egypercek.blog
A könyvben, a korábban még meséken és népmeséken cseperedett kisifjúság könyvbéli szereplőelképzeléseinek megfelelően vannak jók és rosszak – ezért könnyű köztük eligazodni, vannak nagyon pozitív tulajdonságokkal és jellemvonásokkal rendelkező főszereplők, akikkel könnyű azonosulni, követni, akár köréjük csoportosulni. Van egy, a nyári szünet közeli, kora nyári iskolai napok egyikén hirtelen felbukkanó, izgalmas helyzet – aminek muszáj utánajárni, és amit muszáj megoldani.
Ennek lehetünk tanúi a könyvben, miközben ismert kötelező olvasmányok bukkannak fel – még akár kedvet is kaphatunk újraolvasásukra, vagy ha kimaradt – elolvasásukra.
Tulajdonképpen ennyi, de ami még különlegessé teszi a talán hétköznapi szereplők hétköznapi környezetben zajló történetét, az az 5/b., Várkony és Hanga osztályának Pál Utca Lányok c. előadása. Meglepően ötletes volt a megvalósítás.
A rövid rezümé ez lenne, de ami miatt még érdekes, az Hanga és anyukája viszonya – amit tényleg sajátos, miután CSI-foglalkozású édesapjától elváltak. Elgondolkodtató, és nem biztos, hogy követendő. Bizonyítja ezt Hanga önálló (10 éves!) döntése, hogy nem követi munkahely váltás miatt édesanyját, hanem marad vidéken, Várkony szülei odafigyelése mellett. (Ez azért nekem meredek volt – nem tudnám otthagyni a gyerekemet egy-egy hétre magányosan. Továbbá rendszeresen műanyagdobozos, gyorséttermi kínait és vödrös csirkét enni, kakaót könyvtári könyvre véletlenül ráborítani… Na és hát Zita nagymama meg teljességgel gáz…)
Várkony és szülei/családja sem hétköznapi – bár ezelőtt 30-40 évvel tipikus hétköznapi család lett volna – Jónás Várkony rendelkezik apával, anyával – aki népművelő és néptánctanár, hagyományőrző szakköröket tart, és néptánc koreográfiákat állít össze; és egy eleven fiúiker-testvérpárral (Kolos, Gyula), akiknél mindig vmi klasszikus, finom, meglehet, sokak étrendjéből már tünedezőben lévő kajákat lehet suli után ebédelni (csirkepörkölt galuskával, csúsztatott palacsinta, sima palacsinta, kelkáposztafőzelék stb.)
Nagy élmény volt ilyen kellemes gyerekekről olvasni, még Hanga kirohanásai is viselhetőek, mert okos, értelmes, sokoldalú, ötletes.
És ami valójában elgondolkoztatott az alapkonfliktus tekintetében azt éppen Hanga fogalmazta meg. „Ne becsüld le a veszélyt!” (150.old.)
És tényleg elgondolkodtató: a manipuláció korunk egyik alapvető veszélyforrása – mert ha ma egy kötelező olvasmány kapcsán törlik ki az emlékeinket, akkor talán holnap egy gyilkosság szemtanújának emlékeit módosíthatják, később pedig a történelmi (akár kollektív, akár személyes) emlékeinknek is annyi lehet…
|