Nagycsalád és munka mellett írói szenvedélyemnek akkor engedtem utat, mikor legkisebb fiam iskolás lett, de az elsősöknek szóló könyvek nem lelkesítették. Azt akartam, hogy megszeresse az olvasást.
Rövid, könnyen követhető olvasmányt akartam kezébe adni, ami elég magával ragadó ahhoz, hogy belefeledkezzen és végigolvassa, hogy sikerélménye legyen. Így hát magam írtam egyet, amit aztán még közel egy tucat követett. Mert lehet-e ellenállni a gyermeki kérésnek:
„Anya, még, még, légysziii!”?