Vujovits Júlia A fergeteges Danny bá visszatért! Danny bá' a világ leglelkesebb fiatal tanára! Vele még a gabonatermesztés története című kiállítás is egy életre szóló kaland. Kell ennél több? Hiszen egy remek tanár szinte bármit izgalmasan és interaktívan tud tálalni, mer hibázni, partnerként tekint diákjaira és erősségeikre koncentrál hibáik helyett. Itt a Danny bá’ kézen áll, a Danny bá’ és az eleven osztály folytatása! Danny bá’ azért szuper tanár…   Öt ok, amiért neked is muszáj megismerned a legjobb fej tanárt! … mert törődő Tobias tipikus „rosszgyerek”. Vagy inkább meg nem értett gyerek? A suliban csak annyi látszik, hogy túl mozgékony, nem figyel, koszos, nem írja meg a házit. De vajon miért viselkedik így? Mert direkt bosszantani akar másokat és ennyire nem érdeklik az elvárások? Természetesen Tobiasnak NEM eltökélt szándéka, hogy kiszúrjon a tanáraival, hanem ezek jelzések, melyek arról árulkodnak, hogy valami nem stimmel otthon. Osztályfőnöke talán tudja a problémák okát, de a durva fegyelmezésen kívül nem sokat tesz annak érdekében, hogy megoldódjon, esetleg enyhüljön az ügy, vagy legalább a fiú kicsit jobban érezze magát az iskolai közegben. Ám a szülési szabadságra távozó tanárnőt egy új fiatal tanító váltja fel, Danny bá’, aki óriási hatással van Tobias életére. Danny bá’ kötelességének érzi, hogy a felszín mögé nézzen és kiderítse, mi nincs rendben a fiú családjában. Lassan derül ki az olvasók számára, hogy Tobias anyukája depressziós. Mióta a férje meghalt, nincs ereje felkelni az ágyból. Nincs ereje dolgozni. Nincs ereje beszélgetni. Nincs ereje ellátni a fiát sem. „– És gondoskodnak rólad? – Bólintottam. Én gondoskodom magamról, ami azt jelenti, hogy gondoskodnak rólam, nem? Az anyukám mindig az ágyában fekszik, de ezt nem akartam Danny bának elmondani. Még azt hinné, hogy anyu lusta.” Danny bá’ úgy próbálja orvosolni Tobias helyzetét, hogy ő maga készít neki szendvicset reggelente, sőt pénzt is kölcsönöz az osztálykirándulásra. Talán nem ez a legmegfelelőbb és fenntarthatóbb megoldás, de az biztos, hogy megbizonyosodhatunk Danny bá’ arany szívéről és emberségességéről. … mert minden gyerek érdekli Az összes diákja problémáit, félelmeit, habitusát és egyéni igényeit figyelembe veszi. Az önbizalom-hiányos Rashida lassan magára talál, Tobias kedvenc helye hirtelen az iskola, és többé a szorzótáblára sem főellenségként tekint, Sam, aki eddig „allergiás volt az olvasásra” (azaz diszlexiás) hirtelen megtáltosodik. Csodát tesz egy igazán elhivatott és lelkes tanár! „Rashida volt az. Esküszöm. Szinte soha nem mond semmit, olyan csöndes, mint egy kisegér. És ő, aki mindentől és mindenkitől folyton megijed, most azt kiabálta, hogy „juhú”!” …mert képes elismerni, ha hibázik Danny bá’ még csak gyakorló tanár, ezért kicsit bizonytalan és ezt nem is mindig próbálja leplezni. Egyfajta szolidaritás és összetartás alakul ki köztük az osztállyal, hiszen mind diákok, igaz, a gyerekek általános iskolában, Danny bá’ meg az egyetemen. Ő nem egy  hatalmaskodó tanár, aki saját tekintélyének megőrzését tekinti első számú küldetésének, számára nem gond beismerni, ha hibázott vagy nem tud valamit. Számomra nagyon szimpatikus az az üzenet, hogy a tanár is hús-vér ember, aki igenis elront néha dolgokat, de ez nem ront kiválóságán. Van annyi önbizalma, hogy nem rejti véka alá gyengeségeit, ezzel is őszinteségre nevelve diákjait. „– Semmi sem jut eszembe! – felelte Danny bá’ kétségbeesetten. Ja tényleg, néha elfelejtem, hogy Danny bá’ gyakorlótanár, és még ő is iskolába jár.” … mert a 21. században él Danny bá’ oktatási módszerében is erősen tükröződik, hogy ő már bizony Y generációs. Minek kell valami olyasmit bemagolni, amit bármikor megtudhatunk az internetről? Miért nem használjuk ki a diákok egyéni erősségét, tehetségét és osztjuk meg a munkát az osztályban? Miért oktassunk valamit unalmas könyvekből, ha tanulmányi kirándulás során vagy izgalmas filmek által is lehetséges?   „És nekem a módszere is tetszik. Mi a csudának kéne nekünk is mindent kiszámolni, ha egyszer Tom már megcsinálta a feladatokat? Az olyan lenne, mintha… képzeld el, hogy építőmunkás vagy, és a munkatársad lekövez egy szuper kis utcát. Csak nem fogod azt mondani, hogy: „Jó, akkor én is lekövezem ugyanezt az utcát!” Mekkora hülyeség lenne már!” … mert egyenlő félként tekint a diákokra Danny bá’ huszonpár évével valahol a kamasz és a felnőtt lét határán egyensúlyozik. Ennélfogva képes egyfajta mediátor szerepet betöltve közvetíteni a két világ között. Már elég felnőtt, hogy egyedül eligazodjon a nagyvilágban és szót értsen az igazgatóval, de elég közel áll korban, hogy egyenesen, gügyögés- és sallangmentesen beszéljen fontos témákról az osztályával. Partnerként tekint a srácokra, ezért őszintén elmondja örömét és bánatát. Ezek a beszélgetések nem csak érettebbé, megértőbbe teszik a gyerekeket, hanem belekóstolhatnak a felnőtteket foglalkoztató témákba, mint például a családtól való elszakadás vagy a szerelem. „– Nekem is össze van törve valamim – szólalt meg félénken Danny bá’. Végignéztem rajta tetőtől talpig. Ott ült a tanári asztalon, a lába a széken, szóval mindene jól látszott. – Egy olyan testrészem, amit nem lehet begipszelni – magyarázta. – Az orrod! – kiáltott fel Lena. – Az izéd! – kiáltott fel Winston. – Nem – vágta rá Danny bá’. – Egyik sem talált. Akkor rájöttem. – A szíved! – kiáltottam. – A szíved van összetörve! Danny bá’ szomorúan bólintott.” Kinek ajánljuk? A 8-12 éves korosztálynak   Miért? - mert vicces és kalandos - mert jó apropót ad, arról gondolkodni és beszélgetni, hogy milyen egy jó tanár - mert felhívja a figyelmet az elhanyagolt gyerekekre és ennek jeleire - mert a Danny bá’ első részének izgalmas folytatása!   (3) Danny bá' és a matekrap>> vissza a sorozathoz