Lengyel Szilvia: Kicsi krimi A fiatal író gyerekkrimi sorozatának első darabját olvashatjuk – nagy izgalommal. Nem elírás, tényleg nemcsak a hallgatóság lelkesedik a soron következő fejezetekért, hanem a felolvasó is. Pötyi és Pepita barátnők, egy osztályba járnak. A két kislány kalandja egy, a felnőttek által, célzatosan számukra kitervelt rejtély, aminek ők lesznek a kinyomozói, megfejtői. Kulcsot találnak az utcán, amelyhez meg kell keresniük a zárat, vagyis a ládikót, amit ez a kulcs nyit. A nem túl hosszú történet hét fejezetének során végül minden kiderül, és mindenki boldog. Kertész Edina az éppen olvasni tanuló célközönséget szólítja meg, ezért a fejezetek rövidek, a történet fordulatos, izgalmas, jól olvasható, szókincse igényes. A kiadó nagy figyelmet fordított a megjelenítésre, a tagolásra, a szöveg betűméretére. Sikerült jól eltalálni az arányokat, a könyv is pont illeszkedik a kis gyerekkezekbe. Látszik, hogy az író gyakorlott meseolvasó anya, aki az esti kötelező körök során nemcsak saját stílusát alkotta meg, de megjegyezte a gyermekek igényeinek is minden részletét.   Cukorkás bolt, hógömb, majom, vágyott kiskutya, bűbájok, rengeteg szerethető apróság, a közönségnek nem lehet hiányérzete. A gyerekek több kötetre osztott várakoztatása is jó ötlet, és persze segítség is az elfoglalt szerzőnek. A sorozat következő epizódjai közt eltelt időben újraizgulhatók a régebbi részek. Jelenleg két újabb kötet kapható A zenélő doboz  és Az álszakáll címűek, és természetesen ezek önállóan is élvezhetők. Nagyon jó – olvasásra ráhangoló, betűket megszerettető – kis mesék ezek, ugyanakkor a hat év körülieknek (ha történetesen még nem tanultak volna meg olvasni öntevékenyen) tetszeni fog felolvasva is.   És ami számomra is nagyon fontos: nincs a mesében félelemkeltő elem, szereplő. Mint a példa mutatja, nem muszáj mindig egy gonoszt (negatív hőst) is belegyömöszölni a mesébe, anélkül is működhet a történet. A könyvet Horváth Mónika illusztrálta, nagyon szerényen. Elsősorban kisiskolásoknak szól a mese, és bár lehet, hogy a kis olvasók még várnák a sok színes rajzot, de ebben a korban már muszáj nagyosodni. Amiben az is benne van, hogy kezdjenek csak ráhagyatkozni a saját képzeletükre. Lehetne több a kép, de jó így is. Szülőtársaim, remélem, fölvettétek a karácsonyi listára A rejtélyes kulcsot. (De ha nem, még utólag sem késő.) Mert könyvből sosem elég, pláne egy hosszú téli szünet alatt. Mészöly Ági: Kisvárosi kalandok A krimi, mint műfaj az utóbbi évtizedekben beszivárgott a gyermekirodalomba is. Szinte minden korosztálynak számtalan bűnügyi regény, sőt sorozat készül. Előbb külföldi művek fordításait favorizálták a kiadók, (például az Irene Adler által jegyzett Sherlock, Lupin és én – könyvek), mostanra viszont már több magyar szerző is előrukkolt kisebbeknek vagy nagyobbaknak szánt nyomozós sztorikkal. Finy Petra a Zöld Cirkuszban, Pacskovszky Zsolt az álomvilágban képzeli el a megoldásra váró rejtélyeket. Ezekben a regényekben általában átlagosan (vagy csak egy kicsivel átlag felettien) okos, bátor, vagány gyerekek hárítják el a közvetlen környezetüket (vagy akár az egész világot) fenyegető veszélyeket, vagy oldanak meg olyan bűneseteket, melyek vagy el sem érik a felnőttek és/vagy a hivatalos szervek ingerküszöbét, vagy meghaladják a képességeiket. A Naphegy kiadó ebben a műfajban Kertész Edina Pötyi és Pepita nyomoz című sorozatával indult az olvasók meghódítására. Az önálló olvasásra is ajánlott, hét-kilenc éveseknek szóló mesekönyvekből már a harmadik került a boltok polcaira, ezúttal Álszakáll címmel. A történet szervesen kapcsolódik az előző két részhez. Szereplőit, azaz Pötyit, Pepitát, Galuskát és a gyerekcsapat tagjait ismerősként köszönthetjük, ismerősek a helyszínek és néhány fontos eszköz is, de a könyv nyugodtan olvasható az előzmények ismerete nélkül. Az Álszakáll cselekménye annak ellenére logikusan felépített, hogy a történetben, mint azt a Rejtélyes kulcsbanvagy a Zenélő dobozban megszokhattuk, nagy szerepe van a csodának, a varázslatnak is. A reális és a mágikus világ gyermeki természetességgel kapcsolódik össze, hatással van egymásra, határaik átjárhatóak. A konfliktus okozója végeredményben pontosan ez az átjárhatóság, hiszen a negatív főhőst, Bajkötő mestert ugyanis épp a zenélő dobozból előbújó varázsigék vonzzák Pötyiék városába, tehát áttételesen ők tehetnek arról, hogy a gonosz varázsló (aki a tőle elvárt összes attribútumot hordozza) pont az ő városukban próbál világhatalomra jutni. Szerencsére nem csak a baj bevonzásában, hanem megoldásában is jeleskedik a gyerekcsapat, az emberiség megmenekül, sőt, még egy meg nem értett és elhanyagolt gyerekszereplő is a javulás útjára tér a regény végére. A mese már csak terjedelme miatt sem rejtegethet nagyon meghökkentő fordulatokat vagy milliméterpapíron kiszámított és pontosan megrajzolt jellemeket, hiszen elsősorban kisiskolások számára írta Kertész Edina, e korosztály olvasásélményét pedig nagyban a cselekmény határozza meg. A szereplők meglehetősen tipizáltak, de ennek ellenére nem klisések, szerethetőek és életszerűek. Kapcsolatrendszerük átlátható és követhető, motivációik érthetőek és átélhetőek, főként az elhanyagolt, figyelemre éhes Ebecki Sanya szerzi meg pillanatok alatt az olvasó szimpátiáját. A felnőtt szereplők természetesen fokozottan esetlenek és nem állnak a helyzet magaslatán, főként azok nem, akiknek nincs közük a varázslatos világhoz sem. A könyv nyelvezete világos, finom humorral fűszerezett. Szókincse változatos, alkalmas arra, hogy az ifjú olvasók észrevétlenül megismerkedjenek egy-egy kifejezéssel, anélkül, hogy a tanító szándék átsütne a szövegen. Az Álszakállt, csakúgy, mint a Pötyi és Pepita nyomoz előző köteteit, Horváth Mónika illusztrációi díszítik. A képi világ esztétikus, varázslós történethez méltóan sejtelmes, egységes. Különleges a mesekönyv formátuma is, szinte zsebkönyvnek nevezhetnénk. Könnyedén pakolható kirándulásra, hosszabb vonatútra, iskolatáska titkos zsebébe akár. A történet befejezése nyilvánvalóvá teszi, hogy bőven vár még megfejteni való rejtély Pötyiékre, így az olvasóknak nem kell nélkülözniük a két barátnő újabb kalandjait.