pagony.hu
Mókuska, mókuska, felmászott a fára.
Leesett, leesett eltörött a lába..
Óhatatlanul ez a mondóka jutott eszembe a legújabb Axel Scheffler könyv kapcsán. A Mókuspapa, gyere haza! egy nagyon kedves történet, egy bajba jutott állatról, akit egy hatalmas vihar sodor el fészkéből, a családja mellől. Szegény elalélt jószágra egy testvérpár talál rá. Hazaviszik, meggyógyítják és ahogy egy gyermekhez illik, a legjobb szándékkal kezdenek el játszani vele, azt gondolva, hogy az neki is jó. Babaruhát húznak rá, babkocsiban tologatják, a kedvenc rajzfilmjeiket mutogatják neki a tévében, és a legjobb falatokkal kínálják.
De a szegény kis állat nem lelkesedik a játékbaba szerepért, tévénézés helyett inkább alszik, és a Nutellából sem kér, hiába mogyorós. A gyerekek végül apukájuktól kérnek tanácsot, aki megbeszéli velük, hogy vissza kellene engedni az állatot a szabadba.
Igen ám, de először is meg kell találni a mókus lakhelyét, aztán fel kell juttatni valahogy a gyenge állatkát a fára. Egy távcsővel keresik meg a Mókuska családját, a búslakodó mamát és kicsinyeit. Majd egy távirányítós játékrepcsi segítségével, felröpítik az állatot a családjához. A boldog mókusok egy nagy közös mogyorózással ünneplik meg a szerencsés hazatérést.
Mondanom sem kell, hogy a képi világ a megszokott Axel Scheffler-féle vagány harmónia. Jellegzetes, jól ismert, karakteres figurái mosolyt fakasztanak és a böngészősen gazdag illusztrációk önmagukban is beszédesek. Azonban a verses történetmeséléssel válik tökéletesen kompakttá ez a kis könyv.
Humora van, tanulsága van, ritmusa van, könnyen lehet azonosulni a szereplőivel.
A szöveget Papp Gábor Zsigmond fordította, aki nagy tapasztalattal brillírozik a Julia Donaldsonos - Axel Scheffleres világban, hiszen ő fordította a sok-sok felejthetetlen történetet, a felejthetetlen sorokat, A Graffalót, A legcsinosabb óriást, Bot Benőt, vagy a Tölgyerdő meséit...
A gyerekek imádják a verses meséket. A ritmus és a rímek segítenek abban, hogy a történetek belekússzanak a gyerekek fejébe, és eleinte meghallgassák, majd néhány olvasás után már maguk "olvassák fel" a könyvet... Jellegzetességei ezeknek a meséknek, hogy mindig van bennük egy morális ív, egy tanulság. Eljut valahonnan valahová. Ezúttal az embergyerekek megtapasztalják, hogy hogyan kell gondoskodni egy kis állatkáról és, hogy hogyan lehet együtt élni a vadállatokkal...
A Mókuspapa tuti nagy kedvenc lesz, minden ovisnak és felnőttnek segít beszélgetni az állatokról, a környezetünkről, a környezeti nevelés legfontosabb kérdéseiről. Legyetek igazi állatbarátok!
Részlet a mesekönyvből:
– Pszt, gyerekek! – mondta apa,
S a rádiót feltekerte.
A hírekben épp bemondták:
Vihar készül aznap este.
– Jó buli lesz! – mondta Tóni,
Mert a vihart úgy szerette.
Mókuséknál nincs rádió,
Készülnek a vacsorára.
– Jaj, de uncsi, megint dió? –
Morgott a két srác magába’.
Evés után mókuspapa
Rágyújtott egy jó pipára.
Hirtelen az ég megdörrent,
Félve ültek mind alatta,
Eső szakadt, vad szél tombolt...
...s mókuspapát elragadta!
Dúlt a vihar egész éjjel,
Tóni, Móni összebújtak,
Úgy figyeltek izgatottan,
Amíg csak el nem aludtak.
|