Borka könyve kisebbeket (főként lányokat) céloz meg, akik most ismerkednek a nevekkel, a bemutatkozással, a köszönéssel. Az utóbbi szerintem minden gyerek számára nehézség, vagy legalábbis én inkább elsüllyedtem volna a föld alá ötévesen, mint hogy kibökjek egy nyeszlett csókolomot a boltos néninek. Minden fejezet végén Borka rövid személyes kérdéseket intéz kis olvasóihoz, mely alapján meg lehet beszélni a tanultakat. (pl.: Neked van-e testvéred? Mi a beceneved? Emlékszel-e érdekes családi történetekre?) Van még szó tesókról, nagybácsikról, nagynénikről és felmenőkről. Ha 2 szülőm van, akkor 4 nagyszülőm, 8 dédszülőm, 16 ükszülőm és 32 szépszülőm! Húha, nem is olyan egyszerű ez… A családi múlt központi téma a könyvben. Borka szerint fontos, hogy megőrizzük a régi családi emlékeket, bogarásszuk a családfát, időről időre nézegessük a fekete-fehér fényképeket és továbbadjuk a fontos történeteket és hagyományokat. A könyv az üzenetéhez híven apró érdekességekkel szolgál a múltbéli szokásokról (például, hogy régen a gyerekek magázták szüleiket). Borka könyve kiváló apropó szülőknek vagy nagyszülőknek, hogy meséljenek a fiatalkorukról és továbbadják az izgalmas családi történeteket! Az első lapon található Goethe idézet azt hiszem, jól összefoglalja a könyv szellemiségét: „A legtöbb, amit a gyerekeinknek adhatunk, a gyökerek és a szárnyak.”   “Családban élni jó. Kipróbáltam, és működik” – Beszélgetés Gurmai Beáta új mesekönyvéről Napokban jelent meg Gurmai Beáta Borka könyve című mesekönyve, amely a gyerekek számára mutatja meg a család felépítését, a rokonvilág összefüggéseit, sőt, még némi illemtannal is megismerteti a kicsiket. Mindez mégsem olyan, mint valami száz évvel ezelőtti kiadvány lenne, sőt az sem ördögtől való, ha a kötetre azt mondjuk: cool. Gurmai Beátával beszélgettünk.    Te vagy a „Hozzuk divatba a családot!” program kidolgozója. Miért érezted fontosnak, hogy egy könyvben tematizáld gyerekek számára a család fontosságát? A közösségeknél, és annak legkisebb alapegységél a családnál jelenleg nem tudok jobb formációt. Persze egyáltalán nem mindegy, hogy milyen családban élünk. Azt tudom, hogy jó családban élni jó. Kipróbáltam, és működik. De erre a „család dologra“ nem csak én jöttem rá, hanem a döntéshozók is. Elég csak megnézni az EU prioritásait, a kultúra fogalmának átértelmezését, közösségépítő szerepének hangsúlyozását, a markáns családpolitikát. Paradigmaváltást jelző mértföldkőnek tekinhetők a cégeknek a munka és a magánélet egyesúlya érdekében hozott intézkedései, a családbarát munkahelyek presztizsének növekedése. Én azonban elégedett leszek, akkor is, ha néhányan – a gyerekeikkel összebújva – kérdezgetve, felelgetve beszélgetnek a múltról és együtt álmodoznak a jövőről. Az is lehet, hogy csak néhány apróság kerül elő a kicsik számára a családi legendáriumból, vagy derül ki a nagyok számára a kicsik álmairól a meseszép illusztrációkkal teli könyvet lapozgatva. Én például a könyvet „tesztolvasva“ megtudtam, amit eddig nem, hogy Minna lányomnak melyik a kedvenc beceneve. Először Borka egy rajzfilmen kelt életre… Igen, először elkészült a Borka és a varázsruha című tervezett rajzfilmsorozatunk pilote epizódja az MTVA Média Mecenatúra támogatásával, még 2014-ben. Én írtam a forgatókönyvét és „társrendeztem“ is. Az epizód címe: A veszekedő szülők. Ezután kaptunk felkérést a könyv elkészítésére a Centrál