kulturpara.blog
A Mesél az erdő sorozat utolsó, nyolcadik kötete ez. Vajon van olyan jó, mint az elsők?
A Manó Könyvek az elmúlt néhány évben sorra megjelentette sokunk gyerekkorának egyik kedvenc mesekönyveit, a Mesél az erdő sorozatot. Tony Wolf, vagyis a két éve elhunyt Antonio Lupatelli maga írta és rajzolta 1984-85 között a nyolc kötetre rúgó mesesorozatot, aminek a báját leginkább a csodás, kedves, színes és ötletes, sőt, humoros rajzok jelentették leginkább. Én legalábbis nagyon szerettem a naaagy, színes, sokszereplős rajzokat, de persze a meséket is.
Az égbolton ragyogó, szépséges csillagok között van egy, amelyik különbözik az összes többitől.
A mesék egymásra épülnek, mindegyik kötet egy-egy új szereplőről vagy szereplőkről szól, akik a későbbi kötetekben is megjelennek sokszor. Ebben a kötetben Dinót, vagyis a kis dinoszauruszt egy tündér varázsolja kedvenc erdőlakóink közé. Sajnos a mesékben nagyon keveset szerepel az új kis szereplő, és alig valamit tudunk meg róla a végéig. Többek szerint a történetek, mesék maguk már nagyon gyengék ebben a kötetben. Nem tudom, nekem nem tűntek szignifikánsan rosszabbnak, mint a többiben - de jobbnak sem. Ezekben a kötetekben sosem a mesék vitték a prímet, hanem a rajzok, illusztrációk. És az itt is remek, színes-szagos, mozgalmas. Páréves gyerekeknek már kiváló, bármelyik Mesél az erdő kötetből lehet csinálni házi "keresd a képen" típusú játékot, annyira sok szereplő és apró részlet van a legtöbb nagyobb képen.
A Mesél az erdő sorozat szépen mutat a polcon, és biztos vagyok benne, hogy bármelyik gyerek nagyon szívesen forgatná a könyveket. Igényes, szép, kemény kötéses kiadásban jelentette meg a kiadó. Mivel nekem gyerekkori kedvencem, ám sosem volt meg mind, most örülök, hogy lehetőségem volt beszerezni a teljes sorozatot. Persze továbbra is azok a kedvenc köteteim, amik megvoltak gyerekként is, ez pedig sajnos kimerült az első három kötetben. A sárkányokkal, manókkal, tündérekkel, varázslókkal és a kis dinoszaurusszal nem ismerkedtem meg anno. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy nem csak a nosztalgia miatt szeretem jobban az első három kötetet. Sőt, inkább meg vagyok róla győződve, hogy azért. :) Felnőtt fejjel újraolvasva és megpróbálva objektíven szemlélni a szövegek, mesék minősége között nem találok nagy különbséget az első és az utolsó kötetekben. Juteszembe, a varázslós, a hetedik kötet még ki is maradt nekem - beszerzési listára felírva. Szeretem a varázslókat :)
nemnyilatkozom.wordpress.com
Ez a mesekönyv segített abban, hogy újra felidézhessem a gyermekkoromat, és hogy egy kicsit visszautazhassak az időben. Manapság az illusztrációk és a mesék minősége is kifogásolható, ezek az illusztrációk azonban visszaadták azt a régi élményt, azt a különleges hangulatot, amely az újakból hiányzik. Engedve a nosztalgiának, tartsatok velem, és fedezzük fel együtt, mit is tartogat nekünk az erdő a mai estére!
A kötetben lévő illusztrációk gyönyörűek és kedvesek, a régi, igényesen megrajzolt rajzfilmekre hasonlítanak, ahol még minden tollvonás valódi volt. A képek jól illeszkednek a történethez, kiegészítik a képzelet szárnyalását.
Egy-egy oldalon kevés szöveg található, a mondatok jól érthetők, így a kötet tökéletesen megfelel a megjelölt korosztály számára. De nyugodtan próbálkozhatnak vele idősebbek, sőt talán még fiatalabbak számára is ideális lehet, ha lefekvés előtt a szülő, nagyszülő felolvassa.
Amit furcsálltam, hogy bár a kötet címe az, hogy Mesél az erdő a kis dinoszauruszról, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az egyik fejezetben minden ok nélkül a dinó szinte megszűnt. Nem azért, mert elrabolták, és a többiek a keresésére indultak, hanem egy olyan szituáció következett, amelyben az érezhető, hogy vagy a dinó megérkezése előtt játszódik, vagy egy másik szálon fut a cselekmény éppen. Ez persze nem baj, de nekem megtörte a könyv folytonosságát. Azok a fejezetek sem voltak persze rosszak, gyengék, amelyekben a kis dinoszaurusz nem szerepelt.
Az égiek közvetítésével a kisegér kap egy barátot, aki nem más, mint a dinoszaurusz. Azonban a rettegett bűzvarangy szemet vet a kis állatra, és elrabolja szerető közegéből. Megkezdődik a kaland, a dinó visszaszerzésére irányuló kísérlet, a jelmezek felöltése, de arra is rámutat a könyv, hogy mit is jelent a barátság.
Még egy fejezetet emelnék ki. Azt, amelyikben a róka éjjellátó szemüveget árul az erdő lakóinak. A szemüvegekről később kiderül, hogy mind kacat, használhatatlanok. Megmosolyogtam, mert a jó marketingnek ma is sokan áldozatául esnek.
Azoknak ajánlom ezt a kötetet, akik már olvasták az előző részeket, de azoknak is, akik még nem, hiszen számukra is élvezhető lesz. Azoknak, akik szeretik a meséket, az erdei állatokat vagy a dinókat. De azoknak is, akik egy röpke száz oldalas kikapcsolódásra vágynak. S mindenképpen ajánlom azoknak is, akik szeretik a szép illusztrációkat.
VISSZA AZ OVISOK OLDALÁRA>>
VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>
|