Sem embernek, sem kengurunak nem való hosszú időn keresztül a tengeren hánykolódni. Ezért aztán kitörő örömmel fogadták a láthatáron kibontakozó szárazföldet. Sziklaszirtet, erdőfoltot, homokos tengerpartot láttak. Még egy kikötőnek örültek volna nagyon. A hajónak nem voltak matrózai, vagy legénysége, egyedül félig-meddig egy kapitánya. De ő, ugyebár, ahelyett hogy tisztességgel a munkáját végezte volna, inkább SMS-ben zsarolta az utasait.  Bújócska vállalta magára, hogy kiköt a kalózhajóval a szárazföldön. Ugyan korábban még sosem próbált ilyet, de más vállalkozó szellemű híján megnyerte a feladatot. Szeretke izgatottan figyelte, ahogy egyre közelebb kúszik a szárazföld, Bújócska pedig oda sem néz. Ehelyett Damillal egyeztet, felmászik az árbocra, lasszót fon a hajó fedélzetén szétszórt kötelékekből, bemegy a kapitányi kabinba, és olyan mozdulatokkal, mint aki biztos a dolgában, rohangál fel s alá a fecske fürdőnadrágjában. Mindezek eredményeként végül biztonságba helyezi a szárazföldön a hajót. Ennek örömére Szeretke, Bújócska és Damil összeölelkeztek. Jó volt újra stabilan megállni a lábukon. Ugyan nem tudhatták, melyik országban, egyáltalán melyik földrészen vetődtek partra, mégis biztonságosabb közelségben érezték magukat az otthonukhoz, mint az elrablásuk óta bármikor. Ez az érzés könnyen megszédítheti az embert. Hát még ha az előbb sikeresen kötött ki a szárazföldön egy kalózhajóval! Bújócskának szép lassan a fejébe szállt az önbizalom és a siker különös keveréke. – Tudjátok, mit? Szerintem pattanjunk meg innen! Nem vagyunk már a tenger közepén. Nem vagyunk többé a kalózhajón. Egyáltalán, foglyok se legyünk tovább! – Csitt, nehogy meghallja a kalózkapitány! – mondta Szeretke. – Ugyan, régen magunk mögött hagytuk már a kalózhajót. – Nem tűnt fel, hogy a kalózkapitány mindent hallott, amit beszéltünk? Mi van, ha mikrochipet ültetett a bőrünk alá, és most is mindent lát és mindent hall? – Nem hiszem, hogy így lenne, de ha mégis, akkor ezt neki! – mondta Bújócska, és olyan kézmozdulatot tett, ami méltán haragra gerjeszthetné bármelyik kalózkapitányt. – Látod? Semmi. Vagy nem látta, vagy nincs hatalma felettünk, mióta eltávolodtunk a kalózhajótól. Azt mondom, hogy fussunk be az erdőbe, húzzuk meg magunkat, keressünk valami harapnivalót – éjszaka akár porig is égethetnénk a kalózhajót –, aztán nyomás haza. Ugye, Damil? – Befejezted? Amikor megismerkedtünk, azt hittem, hogy Damil együgyű, de most már látom, hogy inkább te vagy ütődött. Először is, nem tudjuk, hol vagyunk. Csak annyit, hogy egy édesvizű tenger partján valahol. Másodszor, a kalózhajó az egyetlen járművünk. És valami csoda folytán még vezetni is megtanultad. De te inkább felgyújtanád… És harmadszor: a kalózkapitány világosan fogalmazott az SMS-ben. Ma éjfélig hozzunk egy mázsa puszit, és megszabadulunk. Ha elszöknénk, szerinted nem bukkanna a nyomunkra? Szerinted nem tudna még egyszer elraboltatni egy kalózhajóval a kád pótlefolyóján keresztül? Mit számít, hogy felgyújtod ezt a hajót? Majd lesz neki másik, lehet, hogy még hatalmasabb. Bújócska ingerült lett, amiért a lelkesedését és a (szerinte még mindig jó) tervét csak úgy lesöprik az asztalról. – És mi van akkor, ha a kalózkapitány nem tartja a szavát? Ha ki tudja, hogyan, de sikerül összeszednünk egy mázsa puszit, és még úgy sem enged minket szabadon. Hiszen aki hozott neki egyszer egy mázsa puszit, az majd legközelebb is hoz még egyszer ugyanannyit. Sőt lehet, hogy egy tonnát kér majd, vagy milliótonnát. Akkor mi lesz, he? Cuppogtatunk majd mindenkit, akivel találkozunk, puszit koldulunk az útszélen, és akkor sem lesz elég neki. Mi van, ha innentől örök életünkben jól a nyakunkra jár majd a kalózkapitány? – Nem hiszem, hogy ezt tenné. Tudod, mit jelent az, hogy betyárbecsület? Azt, hogy egy betyár tartja a szavát. Nem támadja hátba, nem lopja meg, nem öli meg egyik betyár a másikat, ha a szavát adta. Remélem, hogy létezik kalózbecsület is, és a kalózkapitány tartja a szavát. – És ha nem? – Akkor én fogom felgyújtani ezt a nyomorult kalózhajót, a kapitánnyal együtt, úgy, hogy még az űrből is látszani fog a lángja. Áll az alku? – Szeretke inkább fáradtan, mint ingerülten nézett Bújócskára és Damilra. Szinte meg sem lepődtek azon, hogy Damil erszénye megint pityegett egyet. ÁLL AZ ALKU – SMS-ezte a szokásos szűkszavúságával a kalózkapitány.