Média Kiadótól. A terv eredetileg az volt, hogy a rajzfilm a könyv DVD-melléklete lesz, azonban másképp alakult. Végül úgy oldottuk meg, hogy aki megveszi a mesekönyvet, az egy jelszó segítségével megtekintheti a rajzfilmet is. Amikor a felkérés után gondolkodni kezdtem a mesekönyvről, azt biztosan tudtam, hogy nem szeretném a forgatókönyvet egy az egyben mesekönyvvé alakítani. Sokkal inkább valami olyat akartam, ami bevezetheti a leendő kis nézőt Borka, a rajzfilm főszereplőjének világába. Így született ez a családi ki-kicsoda. Ugyanakkor fontosnak tartottam azt is, hogy a könyv tudatosan felkészítse a kicsiket a rajzfilmre, a veszekedés témakörére. Azt tudtam ugyanis, hogy a „Veszekedő szülők“ epizóddal mély vízbe ugrottunk. Még ha humorral ábrázoljuk is, ez egy nagyon nehéz téma…, ezért íródott a könyv, „Borka és a veszekedő szülők“ című, második fejezete. A könyv tartalmaz illemtant is. Hogy érzed, a gyerekeknek ösztönös érzékük van az illemre, vagy tanítani kell? Egyáltalán: visszaépíthető-e az emberi érintkezések hagyománya, vagy a mai szülőknél már megszakadt a hagyomány átadása? Tapasztalatból tudom, hogy a gyerekek számára fontos, a számunkra triviális dolgok kimondása. Megtanításuk pedig segíti őket abban, hogy otthonosabban mozogjanak a világban. Ezért gondoltam hasznosnak, ha – a családnév, keresztnév, becenév tisztázása mellett – bevezetem őket a családhoz kapcsolódó fogalmak világába is. Sok-sok kérdéssel, játékosan. A bemutatkozás témájának taglalását pedig hozta magával a „név“ témaköre. És mivel mindannyian emlékszünk gyerekkorunkból, hogy néha még köszönni is félelmetes volt, nemhogy bemutatkozni egy vadidegennek, ezért segíteni szerettem volna a kicsiknek megszelidíteni számukra ezt az ismeretlen, félelmetes helyzet. Szerintem lehet tanítani. A felbomlott nagycsaládok és a csonkacsaládok korában azonban sokszor hiányoznak a jó családi minták. Ennek következménye, hogy főzni, szeretni, gyereket nevelni is könyvekből, internetről tanulunk. Nem baj, valahol el kell kezdenünk. És mi más lehetne szebb annál, mint a gyerekeinkkel játékosan tanulni „családul”. Szülővé válva sok mindenre lehetőséget kapunk. Hogy átgondoljuk, régi-új alapokra helyezzük családi kapcsolatainkat. Nem baj, ha nem tökéletesek. Felidézhetjük gyerekeink számára családi történeteinket, elővehetjük családi ereklyéinket, mert ezek a tárgyak és történetek összekötnek és gazdagítanak bennünket. Ha szülővé válva, a hétköznapok, ünnepnapok, közösen átélt örömök és bánatok színes fonalából erősre szőjük saját családunk szövetét, belehímezve az új, saját mintákat, akkor esélyünk lesz arra, hogy a gyerekeinket magabiztosabbá, boldogabbá tegyük.   Négy kislányod van. A velük való foglalkozás során előjöttek olyan kérdések amiket megválaszolsz a könyvben? Persze. De magam is emlékszem, hogy a Pista bácsi unokatestvére vejének a fiának az ángyikája című mondatok felénél mindig elvesztettem a fonalat… így hát remélem, hogy a családi kapcsolatok rendszerezése segítheti a felnőtteket is, akár abban is, hogy magabiztosabban adják át a családi történeteket. És mivel vizuális alkat vagyok, úgy gondoltam jó, ha ezek a kapcsolatok megjelennek képekben, a gyerekeknek ez is segíthet. Most akkor van egy “ötödik kislányod” is, Borka? Hogy magyaráztad el a lányoknak, hogy lesz egy mesekönyv, amiben Borka a főhős? Nyilván megkérdezték, hogy miért nem én, vagy én… Nem kérdezték meg. Az első mesekönyvemnek, a Világszámnak, ők voltak a főhősei, ahogy kell!  