Hintafa blog   Visszatért Mattie bolondos nagycsaládjával és ahogy reméltük, a sorozat harmadik kötetében sem férnek a bőrükbe! Chris Higgins könyvei olyan sok kellemes percet szereztek eddig, hogy az újabb részek szinte már magától értetődően kerülnek az olvasási listára. Az angol írónő nevét érdemes észben tartani, mert amikor beindul az olvasási kedv, akkor példátlan ritmusban fogyasztják a gyerekek a könyveket.     Higgins könyveit elsősorban a már gyakorlattal rendelkező kisolvasóknak ajánlom, akiknek már nem okoz gondot a betűk kisilabizálása, összeolvasása és szert tettek némi gyakorlatra ezen a téren. Bár kedves és szelíd hangulatukat tekintve egy 7 éves érdeklődését könnyedén lekötik, a még csak kezdő szintet taposó olvasó könnyen elfáradhat, mire az oldal végére ér. Második osztály elejére/közepére már jóval edzettebbek. (Értem ezt mindazokra, akik úgy kezdik az iskolát, hogy nem tudnak olvasni.) Lee Wildish kedves illusztrációi aranyos hátteret biztosítanak és jól lazítják a rendesnél valamivel megnövelt méretű betűket.    Szinte vétek kihagyni a Bolondos család sorozatot. Egyrészt bizonyos szempontból mindannyian egy bolondos családban élünk, ez megteremti a kapcsolatot az olvasó és a történet szereplői között. A mások bolondos családjára mindig örömmel csodálkozik az ember, főképpen akkor, ha még csak másodikos, vagy harmadikos. Van ebben valami megnyugtató, hogy másutt is kicsit lököttek. Másrészt Higgins a harmadik kötetben különösen érdekes kalandokba keveri a Butterfield-klánt. A nyaralásból visszatérve elkezdődik az tanév és Stanley is iskolás lesz. Az aggodalmairól naprakész listát vezető narrátor, Mattie válláról azonban hamar legördülhet a teher, a kisfiú remekel az iskolában. Olvasni például olyan kiválóan tud, hogy versenyt is nyer. Látszólag minden csodásan alakul, V mégis egyre többet ül a rossz gyerekek székében és otthon is tüntetően sokat komiszkodik. Különösen ha az olvasásról van szó.   A hamarosan bővülő családban V problémája eleinte nem tűnik többnek átmeneti szeszélynél. A szülők is így vannak vele, mígnem sűrű könnyhullatásig és garázdaságig eszkalálódnak az események. A családi vészhelyzetet és V olvasási kedvét végül nagyi menti meg. És meg kell mondjam, hogy nagyon tetszett a megoldás. Mert bár gyanakodhattak volna a szülők, hogy az egyébként mindenben nagyon rendes és pedáns, komoly matematikai tehetséggel bíró Vera Lynn valamilyen nyomós okból kifolyólag utálhatja az olvasást, egy ekkora családnál (plusz a kutya) bizony jól jön a jószándékú nagyszülői segítség.  Bár a főszereplő lány, a sorozat mégsem viseli magán a tipikus lányos/fiús vonásokat. Nem mintha baj lenne azokkal a könyvekkel, azokra is szükség van. Higgins könyvei lányok és fiúk számára  egyformán érdekesek. És ha már érdekességnél tartunk, a cornwalli szerző volt a helyi mondákból is ügyesen becsempészett néhány figyelemfelkeltő apróságot.  Természetesen az előző részek nélkül is érthető harmadik rész, de annyira szerethető a többi kötet, hogy kár lenne kihagyni. Egyébként ár-érték arányban nagyon is versenyképes a sorozat (akár osztálykönyvnek, vagy jutalomkönyvnek is remek választás). A fordítás Vajda Nagy Ágnes gördülékeny munkája. Végül, de nem utolsó sorban mindig nagy örömet okoz, ha olyan inspiráló példákról olvas a fiam, mint Mattie és testvérei, akik kertészkednek, gördeszkáznak, olvasnak, rajzolnak. Mára az élet elengedhetetlen részei az okoskütyük, de szeretném, ha minél több offline időben lenne részük. A lelkesedés, ahogy Mattie a denevéretetőjéről mesél roppant ragadós. (Apósom örülni fog az újabb kihívásnak.)   vissza a sorozathoz