget ötleteltünk, megosztottuk egymással az örömöket és a nehézségeket. Eszter néhány hét múlva csatlakozott hozzánk, épp neked és a Kecskemétimaminak köszönhetően. Egy veled folytatott beszélgetés során került szóba Eszter neve, akinek akkoriban készítetted a weboldalát. Időközben kiderült, hogy még több kapcsolódási pont van közöttünk, mint ahogy azt elsőre gondoltunk. Most már hónapok óta működik a mi kis mesetriónk, ami – és azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében kijelenthetem – rengeteget ad mindhármunknak. Nagyjából egy időben jelentek meg nyomtatásban a könyveitek, munka illetve család mellett léptetek a mesekönyvpiacra. Mi volt a mozgatórugó, minek köszönhető, hogy írói pályára léptetek? Dr. Erdélyi-Burgmann Bernadett: Palánkák Tomi és a kosárlabda Fiatalkoromban versenyszerűen kosárlabdáztam Pécsen. Tizennégy élsportban eltöltött év alatt utánpótláskorúként a legfontosabb bajnokságokat megnyertük, a felnőtt csapat tagjaként háromszoros magyar bajnok, hétszeres Magyar Kupa-győztes és Euroliga harmadik helyezett vagyok. Többször táboroztattam gyerekeket, szerveztem sporttáborokat is. Pár évvel ezelőtt, amikor pont a csurgói táborhoz készítettem a kreatív feladatokat, kisgyerekeknek szóló kosárlabdás könyveket kerestem. Focisból nagyon sok ilyen jellegű könyv létezik, - ezeket a nagyfiam révén ismertem- reméltem, hogy majd a kosárlabda sportágban is hasonlókra fogok bukkanni. De nem találtam semmit! Innen jött az ötlet, hogy ezt meg kellene csinálni, hiszen nagyon sok kosárlabdát szerető kisgyerek van. Így született meg Palánkák – Tomi és a kosárlabda címmel az első mesekönyvem. Mesélj te is Eszter! Hogyan lesz egy jogászból meseíró? Szabóné dr. Jámbor Eszter: 5 tornacsuka útinaplója Ahogy visszaemlékszem, mindig is írtam, de az útinaplózás szülői mintából fakad. Az első nagyobb családi nyaralásunk előtt apu vett egy szép, műbőrkötéses úttörő csapatnaplót, és abba írta le a velünk történteket. Akkor határoztam el, hogy be fogom utazni a világot, és mindent leírok majd. Így is lett. Ezeket az emlékeket akkor még csak magamnak, magunknak gyűjtöttem össze. Aztán jött Amerika. Akkor és ott kezdtem el a nyilvános blogolást amiatt, hogy a család tudjon rólam, a férjemről és az akkor még csak öt hónapos kisunokáról. Nem gondoltam volna, hogy mások is olvasni fogják az írásaimat, de meglepetésemre a blogom hamarosan az adott portál toplistájának első helyére került, és amíg abba nem hagytam, tartotta is ezt a helyet. Annak ötlete, hogy az útinaplónkat gyerekkönyvként adnám ki, a Grand Canyonban pattant ki a fejemből. Igazán motiváló volt, hogy sok gyermekes család kicsiknek szóló kis foglalkoztató mesekönyvvel a kezében járta végig Amerikát, és fedezte fel a körülötte lévő valóságot. Ekkor jött az ötlet! Annyi gyönyörű hely van Magyarországon! Milyen jó lenne, ha a magyar gyerekeknek is lenne egy ilyen mesés útikönyve, melynek segítségével felfedezhetik az országot! Ez az 5 tornacsuka létrejöttének története. Mi a helyzet veled Nóra? Az én mesekönyvem is személyes indíttatásból született. Épp a bölcsődei beszoktatás előtt álltunk a kisfiammal. Szerettem volna felkészíteni élete addigi legnagyobb kalandjára, amelyhez a mesék különösen hasznos eszköznek bizonyultak. Rengeteg történet született, amelyeknek ő volt a főhőse, s a segítségükkel játékosan barátkozott meg a beszoktatás, az elválás gondolatával. Ezek a kisfiamról szóló mesék képezték az Összeköt a szeretet alapját. Miben más ez a könyv, mint a többi óvodásoknak készült kötet?  Úgy gondolom, ha egy gyerkőc biztonságban érzi magát, tudja és érzi a feléje áradó szeretet, és megérti, hogy az elválás csak néhány órára szól, könnyebben birkózik meg az elé kerülő akadályokkal. A könyv megírásával az volt a célom, hogy ezt az érzelmi alapot erősítsem a kicsiknél. Ez az oka annak, hogy nincs benne szó kedves óvó nénikről, barátságról, az óvodai mindennapokról. A történet középpontjába az anyai szeretetet helyeztem. A mesekönyv másik különlegessége, hogy személyre szabható. Miközben a gyerekek lerajzolják a jelüket, beragasztják az első óvodai napokról készült fényképeket, beszélgetnek a saját történetükről, észrevétlenül felkészülnek az óvodai életre. Miben rejlik a te mesekönyved egyedisége, Eszter? A könyvet nem is mesekönyvnek, hanem inkább mesés útikönyvnek nevezném, mivel a meseelemek kimerülnek annyiban, hogy a szereplőknek nem nevük, hanem a tornacsukájuknak megfelelő színük van. Ezek a történetek nem mesék, hanem a velünk történt valóság. A könyvben öt történet, azaz öt utazás története van megírva, a mesék végén a saját fényképeinkkel is illusztrálva. A könyvvel szeretném felhívni a figyelmet a családtagokkal közösen eltöltött minőségi idő fontosságára. Hiszek abban, hogy ha óvodás, kisiskolás korú gyermekeinkkel tárgyak helyett emlékeket gyűjtünk, az hosszú távon meghálálja magát. A közös emlékgyűjtés olyan kapocs a szülők és gyermekek között, amely összetart a zűrösebb időkben is. Detti, kérlek te is mesélj a könyvedről! A Palánkák egy könyvsorozat, aminek most megjelent része – a kapcsolódó munkafüzettel együtt - az óvodás korosztálynak szól. A második rész az iskolai évekkel fog majd foglalkozni. A könyv mesébe szőve mutatja be a kosárlabdázás legalapvetőbb lényegét, úgy gondolom, pont olyan mélységig, amennyire egy óvodást ez érdekel, amennyit neki tudnia kell. Ez nem egy száraz szakmai könyv, ez egy kosaras mesekönyv, hiszen van benne sport, humor, feszültség, siker, elszántság. A családok mellett ajánlom a kosárlabda-szakembereknek is, hiszen nekik is fontos szerepük van a sportág megszerettetésében. Köszönöm nektek az interjút! Sok sikert, rengeteg új olvasót kívánok nektek! Forrás: Kecskemétimami