Lopotnyik
2019.11.08. 16:48
8-10
Illusztrálta: Szőnyi Gergely
Kiadó: Cerkabella, 2014
Oldalszám: 148
Hogy mi minden történik a Pukkancs utca egyik vénséges vén bérházában, azt csak Lopotnyik tudja. Meg a barátja, Luca.
Lopotnyik, ha még nem mondtam volna, egy macska. Kopott szőrű, tépett fülű, kalandkereső kandúr, akinek meg sem rezzen a bajsza, ha egy hatalmas, rőtvörös patkánnyal, gonosz vicemanóval, vagy ősöreg, bugyborgó rémbanyával kell szembeszállnia.
(Részlet a regényből) 1. Lopotnyik és a banyabú-dugó Ismered-e a Pukkancs utcát? Hallottál-e már az ötös szám alatt álló vénségesen vén, vakolatköpködően öreg, cseréppotyogtató bérházról? S vajon tudsz-e arról, hogy ebben a roggyatag, négyemeletes építményben immár nyolcvan éve nem volt karácsony? Bizony, így van ez! Jómagam sosem jártam a Pukkancs utca 5-ben, ám van nekem egy remek cimborám, Lopotnyik. Na, ő mesélte az alábbi történetet, amit most megosztok veled. Lopotnyik, ha még nem mondtam volna, macska. Afféle kopott szőrű, tépett fülű, töredezett bajszú kalandkereső, aki már igazán sokat látott, nyalintott és szimatolt az életből, s úgy ismeri az emberi természetet, mint a saját mancsát. Történt egyszer, hogy karácsony közeledtével Lopotnyik, mint mindig, a város utcáit járta. Amerre csak nézett, színes fények ragyogtak az áruházak kirakataiban, csillámporos bodegák sorakoztak a hóloccsos sétálóutcákon, s az emberek titokzatos csomagokat hurcibáltak. Ráadásul egyre több olyan alak tűnt fel, aki a kabátja, sapkája, sálja mellé egy-egy zöld fenyőfát is magára öltött, mintha az kötelező viselet volna, s az alamuszi tűlevelek szurkálódása miatt fel-felszisszenve, ragyogó ábrázattal baktatott hazafelé. Kandúrbarátom, Lopotnyik ekkor tévedt először a Pukkancs utcába, és ott rögvest felfigyelt az ötös számú házra. Zöld szeme tisztán látta, hogy valami nincs rendben az épülettel. Míg tőle jobbra és balra, meg vele szemben is szinte minden ablakból barátságos fények szivárogtak, addig a vén vakolatköpködő sötéten, komoran böhömködött. Mivel Lopotnyik valóban szerette a kalandokat, gyorsan besurrant a tárt kapun, elosont a sajtszagú kukák mellett, majd a falhoz lapulva rácsodálkozott a bérház sivár udvarára. A macskák érzékei rend-kí-vül kifinomultak, így Lopotnyik egyetlen pillantással többet látott, egyetlen szippantással többet szagolt, és egyetlen mancstapival többet érzett, mint bárki más. A gangok girbegurba vaskorlátait lesve, a zárt ajtók résein át szivárgó illatokat szimatolva, tappancsaival a kopott lépcsőket érintve nyomban tudta, miféle emberek élnek az öreg épületben, s azok hogyan töltik a szeretet ünnepét. Böszörményi Gyula: Lopotnyik (Illusztrálta: Szőnyi Gergely)Például a földszinten élő Nyuszat úr és vénkisasszony lánya, Adalberta szívből úúútálta a karácsonyt. Ők sosem vettek egymásnak ajándékot, mivel az ilyesmit pénzpocsékolásnak gondolták – csakhogy (bár erről mukkot sem beszéltek) épp az ajándéktalanul eltelt ünnepek miatt voltak örökösen morcosak és sértettek. Adalberta azért vicsorgott, mert még egy fél diót sem kapott soha az apukájától. Nyuszat úr meg azért hörgölődött, mert a lánya soha nem főzött neki ünnepi vacsorát. Bezzeg az első emeleten lakó Csolovekék! Nagy család, voltak vagy nyolcan: apa-anya-nagymama-nagypapa-fiú-lány-lány, no meg a nyomott képű pincsi. Ők minden karácsonyra több hullámban elkövetett, vad nekibuzdulással végrehajtott bevásárló-rohamokkal készültek. Ahányszor csak fordultak, a BMW-jük mindig dugig volt csomagokkal, amiket egymás elől takargatva cipeltek fel a lakásba, s rejtettek el a legkülönbözőbb zugokba. Mikor ezzel megvoltak, kezdődhetett a kincskurkászás! Mindegyikük azon ügyeskedett, hogy valamiként kileshesse, mit vett neki ajándékba a másik, meeert… Sosem találnád ki, miért! Hát