ratnyek Bianka
Meddig mész el egy barátodért?
Amikor nem csak az áldozat sérül
Meddig szabad elmennie egy tizenévesnek annak érdekében, hogy segítsen egy barátján? És vajon hol kezdődik a felnőttek felelőssége a segítségnyújtásban?
A Törékeny barátság fontos kérdéseket feszeget arról, hogyan tud kialakítani bizalmas kapcsolatot két tizenéves, ha az egyik fél olyan traumát szenvedett el, amely hatással van a személyiségére és a viselkedésére is.
Meddig szabad elmennie egy tizenévesnek annak érdekében, hogy segítsen egy barátján? És vajon hol kezdődik a felnőttek felelőssége a segítségnyújtásban? A Törékeny barátság fontos kérdéseket feszeget arról, hogyan tud kialakítani bizalmas kapcsolatot két tizenéves, ha az egyik fél olyan traumát szenvedett el, amely hatással van a személyiségére és a viselkedésére is - Tratnyek Bianka írása.
Caddy éli a tizenhat évesek mindennapjait. Az Esther Herrings Leánygimnáziumba jár, ahol jól teljesít, ráadásul esélyes jelölt a diákvezetői posztra. Édesapja orvos, édesanyja pedig kommunikációs ügyvezető egy jótékonysági szervezetnél. Legjobb barátnőjére, Rosie-ra, gyermekkora óta mindenben számíthat. Élete irigylésre méltónak tűnhet, emiatt nem is gondolnánk, hogy esetleg mégsem elégedett azzal - de mint minden tinédzser, ő sem elégedett semmivel, leginkább önmagával. Listába is szedi a következő pontokat, amiket még a születésnapjáig szeretne megvalósítani.
-
Lsz egy pasim. Igazi.
-
Elvesztem a szüzességemet.
-
Életre Szóló Élményben lesz részem.
Életének normális kerékvágásából kizökkenti a legjobb barátnője, Rosie osztályába érkező Suzanne. Caddy számára Suzanne az a lány, aki ő mindig is szeretett volna lenni: laza, gyönyörű, vicces és az érdekes sztorikat csak úgy ontja magából. Ráadásul a legjobb barátnője is rögtön beveszi baráti körükbe, amitől a féltékenység és a bizonytalanság még jobban nő benne. Viszont észrevesz Suzanne-nal kapcsolatban jónéhány gyanús dolgot, például, hogy nem szeret beszélni a szüleiről, sem pedig arról, hogy miért a nagynénjével él.
Az idő előrehaladtával Caddy egyre jobban belelát Suzanne általa tökéletesnek hitt életébe, aminek következményeként megtudja, hogy Suzanne-t bántalmazta az édesapja. A két lányt ez a fájdalmas titok közelebb hozza egymáshoz és elmélyíti a barátságukat.
Sokaknak ismerős lehet a probléma: „az osztály problémás gyereke”, akitől minden szülő óvja gyermekét - ilyen Suzanne is. Az írónő a szereplőkön keresztül rávilágít arra, hogy egy trauma megtörténte után annak már nem csak az elszenvedőre van kihatása, hanem mindenki érintetté válik a személyes környezetében.
Suzanne-t mintha csak az éltetné, hogy minden szabályt megszegjen. Caddynek pedig feltett szándéka, hogy lelki támasza legyen új barátnőjének, ezért szülei tiltása ellenére vakon követi mindenben.
Caddy mindössze tizenhat éves, és csak most kezdte el értelmezni a világot és önmagát, emiatt tele van bizonytalansággal és egy jó nagy adag naivitással is. Ebből adódóan túl nagy megértéssel, kritikátlan elfogadással fordul Suzanne olykor szélsőséges viselkedéséhez. Úgy gondolja, azzal segít, ha minden döntésében támogatja, sőt követi is barátnőjét. Szülei és régi barátnője mindent megtesznek, hogy megóvják a rossz döntésektől, mielőtt komoly következményei lesznek ennek az újdonsült barátságnak - vajon sikerrel járnak?
A családon belüli erőszak témája már önmagában is komplex kérdés. De mi van akkor, ha egy tizenévesnek szeretnénk elmagyarázni a traumát elszenvedő érzelmi hátterét? Kevés könyv hívja fel a figyelmet arra, hogy milyen fontos a kamaszokkal átbeszélni a nehéz témákat, adott esetben a traumákat. Mégis milyen tanácsokkal érdemes ellátni egy senkire sem hallgató kamaszt egy ilyen helyzetben? Hogyan tudjuk felkészíten? A könyv nem kínál fel kész válaszokat, de a szituációkon keresztül felhívja a figyelmet arra, hogy a lelki sérülésekről beszélni és azokat feldolgozni éppoly fontos, mint ahogyan egy látható fizikai sérülés kezelése magától értetődő. Hiszen a viselkedési problémák megértése kulcs lehet a kamaszok számára, hogy jó döntéseket hozhassanak a rájuk jellemző felfokozott érzelmi állapotban is.
