Meseleves
2019.03.21. 19:15
3-5 éveseknek
Írta: Berg Judit
Illusztrálta: Gévai Csilla
Kiadó: Ecovit Kiadó, 2011
Oldalszám: 32
Nem eszik a gyerek. Válogat. Finnyás.
Szinte minden szülő találkozott már ezzel a nehezen kezelhető élethelyzettel, amelynek megoldásához segítséget nyújthatnak Berg Judit új könyvének a Meselevesnek kedves történetei és a gyerekek figyelmét lebilincselő illusztrációi. Akármit főz, akármit mond az anyukája, nem eszik a gyerek. Vagy eszik ugyan, csak éppen az egészséges ételeket képtelenség belediktálni: se zöldség, se gyümölcs.
Sok család életében okoz problémát a gyerekek etetése. Akármit főz, akármit mond az anyuka, nem eszik a gyerek. Vagy eszik ugyan, de pont az egészséges ételeket képtelenség belediktálni: se zöldség, se gyümölcs, se tejtermékek.
A kötet meséi éppen ilyen gyerekekről szólnak: Pirosról és Barnáról, akik csak a piros és barna ételeket szeretik, egy kis pásztorfiúról, aki szilvás lepényen kívül semmi mást nem eszik, és Mütyür manóról, aki sosem éhes, ezért lassacskán minden erejét elveszíti.
A könyv végén a Répa vitézről szóló vicces és kalandos ráadásmesében az önérzetes Répa vitéz fellázad, hogy a zöldségek élén harcot vívjon a rossztermészetű szakács ellen.
Hogyan kapjunk kedvet az evéshez?
|
Ezekkel a gyerekekkel mindig csak a probléma van. Egyik hisztizik, másik nem eszik. És még szemtelenek, csúnyán is beszélnek, sokszor megfáznak télidőben. Ez a gyerekség bosszantó és imádnivaló egyszerre. Berg Judit Hisztimesék című könyvének folytatása, a Meseleves a rossz evők szüleinek segít megoldást találni. A kötet meséi sorra bizonyítják, hogy sikerül is neki, hiszen türelemmel, szeretettel és humorral, több nézőpontot felsorakoztatva közelíti meg ezt a bosszantó problémakört.
A gyerekek evési szokásában akkor következik be az első drámai változás, amikor óvodába kerülnek. Figyelik, követik, ki mit eszik és nem eszik, ki mire fújjol vagy épp ki mit köp vissza egyenesen az asztal közepére, hogy a dadusnéni hajszálai az égbe meredezzenek. A közösség legmenőbb tagjai nagyon jól érzik, hogy milyen hatással vannak a többiekre. A szülőket meg otthon gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra éri a sokk: a gyerek bizony már nem kívánja a spenótot, a répát a levesből módszeresen kihalássza és a tányér peremére gyűjti, a babtól meg egyenesen a hideg is kirázza. Ezekre a nemszeretemségekre vannak jó és rossz válaszok. Berg Judit mindenképp optimistán és szeretettel áll a kérdéshez, vallja, hogy a mesék talán a finnyáskodókat is jobb belátásra bírhatja.
A Hisztimesék és a Meseleves felépítése szinte ugyanaz, a recept - hogy stílusosan illeszkedjünk a témához - pedig egyszerű: végy egy nagyszerű mesemondót, adj hozzá egy hasonlóan nagyszerű illusztrátort és máris különleges dolgok kerülnek ki a szorgos kezek közül. Berg Judit és Gévai Csilla párosa tökéletesen egészítik ki egymást, a kép és a szöveg játékosan fonódik össze. A Hisztimeséknek hála sok kisgyerek kezd el saját magán kacagni a mesék hallgatása közben a könyv megszületése óta.
A Meseleves is hasonló sikerre számíthat: az elkeseredett szülők, akik mindent megtennének, hogy szemük fénye legalább néha lenyeljen egy-két falatkát, most mesés segítséget kapnak. A kötet négy kis története végigvezeti az olvasót az ételek és a velük kapcsolatos problémák útvesztőin, ügyesen lavírozva vezet el a mindig felszabadító megoldásig: márpedig enni kell és még élvezni is lehet!
A kedvencem egyértelműen a Piros és Barna, hiszen manapság a változatos, sokféle színű táplálkozás a trend, a mesebeli két testvér pedig mindezzel szembemegy. Piroska étrendjében csakis a piros, míg Barnabáséban csakis a barna ételeknek van helye. "Fúj sárga, fúj fehér" és "Utálom a zöldet és a lilát". Melyik családban ne hangoznának el hasonló kijelentések, amitől aztán a szülők fejüket fogják a tehetlenségtől és a dühtől? A megoldás persze jön: a hűtőben az ételek cselhez folyamodnak, átváltoznak barnává és pirossá, a gyerekek pedig rájönnek, hogy nem a színeken múlik a tökéletes ízhatás.
Válogatós óvodások és aggódó szüleik polcára mindenképp odakívánkozik ez az ennivaló könyv.
|
|