Vujnovits Júlia   Pungor András, akit politikai újságíróként ismerhettünk meg, azt mondja, egy komoly szakértelmet igénylő cikknél jóval nehezebb gyerekeknek írni. Ő mégis könnyedséggel ragadja meg az ötéves Tomi jellemét, aki végigvezet minket az ötödik kerületi kalandos napjain. Neked is rendszeresen eltűnik a zoknid egyik párja? Ugye egyetértesz abban, hogy ez nem a te hibád, hanem a mosógépben vagy egy zoknifeketelyuk, amelyik magába szippantja szeretett ruháinkat? Vagy olykor egyszerűen csak fogják magukat a zoknik és útra kelnek. Nos, egyik főhősünk is egy ilyen komisz zokni. Tomi és Zozi legjobb barátok, mióta az eszüket tudják. Mivel a szivárványcsíkos Zozinak elveszett a másik fele, így most Tomi az ő elválaszthatatlan párja, ám Zozinak sajnos gyakran nyoma veszik. Tomi szülei erre csak legyintenek: Ugyan, Zozi mindig hazajön! Sajnos persze ez nem ilyen egyszerű, hiszen ehhez nyomozni, tervezni és akciózni kell. Ilyenkor Tomi felölti a sisakból, lézerkardból és búvárszemüvegből álló harci szerelését (űrkommandós lovag tudniillik) és indulhat is a kaland! Tomi mindig azt mondja, hogy a világ közepén él. Ami nem is áll olyan távol a valóságtól, hiszen a belvárosi Nyáry Pál utcában van a lakásuk. A nagy bérházban sok a hóbortos szomszéd. Gréti néni, aki csak angolul tud megszólalni, ha migrénje van, és egyesek azt beszélik, hogy jégkocka van a szíve helyén. A férje, aki megtanított egy pálmát beszélni, Vivi a Teszkós eladó, akinek hatalmas sárkány van a vállára tetoválva és Simon úr, akinek mindig büdös a lába. Az öt fejezetből álló mesekönyv epizodikus történtek laza láncolata, melyben részenként új ismerősök jelennek meg, fokozatosan beépülve Tomi biztonságos világába.  Egyszer valaki új költözik a házba, máskor a szomszéd házaspár unokája látogat el a mozgalmas házba vagy éppen a háztetőn ragadt tériszonyos macskát kell megmenteni, egy szóval mindig történik valami. Ovisoknak tökéletes, nyugodt hangulatú, de bátorság próbáló mesék, melyben az ismétlődő szokások és kifejezések miatt bárki könnyen bele tudja élni magát. Alapvetően a történet a realitás talaján játszódik, mégis pont annyi fantázia van benne, mint amit egy kisgyerek amúgy is megél a hétköznapokban. Élő plüssállatok, beszélő fák, megélt hősi csaták. Pár komolyabb témát is érint a könyv az alvós játék elvesztése miatt érzett szorongáson felül is. Az egyik az ovis szerelem. Először idegenkedtem a gondolattól, hogy az ötévesek világába is romantikát kell csempészni, de aztán eszembe jutott, hogyan soroltam nagycsoportban a „szerelmeim” nagyjából tíz pontból álló listáját a csoporttársamnak és milyen mértékben ment a féltékenységi harc az ovi udvarán. A másik ilyen téma a nagyszülők elvesztése. Tominak nem régiben halt meg a nagypapája és a nagyszülő házba látogatva a padláson bújócskát játszik a nagypapa régi kabátjával. Valaki elvesztésének feldolgozása nem könnyű feladat egy gyereknek és érdemes teret hagyni a könyv üzenete szerint, hogy saját tempójában értse meg a veszteséget beszélgetéssel, játékkal. Kinek ajánljuk? Akinek sok mókás szomszédja van. Akinek van olyan alvós játék, melyhez a végletekig ragaszkodik. Aki szereti a transzformereket, a jediket és a dinókat. Kinek nem? Aki szerint egy zokni nem lehet aranyos. Forrás: pagony.hu