Emiatt a szülők számára is hasznos lehet ez a könyv, hiszen segíthet értelmezni a kamaszok helytelennek ítélt döntései mögött álló érzelmi hátteret. Azt a zűrzavart, ami bennük uralkodik, ebben a viszontagságos, szélsőséges érzelmekkel teli korban, amikor már nem gyerekek, de még csak félúton járnak a felnőtté válás felé.
Azt hittem, itt kezdődik a nagy szerelem
Caddy és Rosie gyerekkoruk óta legjobb barátnők – ám jön egy új lány, Suzanne. A gyönyörű, titokzatos, vagány és laza Suzanne… Vagy ez csak a látszat? - olvass bele a Törékeny barátság első fejezetébe!
Azt hittem, itt kezdődik a nagy szerelem.
Végre!
Egy körülbelül velem egyidős, talán nálam kicsit idősebb fiú elém vágódott. Gyorsan, de egyértelműen végigmért, majd széles, kihívó mosoly terült el az arcán. A barátja, aki ugyan jobban nézett ki, de egyértelműen nem terült el kihívó mosoly az arcán, a szemét forgatta.
– Hellóóóó! – üdvözölt a srác, csak így. Hellóóóó.
– Helló! – feleltem, és magamban imádkoztam, nehogy megjöjjön a buszom, mielőtt ez a beszélgetés véget ér. Lazán beletúrtam a hajamba, ami nem egyszerű művelet, ha az ember haja egy madárfészekre hasonlít, és megemeltem az állam, ahogy a nővérem mutatta egyszer, amikor meg akart tanítani a magabiztos viselkedés alapjaira.
– Milyen ízű?
– Tessék?
A turmixos poharam felé intett.
– Ja! – feleltem bután. – Toblerone. – Még majdnem tele volt, épp csak belekortyoltam; jobban szeretem, ha már megolvadt.
– Jól hangzik! – vigyorgott felém tovább a srác. – Ilyet még nem is ittam. Megkóstolhatom?
Én pedig a következőkre gondoltam, miközben felé nyújtottam a poharam: szereti a turmixot! Én is szeretem a turmixot! Ez a PILLANAT! Ez a KEZDET!
És a következő másodpercben már csak a hátát láttam, ahogy a barátjával együtt rohannak; mellettem csak a hahotázásuk maradt. Amikor néhány méterre voltak, a srác megfordult, és győzedelmesen meglengette felém a poharat.
– Kösz, kedvesem! – bömbölte, és nem tűnt fel neki, de az is lehet, hogy egyszerűen nem érdekelte, hogy sem nem elég idős, sem nem elég kifinomult ahhoz, hogy beleférjen a „kedvesem” megszólítás.
Bénultan álltam, kezemmel a levegőt markoltam. A buszmegállóban várakozók szótlanul bámultak rám; egyesek a vigyorukat, mások közvetett zavarukat igyekeztek palástolni. Olyan hanyagul igazítottam meg a táskám szíját, mintha mi sem történt volna, nem néztem senki szemébe, és komolyan fontolóra vettem, hogy a busz elé lépek.
Három napja töltöttem be a tizenhatot – hála kora szeptemberi születésemnek, a barátaim közül elsőként értem el ezt a különleges mérföldkövet –, és a szüleim kibéreltek egy termet, hogy megünnepeljem.
– Hívhatsz fiúkat is! – mondta anyám, de a lehetőség inkább őt villanyozta fel.
Nem az volt a gond, hogy nem akartam fiúkat hívni (sőt), hanem hogy lányiskolába járok, és a fél kezemen meg tudnám számolni azoknak a fiúknak a számát, akikkel egyáltalán beszélő viszonyban vagyok. Hiába tett meg mindent Rosie, a legjobb barátnőm, aki normális gimnáziumba jár, és rengeteg barátja/barátnője van, a nemek eloszlása a buliban reménytelenül kiegyensúlyozatlan maradt. Az este nagy részét tortazabálással és a barátnőimmel való fecsegéssel töltöttem ahelyett, hogy vadul flörtöltem és táncoltam volna a potenciális jelöltekkel, ahogy Rosie nevezi őket, és ahogy azt minden valamirevaló tizenhat évesnek tennie kéne. Nem volt ugyan rossz kezdete az új korszaknak, de azért látványosnak semmiképpen nem nevezném.
Ezt csak azért hoztam fel, hogy ezt az idióta „kóstold meg az italomat, idegen”-epizódot kontextusba helyezzem.
Tizenhat voltam, és tényleg úgy éreztem, megérdemlek már egy szerelmet. Nem valami mindent elsöprőt (ennyire nem vagyok mohó), de valami említésre méltót. Egy pasit, akivel lehet kézen fogva járni, meg ilyesmi. A buszmegállós eset akár ide is vezethetett volna. De én persze hoztam a formámat, ott álltam üres kézzel, a srácról meg kiderült, hogy csak egy átlagos srác.
Amikor néhány perc múlva megjött a busz, az emelet névtelenségébe burkolózva listát készítettem gondolatban, mit fogok elérni a következő születésnapomig.
1. Lesz egy pasim. Igazi.
2. Elvesztem a szüzességemet.
3. Életre Szóló Élményben lesz részem.
A következő évben ezekből csak egyet értem el. És nem azt, amire számítottam.
|