azért, hogy megtudja, mennyibe került az ajándék, amit majd kapni fog. Bezony! Csolovekék szerint ugyanis az a legnagyobb szégyen, ha valaki olcsóbb kacattal lepi meg a másikat, mint amilyet ő vett neki. A második emeletre érve a kóborfajta Lopotnyik horpadt hasa nagyot kordult, s akkora éhkopp fogta el, hogy szinte beleszédült. Ez persze nem csoda, mivel Kispöcökné – szellőztetés céljából – kitárta a konyhaablakot, ahonnan csak úgy hömpölyödött kifelé a sok finom gőz. Lopotnyik orra nagy hirtelen halászlét, töltött káposztát, rántott húst, birkapörköltet, meggyes-almás-túrós-mákos rétest, bejglit és némi sült tököt volt képes megkülönböztetni. Az étkek mesés üzenetébe azonban keserű, konok bú is keveredett, mivel Kispöcök úr a tévé előtt folyton azon zsémbelt, hogy „Jó, jó ez a kis káposzta, de azért a mama rántott pontya, az volt ám az igazi”! Mivel szegény Kispöcökné minden karácsonykor ezt volt kénytelen hallgatni, végül mindig elsírta magát – így érthető, hogy a második emeleten se szerették a szeretet ünnepét. A harmadikon viszont… No, ott első hallásra úgy tűnt, hogy valaki túúúlságosan is szereti a karácsonyt, mivel Lopotnyikot olyan harsány nótázás fogadta, hogy attól majd leesett a füle. A nagygigájú Markoláb bácsi, aki az ünnepek alatt folyvást dajdajozott, most is agyonordította a karácsony szép csendjét. Akadt neki ehhez több kanna borocskája, sok rekesz söröcskéje, maga főzte pálinkája és akkora veres orra, hogy a városi cirkusz bohócai a csodájára jártak. Lopotnyik sosem állhatta a dínomdánom kétlábúakat, hát fújva-sziszegve rohant át a gangon tántorgó Markoláb bács
|
A ház boszorkánya, Topsics néni is segít neki néha amikor éppen akar. Lopotnyik és Luca furfangos vagy éppen szívszorító kalandjai során a sok mogorva, magának való lakó is összebarátkozik, és édes-habos málnaszörpből is folyik elég! Bajban vagy és nincs kiút? Hívd gyorsan a hős kandúrt! Füle tépett, bajsza kajla, Lopotnyiknál nincs jobb macska!
Tartalom
1. Lopotnyik és a banyabú-dugó 5
2. Lopotnyik és a nyárnyafi-nyűg 14
3. Lopotnyik és a nyaminyamm-nyavalya 22
4. Lopotnyik és a grimbusz-hörrenet 30
5. Lopotnyik és a nyau-nyúzó 40
6. Lopotnyik és a pince-padlásos kalandtúra 49
7. Lopotnyik és a vice-vihornyák 60
8. Lopotnyik és a Mikulás-csíny 72
9. Lopotnyik és elbanyásodási-nyomozás 82
10. Lopotnyik és a négykerekű holnaplátó 95
11. Lopotnyik és az Ödön-döndülő 108
12. Lopotnyik és bugyborgó báb 120
A Gergő-sorozat írója, ifjúsági, sci-fi és fantasy regényeket, novellákat ír, különleges mitológiai, népmesei elemek felhasználásával. Színpadi, rádiós és televíziós munkái is jelentősek.
Kétéves korában izomsorvadásos betegség következtében súlyos mozgássérült lett. Gyerekkorát egészségügyi gyermekotthonban tölti, 10 évesen kezdett el írni. A 80-as évektől cikkei, glosszái és novellái jelentek meg az Élet és Irodalom, Emberhalász, Debreceni Napló, Magyar Ifjúság, Ifjúsági Magazin és más folyóiratok hasábjain.
1986-ban megalapította a Mozgássérült Eszperantisták Levelező Körét. Amatőr színjátszó csoportot alakít.1997-ben beválogattak az Élet és Irodalom legjobb novellistáit közlő antológiába. 2002-től a Magyar Hírlap rendszeresen közli publicisztikáit. Müller Péter Sziámi ösztönzésére kezdett el gyerekeknek írni.
A Gergő és az álomfogók megírásához a budapesti Sziget Fesztiválon szerzett élményei is hatással voltak rá. A Gergő és az álomfogók című meseregényével lett országosan ismert 2002-ben. A Gergő-sorozat második kötete (Gergő és a bűbájketrec) 2003-ban Magyarországon az év sikerkönyve lett. 2003-ban feleségével, Cséplő Noémival megalapították az Álomfogó Varázslat „táv-bűbájosképző” levelező iskolát gyerekeknek és felnőtteknek, melynek célja az általános műveltség, hagyományőrzés és olvasásra-nevelés elősegítése.
|
|