A világraszóló kiállítás Hű, de jól néz ki!- kiáltott fel Ahmed, miközben a vállam fölött leskelődve belenézett a jegyzeteimbe. – Nagyon tetszik, ahogy Íziszt lerajzoltad… Szerintem Thotnak is tetszenek a rajzaid. - Pssssssssszt! – fojtottam belé a szót.- Vedd már észre magad! Sir Alexander előadásán ülünk. Ráadásul nem is lett volna szabad elhoznod Thotot. Tudod, milyen csintalan majom… - Jól van, na- válaszolta Ahmed suttogva.   - A lényeg úgyis csak most jön, amikor megmutatják a papiruszt. Ugye te is várod már a pillanatot? - Ja, nagyon. Kíváncsi vagyok, hogy a valóságban is olyan rossz állapotban van-e, mint a képeken… Ahmed a szájára szorította a kezét, hogy elfojtsa a kacagást, és közben egészen furcsa hangokat adott ki magából. Csakhogy ezzel éppen ellenkező hatást ért el: mindenki figyelmét felhívta magára. Sir Alexander egy másodpercig szigorúan ránk nézett, hogy maradjunk csöndben, de az előadást egy pillanatra sem szakította meg. Legalább egy órája beszélt már egyfolytában a papirusz értékeiről, és annak a fontosságáról, hogy végre újra Egyiptomban lehet.   (3) A szfinx titka

vissza a gyermekregényhez