dianna76 - moly,hu   Jobban tetszett, mint az előző kötet. Talán, mert nagyon ráhangolódtunk az idősekre, nagymamákra, nagypapákra, dédire. Ezzel kicsit tisztelgett a könyv (Balázsy Panna) a felmenők előtt. A nagyinál eltöltött idő, s a vasárnapi rántotthús és almáspite. Vagy a barátnő nagyijánál az ötórai tea, mellé egy kis házi linzer, s közben segít varrni, festeni, s még az sem tragédia, ha zölden virít a fürdőkád. Aztán ott van a Dunake(ö)szin élő, beondolált frizurájú dédike, aki „olyan, mint egy régi fénykép, kicsit megsárgult, de nagyon fess”. Aztán eljönnek az angyalok….. Nekem ezek a fejezetek nagyon melengették a szívemet. Persze tetszett a bontakozó gyermekszerelem, ami ugye még nem igazi, és sokszor csak a külsőségekre megy. Ahogy az ötletelés is tetszett a jelmezeket illetően, de említhetném a hörit is, ami végül csak megérkezett. Ahogy Szandra figyelgette Pötyit, eszembe jutott, hogy én ugyanezt tettem anno a papagájommal. Csak ültem a kalitka előtt, s tanulmányoztam ahogy jön-megy, ahogy forgatja nyelvével a magot, s végül feltöri, hogy a héjat lepottyantva a finom magbelet lenyelje, ahogy nyújtóztatja a szárnyait, vagy ahogy locsolja a hátára a vizet pancsolásnál. Nekem ez a kisregény egy kicsit nosztalgikus volt (a megjelenő modern dolgok, eszközök ellenére is), s pont ezért tetszett.