Milyen nevek merültek fel a kötet megjelenését megelőzően, még a tervezés folyamatában? Először férfiak jutottak eszembe: nagy zeneszerzők mint Liszt Ferenc, vagy űrhajós, mint Farkas Bertalan. Aztán, mikor rájöttem, hogy nőről szeretnék írni, hamar képbe került Hugonnai Vilma neve. Kézenfekvő volt, hogy róla írjak. Mi számodra a legmegkapóbb Hugonnai Vilma életútjában? Vilma több évtizeden át küzdött azért, hogy orvos lehessen, ami az akkori Magyarországon nem volt könnyű. Mégsem adta fel, és ez a kitartás volt az, ami számomra különlegessé tette az életútját. Pontosan tudta, mit akar, és el is érte, pedig számtalan akadály állt előtte. Lenyűgözőnek tartom ezt a fajta szelíd, de makacs kitartást. Hogyan kezdtél neki a könyvnek? Honnan gyűjtöttél anyagot hozzá? Nagyon megörültem, mikor kiderült, hogy elérhető az önéletrajza, amit ő vetett papírra. És persze ott volt Kertész Erzsébet könyve is, a Vilma doktorasszony. Vannak tanulmányok, orvosi naplók, mind kitűnő forrás volt, és Nyáry Krisztián is feldolgozta az életét az egyik könyvében. És Vilma első férjének leszármazottjával is beszélhettünk Maros Krisztivel, aki a feleségével együtt nagyon kedvesen és segítőkészen válaszolgatott a kérdéseimre. Előfordult, hogy a kutatás során meglepő vagy megható információra akadtál volna Vilma életével kapcsolatban? Amennyiben igen, mi volt az? Igen, például sokára derült ki számomra, hogy a fián és lányán kívül még egy ikerpárnak is életet adott, akik valószínűleg hamar meg is haltak. Ez általában nem szerepel az életrajzokban, pedig ez is fontos motiváció lehetett ahhoz, hogy később szüléseknél segédkezzen, előadásokat tartson a témáról. Szerinted hogyan hathat Erdős Pál vagy Hugonnai Vilma története a kisebb korosztályra? A könyvet kisiskolásoknak szánjuk, akik szívesen lapozgatják, nézegetik a képeket, és közben érdekes történeteket hallanak. Ha csak annyit jegyeznek meg belőle, hogy volt valaki, aki mindvégig hitt abban, amit csinált, és sokat küzdött érte, már megérte. Ha tudjuk, hogy van egy ilyen lehetőségünk – kitartóan küzdeni a célunkért – máris máshogy állunk a dolgokhoz. Nekem ez elég. Milyen metódusok mentén zajlott a munka az illusztrátorral, Maros Krisztinával, illetve a kiadóval? A kiadó mindvégig nagyon rugalmas és nyitott volt, ami óriási ajándék egy szerzőnek. Krisztináról pedig csakis felsőfokban tudok beszélni. Rengeteget kutatott, míg készültek a rajzok, mert nagyon nem mindegy, hogy milyen például egy orvosnő fityulája a 19. században vagy hogy nézett ki a ház, ahol Vilma élt. Egyébként Kriszti volt az, aki felhívta a figyelmem az előbb említett ikerpárra is. Miután megkapta a szöveget, teljesen önállóan építette fel a könyv képi világát, én pedig mindig csak annyit tudtam írni, mikor küldött egy adag illusztrációt, hogy szerintem ez csodálatos. Nagyon profin, lelkiismeretesen készítette el az illusztrációkat, és a végeredmény lenyűgöző lett. A legutóbbi írásaid bátor lányokról szóltak. A Világvége alsó mesegyűjteményben megjelent Égig érő paszuly  mese feldolgozásodban egy kislány példáján keresztül mutattad be, hogy kitartással elérhetjük céljainkat, Hugonnai Vilma élete során kitartott céljai mellett, hogy végül orvos lehessen. Milyen karaktert ismerhetünk meg következő írásodból?  Van olyan téma, ami különösen foglalkoztat mostanában? Igen, van egy terület, ami most foglalkoztat, és valószínűleg egy lány főhőssel kötném össze. De erről egyelőre többet még nem tudok mondani. Forrás: naphegykiado.hu