Számolgatta a hónapokat, mikor találkozott Vén Szudánnal vagy Palacsintafül asszonnyal. Olyan régen volt, hogy csak homályosan emlékezett, ráadásul nem tudott jól számolni, négynél mindig elakadt, így a töprengés sokáig tartott. Egy ideig fel sem tűnt neki, hogy a hátán két nyűvágó madár csúszdázik. Pedig Tömzse nem szerette a nyűvágókat, mert gyakran felsértették a bőrét, amikor élősködők után kutattak a testén, ezért általában elhessegette őket. De most, mikor éppen nagy magányát számolgatta, megörült a társaságuknak.
– Nézzék! – mutatott a fűtenger felé a szarvával. A hangja recsegett, hiszen pár napja egy szót sem szólt, ezért a madarak megszeppentek. Mint akit csínytevésen érnek, hirtelen abbahagyták a csúszdázást, és óvatosan az orrszarvú füle közé ültek.
– A szavanna csodálatos, Orrszarv úr! – csipogta bizonytalanul Bufó, a sárga csőrű madár.
– Különösképpen a naplemente – tette hozzá Bufágusz, a vörös csőrű.
– Látják, mennyien vannak? – mutatott Tömzse a zebracsordára.
– Százhetvenöten – felelte pillanatnyi habozás után Bufó, és magában számolgatni kezdte, hány vacsorára való bolhát lehet találni százhetvenöt zebrán. – Hát ez az – sóhajtotta Tömzse, és lassan elfordította a fejét. Egy cseppnyi irigység támadt benne, amiért a madárnak olyan gyorsan megy a számolás, de hamar elfelejtette az érzést. Ahogy lassan, lemondóan ingatta a fejét, tekintete a gnúcsordára tévedt.
– És azok is... – bökött feléjük.
– Négyszázkettő – vágta rá készségesen Bufágusz.
– Négyszázhárom – helyesbített Bufó.
– Az a gnútehén éppen megellett. Bufó elunta a számolgatást.
– Érdeklődni szeretnék, kedves Orrszarv úr, hogy tervezi-e mostanában visszaállítani a hátát vízszintes állapotába. Tömzse meg sem moccant, csak lógatta a fejét. Ekkor váratlanul egy csepp víz pottyant a szarva hegyére. Bufó felkiáltott:
– Szerencsecsepp! – és már ugrott is, hogy felcsippentse, mielőtt még lecsorog a tülökről.
– Az enyém! – visította Bufágusz, és ott termett ő is a szarv tövében.
![orrsz2.jpg](https://www.pagony.hu/resources/images/h2/g7/a8/post_side/orrsz2.jpg)
– Megittam! Én ittam meg!
Visszaereszkedtek Tömzse hátára.
– Orrszarv úr, tudja-e, mi az a szerencsecsepp? – kérdezte Bufó.
Az orrszarvú rázta a fejét. Bufó magyarázni kezdte:
– Ha a felhőtlen égről lehullik egy esőcsepp, azt hívják szerencsecseppnek, mert teljesíti egy kívánságát annak, aki elkapja.