Boldizsár Ildikó mesekutató, a kötet szerzője elmondta, hogy a könyv megírása technikailag is nagyon izgalmas kihívás volt, mert "fordítva kellett dolgozni" mint ahogy az szokás: egy meglévő problémához, témához kellett kitalálnia a cselekményt.   A történeteken keresztül a 3-7 éves korosztály képet kaphat arról, mint jelent az emberi méltósághoz való jog, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a kapcsolattartáshoz, a tulajdonhoz, az egészségügyi ellátáshoz, az egészséges élethez, illetve a tanuláshoz való jog. (MTI)       magyarnarancs.hu   Egy olvasónk küldte el nekünk a levelet, amelyben Balog – miközben megpróbálja felhívni a figyelmet a gyermekjogok tudatosításának módfeletti  fontosságára – érdekes intelmeket fogalmaz meg a serdületlen néposztályok számára. Rámutatván, hogy milyen fontos is egymás és az idősek tisztelete, s egyáltalán nem szabad másokat bántani, lenézni, tilos mások dolgait elvenni, a betegeknek jár a gyógyulás, és milyen fontos szabadon elmondani, amit az élet dolgairól gondolunk. Miközben az emberi erőforrások miniszterének egy konkrét szava sincs a gyermekjogokról, nem felejti el a legkisebbeket is figyelmeztetni: a jog kötelességgel is jár. De  Balog levele még hagyján, a kötet egyik meséje mindent, de mindent példáz, ami a NER maga. Bármilyen klassz dolog is lehetne kisgyerekeket alapjogi ismeretekre tanítani, tudatosan a demokrácia elveire nevelni, megint csak jobb, ha ezt nem az állam teszi.   A Mesék Országa című történet kezdete például nettó alattomos agymosás.   Abban az országban, ahol emberek helyett a világ összes meséje lakik, mindnek saját háza van. Újabban viszont olyannyira megszaporodtak a mesék, hogy naponta több százan is szeretnének bejutni az országba, ám ennyi házat képtelenség megépíteni rövid idő alatt. Ráadásul a sok érkező mese nem is ismeri az ország törvényeit, így betartani sem tudja azokat, ebből meg már volt baj elég. Így a Mesék Országában kénytelenek voltak kinevezni egy királyt, aki törvényeket hozott, amelyeket az országba érkezőknek meg kellett ismerni és be kellett tartani. Ismerős valahonnan? A kötetet legnagyobb döbbenetünkre Boldizsár Ildikó mesekutató jegyzi. A szerző korábban úgy fogalmazott, hogy a könyv megírása technikailag is nagyon izgalmas kihívás volt, mert „fordítva kellett dolgozni” mint ahogy az szokás: egy meglévő problémához, témához kellett kitalálnia a cselekményt. (Megkérdezzük Boldizsár Ildikót a felkérésről és a létrejött történetekről. Amint elérjük, közzétesszük válaszait.) A történeteken keresztül elvileg a 3–7 éves korosztálynak akarnak képet adni arról, mint jelent az emberi méltóság joga, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, a kapcsolattartáshoz, a tulajdonhoz, az egészségügyi ellátáshoz, az egészséges élethez, illetve a tanuláshoz való jog. Nem biztos, hogy így kellene ezt csinálni. Boldizsár Ildikó reakcióját az alábbiakban közöljük: "Az elveszett madártoll című "beszélgetős mesekönyv" a harmadik gyermekjogi könyvem, az első kettő állami gondoskodásban élő gyermekek számára készült. Mindegyikben a gyermekjogok bemutatása és a gyerekközösségekben gyakori konfliktusok oldása volt a cél tíz-tíz gyermekjog ismertetésén keresztül. A Mesék Országa című mese a jogok és kötelességek fogalmait kísérli meg kisgyermekek számára is érthető módon átadni. Ugyan a mese felütésével utólag valóban párhuzamba állíthatóak a migránsválság egyes – egyébként a mese megírása utáni – eseményei, természetesen mindenféle aktuálpolitikai állásfoglalás idegen volt a szándékaimtól. A kéziratot 2015 őszén adtam le. Mind a gondolkodásmódomtól, mind a szakmai életemtől idegen az afféle gondolkodás, amivel a cikk írója megvádol. Ami azt illeti, a kifogásolt mese maradék öt oldala, melyben a király minden új mesehős számára, otthont, gondoskodást és jogokat biztosít, sőt az eleinte türelmetlen jószívű sárkányt megválasztják a király fő-főtanácsadójának, világossá teszi, hogy agymosásról, NER példázatról szó sincs. Szerencsére a könyv megjelenése óta eltelt másfél év során kapott szakmai visszajelzések is azt mutatják, óvónők és pedagógusok szívesen alkalmazzák a meséket a kisgyermekek jogi ismereteinek bővítésére és mindennapos konfliktusaik oldására." A szerző szerint "a könyvet legfeljebb a helyi óvoda óvónői adhatták ajándékba a gyerekeknek ballagásra, országosan ilyen ajándékozás nem volt, mint ahogy az államtitkár sem írt levelet az ovisoknak."