Írta és illusztrálta: Tony Ross Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2006 Oldalszám: 24   „- Miért kell lefeküdnöm olyankor, amikor nem is vagyok álmos, és felkelnem, amikor pedig álmos vagyok? – kérdezte a kis királylány. – NEM AKAROK LEFEKÜDNI!” A kis királylány (mert a királylányok már csak ilyenek) valamit mindig nagyon akar – vagy épp ellenkezőleg, valamit nagyon NEM AKAR. Ebben a mesében például lefeküdni. A király és a királynő hasztalan próbálkozik – a kis királylány (mert a királylányok már csak ilyenek) hajthatatlan. Ezernyi kifogás után nagy nehezen elalszik. Ám az utolsó jó éjt puszinál az ágy már megint üres… A történet valószínűleg sok szülőnek ismerős: nincs család, ahol ilyen vagy ehhez hasonló dolgok ne esnének meg – ahogy persze nincs olyan család sem, ahol ne lenne egy ilyen akaratos és bájos és rosszcsont és gyönyörű kis királylány – vagy legalábbis egy kis királyfi.