Boldizsár Ildikó egészen különös, páratlanul egyedi mesék et talált ki. Sokat tanult a legnagyobb mesemondóktól és a népmeséktől is, alapjában véve azonban egy új, eminenter lírai meseválfajt fedezett föl, amelynek irodalmi rangja kétségtelen, vonzóereje pedig - úgy tűnik - ellenállhatatlan lesz a gyerekek számára. Vannak ezekben a mesékben egészen kivételes, szokatlan szürrealista áttűnések, ötletek, fantasztikumok, alaphangjuk azonban az otthonosságé. Ezt elsősorban valami sajátos, nőies kedvességnek köszönhetik, valamint az elbeszélő, a mesélő téveszthetetlenül egyéni hangjának, elbeszélő-modalitásának. Líra és melegség van ezekben a történetekben, de soha nem válik szentimentálissá. Sok a vidám, a tréfás elem is (már a névadások is azok), ám nem vicces, nem humoros mesék. Sokkal inkább meghittek, egyszerre modernek és nagyon ősiek.   A kitűnő meseregény, az összefüggő mesesorozat minden olvasni tudó gyereknek kedves olvasmánya (de persze kisebbek is élvezni fogják, nem is beszélve a finom esztétikai érzékű felnőtt olvasókról).