Mert a Borka csak Borka, de ők igazi világszámok, a férjemmel együtt. Amúgy persze igen, kicsit izgultam, hogy már elegük lesz Borkából, mire kézbe vehetik a könyvet. Amikor megkaptam a kiadótól, el is szaladtam a tiszteletpéldányokkal az oviba, suliba és mindegyik kislányomnak külön-külön azt mondtam, hogy: – Csukd be szemed, tartsd a kezed! És, amikor megfogták a könyvet és kinyitották a szemüket, ott igazi örömöt láttam. Sőt, a legkisebb, aki általában „plüssöt“ akar, amikor meglátta, hogy mit tart a kezében, azt súgta az oviban: Mama, ez a legjobb ajándék. És, aki ismeri őt, az tudja, hogy tőle ez nem udvariaskodás! Egyébként nagyon szeretnének egy kishúgot. És persze semmiképp nem pótol egy húgot, de azért elég jól megvannak Borkával. Sok kérdésben kikérem a véleményüket. Van tesztolvasás és tesztnézés a rajzfilmnél, amiben egyébként Minna lányom Borka szinkronhangja. A könyv borítójának szövegében az egyik mondat megfogalmazásában Paula segített. Léda a figurában adott tanácsot, Loli is véleményezett mindent. Amúgy nálunk szerencsére mindenki alkot, folyamatosan. A férjem például zenél a Kiscsoport együttesben. Ez a formáció alkotta a rajzfilm zenéjét.  Melyik téma volt úgymond a legnehezebb, amit elmeséltél a könyvben? Szó van a veszekedő szülőkről, de csak érintőlegesen. Direkt nem akartál a témába belemenni, mert ez egy ún. pozitív könyv? Nagyon fontosnak tartom ezt a témát, ezért is lett ez a rajzfilmsorozatunk első epizódja, A veszekedő szülők. Nem a családon belüli erőszakot ábrázoljuk, hanem a hétköznapokat megkeserítő zsörtölődéseket, zsémbeskedéseket, piszkálódásokat mutatjuk be, azokat az apróságokat, amelyek elharapózva tönkretehetnek kapcsolatokat, házasságokat. Ezekre szerintem odafordulással, humorral, nagyvonalúsággal, apró gesztusokkal van megoldás, ehhez ad ízelítőt a film. Nem tartasz attól, hogy ún. gender közösségek vagy feministák szóvá teszik, hogy a hagyományos értékek melletti kiállást? Nem. Helyesek az illusztrációk. Közösen alakítottátok ki Megyeri Annamáriával? Ancsa képi világa már akkor megfogott, amikor az első kitűzőt megvettem tőle a lányaimnak. Rögtön kiderült, ami persze a munkáin látszott is, hogy neki is lányai vannak, három. És a férje fantasztikus ember, aki mellesleg animációs filmeket készít. Velük készítettük a Borka és a varázsruha című rajzfilmet. Elkészültek a Borka könyvének folytatásai is. Néhány cím a tervézett epizódok közül: A kistestvérek; Meghalt a dédi; Adni jó!; Borka fél a sötétben; Az ígéret szép szó; Az elfelejtett születésnap….    A mesekönyvnek is lesz folyatása? Ha Borkát megszeretik, akkor szeretnénk majd további mesekönyveket, diafilmet és még sok mást. Jelenleg a Borka és a varázsruha című rajzfilmsorozatunkon dolgozunk. A kistestvérek című rész januárra elkészül, a Meghalt a Dédi és a Borka fél a sötétben című 3-4. epizód támogatására az MTVA-hoz pályáztunk. Bízunk a folytatás lehetőségében. Keresünk további támogatókat is, elsőként a sorozat, majd a kapcsolódó programelemek megvalósításához. Ezerrel dolgozunk a www.borkavilaga.com honlapon, ahol hamarosan meglepetés várja a kislányokat. És biztosra ígérhetem, hogy Borka egyik kistestvére fiú lesz, így, ha a mi családunkban nem is, Borkában behozzuk a fiús vonalat. Fotó: HORVÁTH PÉTER GYULA nullahegy.hu