dreamworld-books.blogspot Vallomással tartozom, a film előtti időszakban jócskán a szkeptikusok táborát erősítettem. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy korai éveim antikönyvmolyságának hála valahogy kimaradtam a Harry Potter-lázból (azóta igyekszem pótolni a hiányosságomat, és amint lehet, beszerezni a még hiányzó köteteket), így az elmúlt egy-két évben némileg szájhúzogatva szemléltem az univerzum újabb és újabb bőrének lehántását, amibe a Legendás állatok is beletartozott. Ha akkoriban valaki azt mondta volna nekem, fangirl üzemmódba kapcsolok Göthe és a többiek hallatán, biztos megmosolygom. Pedig az a szörnyű valóság, hogy menthetetlenül elvesztem. Valahol Johnny Depp felbukkanása és az egyik ütős trailer között úgy döntöttem, adok egy esélyt a sztorinak. A többi immár történelem. "Minden búcsú egy kis halál." Hazudnék, ha azt mondanám, nem rettentem meg a szövegkönyvtől; tartottam tőle, hogy a maga egyszerűsége közel sem fogja visszaadni a filmvásznon látottakat. Elárulom: minden félelmem alaptalannak bizonyult. J. K. Rowling valószínűleg saját maga is varázsló, minek által néhány rövid sorral képes az olvasó elméjében filmszerű képi világot életre kelteni. De tényleg. A legminimálisabb környezet vagy karakterleírással ugyanolyan hatást ér el, mintha hagyományos regényformában mondatokon-oldalakon keresztül részletezné, építgetné őket, s ugyanez elmondható a cselekményről, illetve annak dinamikájáról is. Elképesztő! Az élményhez valószínűleg hozzáadódik a film ismerete is, de azt hiszem, ennek a forgatókönyvnek pont ez a lényege. Együtt működik a belőle született csodával, s kart-karba öltve, vagy éppen kiegészítve a másikat, adnak komplex élményt. Sőt! A forgatókönyv sok esetben egészen más jelentést ad egy-egy szituációnak vagy karakteri megnyilvánulásnak - főleg Göthe és Graves esetében. Kettejüknél éreztem azt, hogy olyan információkkal gazdagítottak, amik korábban nem jöttek át; az egyébként is színes figurájuk még inkább elmélyült. Göthe egy igazán kiismerhetetlen fickó, Eddie Redmayne pedig tökéletesen eggyé vált vele, olyannyira, hogy a néző számára is ugyanazt az arcát mutatta, mint filmbeli környezetének, ilyetén viszont a némelyik gesztusa mögötti érzelem rejtve maradt... mostanáig. Nem nagy dolgokról van szó, én mégis fontos az ő megismeréséhez. Természetesen a másik oldalra is van példa. Van, ami vizuális alakot követel, például a párzási rítus a randalórral. Ám ahogy fentebb említettem, ez a jó a film-forgatókönyv párosában, kiegészítik egymást. Egyik sem rosszabb vagy jobb, egyszerűen csak más fronton nyújtanak többet. A párbeszédek, a karakteri interakciók, a humor, a cselekmény gördülékenysége, csavarossága mind a két esetben hasonlóan zseniális. "Nekem az a felfogásom, hogy aki aggódik, az kétszer szenved."   Mindent egybevetve örülök, hogy adtam egy esélyt ennek a kötetnek. Nem bántam meg. Jó volt újra elmerülni a történetben, új dolgokat fedezni fel, legyenek azok bármilyen csekélyek is. Ráadásul formailag is újdonságként hatott rám a Legendás állatok és megfigyelésük - ezidáig nem volt még szerencsém forgatókönyvet olvasni. Így a történeten kívül érdekes volt megtapasztalni, mennyi mindent kell látnia az írónak - beállásokat, vágóképeket, közelítéseket, díszletet, stb. -, és hogy a cselekmény mellett instruálnia kell a színészeket, filmeseket is. Momentán tehát egy egész filmet kell fejben megkreálnia. Minden tiszteletem Rowlingé. Végül, de nem utolsó sorban engedjétek meg, hogy kitérjek a könyv küllemére. Egyszerűen gyönyörű! Minőségi munka kívül-belül (a fotókon láthatjátok). Merthogy bizony nem csak a borító kapott lélegzetelállító kivitelezést, hanem a belív is, amit jócskán tarkítanak