Volt olyan mese, amit gyerekként akár százszor is képes voltál meghallgatni? Ha igen, mi volt az? Érdekes, mert kisgyerekként egyáltalán nem kötöttek le a könyvek, inkább a rajzfilmekért voltam oda. Volt viszont egy könyv, amit rengeteget bújtam (lehet, csak a színes rajzok miatt), ez pedig a Borcsa boszorka kalandjai. Kamaszként szerettem meg igazán az olvasást, most pedig mindent megveszek magamnak, ami akkor kimaradt! Honnan gyűjtesz inspirációt a munkádhoz? A legtöbb inspirációt az Instagramról gyűjtöm. Sok kedvenc alkotóm van itt jelen, akiknek követem a munkáit, illetve rendszeresen járok könyvesboltokba kutakodni a friss darabokért. Elképesztő, mennyi szuper könyv jelenik meg! Úgy tudom, Fekete András abszurd és vicces kötetéhez kézzel készítetted az illusztrációkat. Kérlek, mesélj kicsit arról, hogyan készülsz fel a munkára, és arról is, milyen technikával alkottad meg a regények világát! Régóta szerettem volna kézzel illusztrálni egy történetet, és ez a mese a legjobb alkalom volt erre. Szerencsére András és Kovács Eszter - a könyv szerkesztője - is nyitott volt rá. Eddig csak digitálisan illusztráltam, így rendesen ki kellett mozdulnom a komfortzónámból. Sok próbarajzot készítettem, mire megtaláltam a könyv vizuális stílusát. A képeket csőtollal rajzoltam és fekete tussal festettem ki, aminek árnyalatait a tinta vízzel való hígításával értem el. Még a könyvfesztiválon szereztem be Dániel András - A nyúlformájú kutya című könyvét, ami nagyon inspiráló volt számomra. Mit gondoltál első olvasásra Fekete András regényéről? Mi fogott meg benne a legjobban? Voltak kedvenc karaktereid? Az elejétől fogva hatalmasakat nevettem. Minden percben azt hittem, hogy ezt már nem lehet fokozni, aztán jött egy újabb csavar, egy újabb poén. Sokszor törtem ki röhögésben rajzolás közben. Nagyon tetszett, hogy magam is sok vizuális poént tudtam hozzátenni a rajzokkal. Végig izgatott voltam, mert nagyon magaménak is érzem ezt a könyvet. Nehéz kiemelni egy kedvenc karaktert, mert mindegyik nagyon vicces. Az abszolút kedvencek a két fontoskodó, de valójában semmit nem végző rendőrpáros; Hüvelyk Gazsi; Fül Elek; Vasfülű Bubú, na és persze a jó öreg Tasziló bácsi! Hogy kell elképzelnünk egy illusztrációs megbízást? Szabad kezet kapsz az alkotás során, vagy egyeztethetsz a szerzővel arról, hogy ő hogy képzeli el a karaktereket? Andrással már a legelején megbeszéltük, hogy folyamatosan megosztjuk az ötleteinket egymással. Nyitott volt minden elképzelésemre, amitől csak még lelkesebb lettem. Mielőtt nekilátnék a rajzoknak, rendszerint megbeszéljük a fontosabb jeleneteket, illetve hogy mennyi és milyen méretű rajz készüljön. Aztán kezdődik a karaktertervezés. Ez a munkafolyamat egyik legizgalmasabb része, pláne a Tüsi és Lobonc esetében. Sok fura szerzetet keltettem életre rajzban. A legtöbbet talán Sam Öldökön dolgoztam. :) Egy gonosz, de közben vicces pasas, sok különös képességgel. A Tüsi és Lobonc könyv esetében, mivel kézzel készült, sokkal nehezebb lett volna javítani az esetleges hibákat, ezért minden rajzot elküldtem, mielőtt kidolgoztam volna. Aztán annyira könnyen ment a közös munka, hogy később már csak a kész rajzokat mutattam. Körülbelül két hónap alatt végeztem, és egészen pontosan 74 illusztrációt készítettem. Ebben vegyesen vannak az egészen aprótól a féloldalason át a sokszereplős egész oldalas rajzokig. Láttam a Facebook oldaladon, hogy a Tüsi és Lobonc illusztrációin felbuzdulva napi 10 perc rajz kihívást teljesítesz a saját felkérésedre. A 10 perc alatt elkészült rajzokhoz rövid leírások, vicces történetek is tartoznak. Tervezed, hogy egy napon te is meseíróként debütálsz? András könyve sok szempontból is nagyon fellelkesített. Egyrészt bennem is van egy adag az ilyesfajta abszurd humorból, ami jó mélyen pihent, de mindeddig nem találta meg a kiutat. Másrészt ha nincs ez a könyv, nem tudom, mikor kezdek el újra kézzel rajzolni, amire most nagyon rákaptam. Éppen ezért duplán hálás vagyok a lehetőségért. A napi 10 perces rajz kihívásomra azért kértem fel magam, mert szeretném többet gyakorolni a kézi rajzolást. Alapból nagyon agyalós vagyok, mindent túlagyalok és túlpepecselek, itt viszont nincs idő erre, így a rajzok nyersek és sokkal frissebbek maradnak. Több kommentet és üzenetet kaptam a rajzok alatt, amelyekben arra biztattak, hogy írjak. Ugyan nagyon nagy kedvet kaptam hozzá, de egyelőre csupán kedves bókként kezelem. De ki tudja, mit hoz a jövő?! Jelenleg Vadadi Adrienn - Matricás Laci sorozatának 4.szintjét rajzolom. Legközelebb ez a könyv várható. Itt sem maradunk ki a mókás pillanatokból! Melyik technikát preferálod vagy tartod jobban hozzád illőnek az alkotás során? A kézit vagy a digitálisat? Ha ezt a kérdést két hónapja teszik fel nekem, akkor egyértelműen a digitálist mondtam volna. Most viszont változott a véleményem. Hiába a sok technikai csodakütyű, semmi nem tudja helyettesíteni a kézi rajzolás élményét. Hol és mikor találkozhatnak veled legközelebb az olvasók? November 23-án 16 órakor lesz a Tüsi és Lobonc könyvbemutatója a Bartók Pagony könyvesboltban, ahol lesz kreatív foglalkozás és beszélgetés is. Ide várunk mindenkit sok-sok szeretettel!