- Kíváncsi vagyok, mit mondott neki Tégedille! - súgta Rozi a fiúknak.
- Talán azt, hogy többet ne súroltassa fel a fedélzetet, mert a végén még elkopik a padló! - találgatott Rumini.
- Vagy, hogy ezentúl dupla vacsora járjon a legénységnek! - tette hozzá Balikó.
- Ne reménykedj, Balikó! - fintorgott Rumini. - Szerintem még Tégedille varázsereje is kevés ahhoz, hogy a jó öreg Negró megjuhászodjon!
- Ugyan! - ellenkezett Rozi. - Ha Tégedille úgy akarja, bárkit megváltoztathat. Gondolj csak Majré kapitányra meg a bunyós barátaira!
- André de Majré kismiska Negróhoz képest! - legyintett fölényesen Rumini.
- Fogadjunk! - húzta ki magát Rozi.
- Jó, fogadjunk! - egyezett bele Rumini. - Mibe?
- Legyen valami finom! - javasolta Balikó.
- Jó ötlet! - bólintott Rumini. - Benne vagy, Rozi? Ha Negró megváltozik, kérhetsz tőlem valamit!
- Jó-jó, de micsodát?
- Sütit, csokit, csókot - sorolta pimasz ábrázattal Balikó, aztán gúnyos nevetéssel ugrott férre, amikor Rumini hozzávágta a táskáját.
- A győztes rendel. - nyújtotta a kezét Rozi, ügyet sem vetve balikóra.
(...)
A hátuk mögött megjelent Negró. Balikó behúzott nyakkal Ruminire kacsintott.
- Igen, Negró? - fordult Rumini megadóan a fedélzetmesterhez. - Nem csináltunk semmi rosszat, csak beszélgetünk.
- Semmi gond gyerekek, beszélgessetek csak tovább! Most nem muszáj dolgoznotok!
Rumini eltátotta a száját, Balikó viszont gonoszul oldalba bökte Rozit.
- Jól gondold meg, mit kérsz!
Rumini megrémült. A végén még szégyenszemre elveszíti a fogadást! Készségesen talpra ugrott hát, és Negróra nézett.
- Felsúroljam a padlót?
- Ugyan, Rumini, hagyd csak! - rázta a fejét a fedélzetmester.
- Akkor nyilván azt akarod, hogy hagymát pucoljak! - találgatott Rumini.
- Nem-nem.
- Vagy sikáljam fényesre a rézkilincseket? - ajánlotta, szinte könyörögve Rumini.
- Pihenj csak, Rumini! Ne strapáld magad! - veregette vállon nyájasan Negró, azzal fütyörészve továbbsétált.
- Hölgyeim és uraim! - emelkedett szólásra drámai arckifejezéssel Balikó. - Eredményhirdetés következik! A fogadás nyertese... ki nem találnátok... Saaajtoooos Roziiii! Nos, kisasszony, mit kér a vesztestől? Csak nem egy...?
- Majd Rumininek elmondom! - vágta rá az egérlány.
Fecó elnevette magát.
- Azt hiszem, lemaradtam valamiről!
- Ó, nem, a java még hátra van! - vigyorgott Balikó. - Gyerünk, Rozi! Vonszold be Ruminit a kabinba, és súgd meg neki, mit kérsz a győzelemért!
- Van a hátizsákomban pár édesség, amit a kikötőben vettem. Választhatsz! - egyezett bele Rumini, és kényszeredetten feltápászkodott. - Jár a jutalom! El sem hiszem, hogy Negró megváltozott!
Rozi és Rumini beballagott a kabinba.
- Nekem is hozhattok valamit! - kiáltott utánuk Balikó, de amint Ruminiék beléptek a fülke ajtaján, izgatottan Kisfecóhoz fordult.
- Szaladj oda az ajtóhoz, kukucskálj be, és nézd meg, mit ad Rumini Rozinak.
- Jó, sajadok! - egyezett bele a kicsi.
- Ej, Balikó! - csóválta a fejét mosolyogva Fecó. - Leskelődni tanítod a kisfiamat?
- Most mit vagy úgy oda? - vont vállat Balikó. - Te nem akarod tudni, mi történik?
- Az az ő dolguk - jelentette ki Fecó.
- Azt már nem! - heveskedett Balikó. - Rumini az én barátom. Nem árt, ha tudom, mit művel! Mármint a csokijával.
Kisfecó közben sarkon fordult, és vidáman rohant vissza.
- Na, kicsi, mit láttál? Mi volt? - firtatta Balikó.
- Cumini. Jozi.
- Jó-jó, de csokit vagy csókot adott neki?
- Csocsit. Csocsót - sorolta Kisfecó, majd amikor meglátta Balikó kétségbeesett arcát, kacagva sorolta tovább:
- Csocsit, csocsót, csucsát, csecsét!
- Azt hiszem, van még mit tanulnod, amíg igazán okos leszel! - sóhajtott Balikó.
- Otos jeszej! - bólogatott egyetértően Kisfecó, aztán bekuporodott a papája ölébe, és többet ügyet sem vetett a mérgelődő Balikóra.