De nemcsak a termetük és a természetük más; másfajta a viseletük, másfajták a szokásaik is, mint az erdőn kívül élőké. Legszebben a badeni Fekete-erdő lakói öltöznek. A férfiak szép, dús, bozontos szakállt növesztenek, és fekete zekét, ráncos, buggyos, bő nadrágot, piros harisnyát és nagy karimájú süvegkalapot hordanak. Megjelenésük csupa tiszteletet parancsoló komolyság, bár kétségkívül van benne valami különös. Általában üvegfúvással foglalkoznak, de órákat is készítenek; a fél világot bejárják az árujukkal.   Wilhelm Hauff, a klasszikus német meseirodalom világszerte ismert szerzője ezúttal Svábföldre, a híres Fekete-erdő titokzatos, komor, de varázslatos világába röpít el bennünket. Hőse, Munk Péter azt az általános emberi tulajdonságot képviseli, miszerint ritka, hogy valaki megelégedjék azzal, amibe beleszületett.     A fenyves szellemeihez fordul segítségért, hogy hőn áhított vágyát, miszerint gazdag és híres legyen, megvalósíthassa.   De vajon boldog lehet-e úgy, ha mindezért cserébe a legbecsesebb kincsét, a szívét kell föláldoznia?           A gyermekirodalom klasszikusai címet viselő sorozat újabb darabja egyben a Wilhelm Hauff meséit felvonultató kötetek (A kis Mukk; Orros, a törpe) befejező része, amelyet ezúttal is a könyvszakma által számtalan díjjal jutalmazott Szegedi Katalin alkotásai tesznek felejthetetlenné. (illusztrációk forrása: Szegedi Katalin weblapja)