Különleges történet Molnár T. Eszteré. Olyan témához nyúl, olyan hősökkel, amely példátlan a gyerekirodalomban, de rendkívül ritka a felnőtt művészetben is. Hajléktalan emberek világába kalauzol a regény, amiben harmonikusan keverednek a valóságos és meseszerű elemek. Röviden a történet: Hetedhét Hugó, egy korosodó hajléktalan bácsi, mint legtöbb sorstársa, igazi napirend szerint él. Gondoskodnia kell az élelemről, az éjszakai alvóhelyről - ezek a legfontosabbak. Ott kapcsolódunk az eseményekhez, hogy Hugó éppen szállást keres éjszakára. Általában bármi megteszi akár a szabad ég alatt is, de most esőre áll, jó lenne fedett helyen aludni. Hugó rábukkan Búbanya, egy másik hajléktalan barlangjára, az idős asszony azonban meglehetősen barátságtalan és nem akarja megosztani mással a kis kuckóját. Viszont útba igazítja Hugót, a közelben található Gizi néni szállója. Gizi néni pont olyan embereknek ad szállást, mint Hugó: szegény, otthontalan csavargóknak, különcöknek.  Hősünk bekerül a szállóra, ahol csodálatos emberekkel és állatokkal ismerkedik meg. A lakók között van Lust Alfonz, nyugalmazott operaénekes, Madár Bandi, a világ legmihasznább erőművésze, Sunyi Sanyi, a jólelkű rabló, Cini, a boszorkánytanonc, aki szobalámpából cicát tud varázsolni, emberből macskát és sok egyéb vicces mutatvány birtokában van, azonban elfelejtette a varázsigét, amivel Rebekát visszaváltoztathatná emberré. Bolívia szintén a szálló lakója, ő tud a világon a legszebben kötni, a könyv utolsó lapjain Cini őt is macskává változtatja, persze csak átmenetileg. Sok-sok pók is beszállásolta magát, velük kissé nehezen barátkozik össze Hugó, aki hamar beilleszkedik a különleges társaságba. Sok kalandjukat élhetjük át, izgulhatjuk végig. Hetedhét Hugónak a szállón kívül is vannak barátai, Riki, Gizi néni unokája, akivel sokat tanulnak egymástól, Ernesztó, az utcazenész, Frici, a zöldséges, akinél néha alkalmi munkát is kapott, de talán legjobb barátja Dínó, a környéken lakó hatalmas rottweiler, aki Hugót szereti a legjobban, még az igazi gazdáinál is jobban. A legpörgősebb rész, amikor Dínót is elviszi magával Hugó a Kóbor Szállóra: ott aztán elszabadul a képzelet! De a kutya-macska háború és a varázslatok szerencsés véget érnek, mindenki boldog és elégedett lesz. A regény egy mellékszála szintén tabudöntögető a gyerekirodalomban: az idősödő emberek szerelme. Szép lassan kiderül, hogy Hetedhét Hugó és Búbanya ismerik egymást régi életükből. Amikor még Hugó szerelő volt egy buszgyárban, akkor Búbanya, aki valójában Viola, híres, sikeres énekesnő. Szerelmesek voltak, de a társadalmi különbségek miatt nem lehettek egymáséi. Tulajdonképpen ez a bánat az oka, hogy elhagyták a társadalmat és hajléktalanok lettek. De a regény végére felismerik egymást, és szerelmük ott folytatódik, ahol annak idején kényszerűségből véget ért. A szerelem gyönyörű ábrázolása: „ – No lám! – húzta fel a szemöldökét Bolívia, amikor a konyhaablakon kitekintve meglátta, hogy Hugó és Viola kézen fogva andalognak a rózsalugasban. – Azt hiszem, Hetedhét úr már nem fél annyira a pókoktól. – Igen, már tegnap este megfigyeltem. Annyira belefeledkezett Viola kisasszony tanulmányozásába, hogy észre sem vette a feje felett lengedező kaszáspókot. – Azt hiszem, ezért mondják, hogy a szerelem vak – bólogatott Bolívia.” Ha a nincstelenség, nyomor ábrázolását tekintjük, természetesen nagy hagyományaink vannak, Bródy-, Tömörkény-novellák sora, Tar Sándor prózája, Borbély Szilárd Nincstelenek, Barnás Ferenc A kilencedik című regénye vagy a négy éve megjelent, kifejezetten a hajléktalanok világában játszódó mestermű, Szilasi László A harmadik híd című története.   Hálásak lehetünk Molnár T. Eszternek, hogy most a gyerekek is találkozhatnak szomorú sorsú embertársainkkal, akik ugyanolyanok, mint mi magunk, ugyanazokkal az erényekkel és hibákkal, örömökkel és bánatokkal, vágyakkal és szenvedélyekkel. Forrás: pagony.hu