A könyvek tipográfiája   - Betűméret: 13 pt, - betűtípus: Archia. A könyv gyermekek által könnyen olvasható, talpas betűtípust használ, nem pedig az elterjedt „játékos”, de kisiskolások számára nehezen olvashatót. Tartalma Hétköznapi, valós történeteket mond el, melyek a gyermeki képzelet által izgalmas kalanddá alakulnak át, s átvezetnek a felnőttek által rég elfeledett gyermeki fantázia világba. "A meséim témáját gyermekeim mindennapjai ihlették (a két főszereplő a két kisebb gyermekem), a gyermeki varázsvilág életre hívásához pedig saját gyermekkori emlékeimet és érzéseimet hívtam segítségül, melyek úgy hiszem, mindannyiunkban ott élnek valahol legbelül." Illusztrációja A kötetek részletgazdag, kézzel rajzolt illusztrációkkal készült, mely képzeletre inspirál, így sokáig nézegethető. Szöveg- és mondatszerkeztése A könyv szándékosan rövid, egyszuszra önállóan elolvasható, hogy gyors sikerélményt adjon, és motiválja a gyermekeket egy újabb könyv elolvasására. Egyszerű mondatszerkezetekkel íródott, hogy szótagoló olvasással is könnyen érthető legyen. Kötése Kemény fedéllel, minőségi belívekkel készül, hogy ellenálljon a sokszori forgatásnak.   A sorozat meséi: (1) Levi legyőzi az álomszörnyet (2) Levi, Szonja és a katica barátsága (3) Levi és Szonja elűzi a jégesőt (4) Levi kilesi a Fogtündért (5) Levi és Szonja találkozik a krampusszal A mesekönyvek Inspirálója legkisebb fia, az akkor éppen első osztályt végző Levente volt, akit az elsősöknek szóló könyvek nem lelkesítettek.    Neki és róla, illetve akkor 2 éves húgáról íródott a "Már egyedül olvasok" rendhagyó mesekönyv sorozat, mely a kisiskolások megváltozott igényeirefókuszál a mai gyermekek perspektívájából. Levi, Szonja és a katica barátsága   Lupták Krisztina vagyok, 3 fiú és 1 kislány boldog édesanyja, a gyermek lelkek ismerője, az olvasás és írás szerelmese. Nagycsalád és munka mellett írói szenvedélyemnek akkor engedtem utat, mikor legkisebb fiam iskolás lett, de az elsősöknek szóló könyvek nem lelkesítették. Azt akartam, hogy megszeresse az olvasást. Rövid, könnyen követhető olvasmányt akartam kezébe adni, ami elég magával ragadó ahhoz, hogy belefeledkezzen és végigolvassa, hogy sikerélménye legyen. Így hát magam írtam egyet, amit aztán még közel egy tucat követett. Mert lehet-e ellenállni a gyermeki kérésnek: „Anya, még, még, légysziii!”? Ami egy idő múlva már nem csak otthonról, hanem a rokoni/baráti körből is érkezett. Így örömmel adtam meg magam a meseírásnak.   Könyveimet férjem illusztrálja, valódi, részletgazdag kézi rajzokkal, melyek hűen tükrözik meséim atmoszféráját. Levi, Szonja és a katica barátsága   Mikor megszületett az első könyv, és megmutattam néhány ismerős anyukának, az egyik anyuka kislánya álmélkodva jegyezte meg: „De jóóó! Ezt valaki KÉZZEL rajzolta!”.   Fiam azóta is szereti hosszasan nézegetni a sok apró részletet a képeken, mint egykor jómagam is a régi, gondosan illusztrált mesekönyvekben. (Lupták Krisztina)