konyvesmas.blogspot
Palásthy Ágnes állattörténetei a természet és az élővilág szeretetére neveli a kicsiket és a nagyokat. Legújabb könyvében megismerkedhetünk Bellával és családjával. A kislány nagyon szeretne egy saját cicát, de a szülei sajnos nem egyeznek bele a dologba. Egy nap azonban minden megváltozik, amikor a család rábukkan egy elkóborolt kismacskára. Ha kíváncsiak vagytok, hogy Bella és a cica milyen kalandokba keveredik, akkor tartsatok három bloggerünkkel és ha nektek kedvez a szerencse meg is nyerhetitek a Könyvmolyképző Kiadó által felajánlott példányt a mesekönyvből.
Palásthy Ágnes egy újabb magyar szerző, akitől korábban még nem volt szerencsém olvasni, de nagyon örülök, hogy mostanában egyre több hazai mesekönyv jut el hozzám, mert igazi gyöngyszemek vannak köztük. A Mi lesz veled, cica? című könyvecske már a címével és a borítójával megnyert magának, hiszen közismert macskabolond lévén ki nem hagynék egyetlen cicás történetet sem. Ráadásul az egyik kedvenc magyar illusztrátorom, Szimonidesz Hajnalka munkái színesítik a kötetet, ami végképp meggyőzött arról, hogy nekem erre most szükségem van. Szerencsére most sem kellett csalódnom, kedves, olvasmányos, és nem mellesleg informatív történetet ismerhettem meg.
A történet főhőse egy kedves kislány, Bella, aki családjával új környékre költözött. Éppen anyukájával díszítgetik az új házat, amikor egyszer csak keserves nyávogásra lesznek figyelmesek. A hang gazdája egy bájos, ugyanakkor félős kiscica, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, a kislány egyből kérlelni kezdi szüleit, hogy megtarthassa a kis jószágot. Miután kiderül, hogy a cicának nincsenek gazdái, Bella szülei beleegyeznek a dologba, de csak azzal a feltétellel, ha a kislány felelősséget vállal az állatért. Közben persze a doromboló csöppség különböző kalamajkákba keveredik, mely epizódok egyszerre szórakoztatóak és nevelő célzatúak, hiszen sokszor összefüggésben állnak azzal, hogyan kell felelősen gondoskodni egy állatról és mire kell figyelni vele kapcsolatban.
Szerintem mindannyiunk rendelkezik azzal az élménnyel, amikor gyerekkorunkban azért rimánkodunk a szüleinknek, hogy lehessen kutyánk/macskánk/hörcsögünk/egyszarvúnk. Cicáért nekem szerencsére sosem kellett könyörögnöm, mert amióta az eszemet tudom, mindig volt a kertünkben egy-kettő, de más állatfajok esetében én is nagyon sokszor próbálkoztam. Így ezzel a témával úgy gondolom, sok gyermek tud azonosulni, ami pedig külön tetszik, hogy az írónő nagy hangsúlyt fektet arra is, hogy az állattartás nem csak móka és kacagás, hanem komoly elhatározás és felelősség. Bella szülei nagyon gondosak ebben a tekintetben, állatorvoshoz viszik a kiscicát, eltávolítják a lakásból azokat a növényeket, amik mérgezőek lehetnek, és szobatisztaságra nevelik a kis jövevényt. Bella pedig útmutatásuk mellett szépen maga is megtanulja, hogy mi jó egy ilyen állatnak, és mi az, amit nem szeret, és hogyan tud ő maga gondoskodni róla.
Nagyon jól kiegészítették a történetet a különböző mellékszereplők. A kedvencem a morgós szomszéd volt, aki hatalmas kutyájával először fenyegetőnek tűnik, de később kiderül, hogy a zord felszín érző szívet takar kutya és gazda esetében egyaránt. Aztán ott van Berci, Bella iskolatársa, aki rutinos macskagazdiként maga is ad egy-két jó tanácsot a kislánynak a cicával kapcsolatban. Maga a cselekmény nem túl bonyolult vagy összetett, leginkább arra vállalkozik, hogy egy macskával való együttélés hétköznapi pillanatait mutassa meg, arra viszont tökéletesen alkalmas. Szimonidesz Hajnalka illusztrációiba most is fülig beleszerettem, nagyon szépek, kedvesek és jól illeszkednek a mese hangulatához. Bár az én négyéves olvasótársamnak még talán kicsit korai ez a történet, de biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben még elő fog kerülni, főleg, ha aktuálissá válik az állattartás kérdése.
VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA>>
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