illusztrációk. Csak ajánlani tudom, rajongóknak egyenesen kötelező! Nánási Anita   Hogy milyen a Legendás állatok forgatókönyve? Spoilerveszély: pontosan olyan, mint egy forgatókönyv. J.K. Rowling manapság már egy Twitter-bejegyzést sem tud megírni anélkül, hogy a rajongók ne azt  mondják: ehelyett is inkább egy Harry Potter-regényt kellett volna írnia! Így született meg a rajongói kiszolgálás jegyében a Harry Potter és az elátkozott gyermek színdarab könyvformában is, csak úgy, mint a Legendás állatok és megfigyelésük című film forgatókönyve. Rowling többször is kijelentette már, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint nem akar újabb Potter-kötetet körmölni. Valljuk be, felesleges is lenne mondjuk az Elátkozott gyermekből vagy a Legendás állatokból így utólag regényt írni. A rajongók egy része elégedett is ezzel az áthidaló megoldással, egy másik része pedig inkább csak fanyalog: hiszen nem színdarabot és nem is forgatókönyvet szeretnének kézbe venni. A Legendás állatok és megfigyelésük című könyv - mármint ugye a forgatókönyv, nem pedig Göthe Salmander kis állathatározója - kizárólag az igazi keményvonalas Harry Potter-rajongóknak készült. Elolvasva igazából semmi többet nem kapunk, mint a film megnézésével. Ez a könyv pontosan ugyanaz, aminek mondja magát: forgatókönyv. Tulajdonképpen abba enged betekintést, papíron hogyan képzelte Rowling ezt a történetet. Ha nem vagy nagy rajongója Harry Potternek, vagy ha igen, de akkor sem mozgatta meg különösebben a fantáziádat a Legendás-film, akkor ne is számíts semmi újdonságra, vagy akár arra, hogy ez a kötet neked való lesz. Aki azonban hardcore Potterhead és a filmet is szerette,  annak különleges élmény lehet a kezében tartani ezt a kötetet és írott formában is megismerkedni a karakterekkel. Arról nem is beszélve, hogy ez a könyv milyen szépen mutat a polcon a Harry Potter gyűjteményben! A Legendás állatok kiadványa egyszerűen gyönyörű lett egyébként. A tervezői tényleg kitettek magukért: látszik rajta, hogy különös és gondos odafigyeléssel álmodták meg, hogyan nézzen ki ez a könyv. Talán ezzel akartak egy kis pluszt adni a rajongóknak - hiszen a filmhez képest tényleg semmi újdonságot nem tudunk meg a történetből. Nekem, mint hatalmas Harry Potter-rajongónak nagyon jó érzés volt kézbe venni, elmerülni az oldalról oldalra megjelenő illusztrációkban és díszítésekben. Arról nem is beszélve, hogy mivel Rowling nem regényformában gondolta tovább a Harry Potter-univerzumot, eddig a könyvespolcra nézve hiányérzetem volt, így azonban végre teljesnek érezheti a kollekciót minden rajongó. Összefoglalva a Legendás állatok és megfigyelésük forgatókönyv pontosan ugyanaz, aminek mondja magát. Se nem több, és se nem kevesebb, mint mondatról mondatra a film, csodára és titokban maradt részletekre nem kell számítanunk. Mindösszesen arra, hogy Göthe Salmander és barátainak történetét írott formában is újra megismerhetjük egy gyönyörűen megszerkesztett, igényes kötetben. Akinek pedig bejött ez a forgatókönyv-forma, az talán még többre is számíthat a jövőben. A Legendás állatok amúgy is egy három részes filmsorozatnak indult, de Rowling még tavaly bejelentette, hogy ez bizony öt részes lesz. Talán nem meggondolatlanság arra számítani, hogy ugye az új rajongói igények megkövetelik majd a filmsorozat többi részének ilyesfajta megjelenését is - ez azonban még a jövő zenéje. A legközelebbi nagy esemény a Harry Potter rajongók szemében a film második része lesz, amely a tervek szerint jövőre kerül a mozikba. Az új filmben pedig már régi ismerős karakterekkel is találkozhatunk, hiszen fel fog benne tűnni például a fiatal Dumbledore professzor is, Jude Law megformálásában. Forrás: puliwood.hu